Pontosan egy hónapja ébredtem először
Buffaloban. Akkor még az indulás körüli zűrzavar, az elkeveredett DS-2019, a
sürgősségi vízuminterjú és a hosszú utazás járt a fejemben. Az érkezésünk után
pár nappal, még a gyakorlatok megkezdése előtt meghívást kaptunk a magyar
moziba. Itt egy 70-es évek végi filmet néztünk meg és megismerkedtünk a helyi
magyar közösség egy részével. A rendszeresen megrendezett mozin kívül a magyar
mise a másik találkozási pont, itt Éva néni mutatott be minket.
Első gyakorlatomat a Buffalo General
Hospital-ben töltöttem neurológián. A gyakorlat egy előadással kezdődött a
neurológiai betegvizsgálat alapjairól, majd az amerikai diákokkal együtt
megkaptuk a tankönyveinket és elindultunk az osztály felé. Legalábbis ekkor még
ezt hittem, hamarosan kiderült, hogy a neurológia itt teamekben működik és a
betegek a sürgősségitől az intenzíven át a rehabilitációs osztályokig bárhol
lehetnek, akár éppen dialízisen is. Második
napomon már 7-re kellett beérnem a rezidens szobába, ekkor kezdődik az éjszaka
érkezett betegek megbeszélése. A megbeszélés után az általános és a stroke team
szétválik, első két hetemen az általános team tagja voltam. A nap következő
pontja a betegek szétosztása a rezidensek és az orvostanhallgatók között. Ezt a
chief resident végzi el, nekem is jutott minden napra 1-2 beteg. Az anamnézis felvétel és a betegvizsgálat
után át kell nézni a korábbi leleteket és ezek alapján kell referálni az
attendingnek. Érdemes megkérdezni a rezidenseket, hogy az aktuális attending
milyen sorrendben szereti az információkat, vagy vannak-e egyéb szokásai,
például gyűjti-e a betegek vonalkódos matricáit. Miután mindenki elmondta a
saját betegeit, megkezdődik a rounding, Dr. W-tól származik a gravity rounds
elnevezés, vele mindig a legfelső emeleten kezdtük el végig járni a betegeket
és délután 5 körül jutottunk el a legalsó szintre, ahol a sürgősségi osztály
működik. Általában itt ér véget a nap, kivéve ha lake effect snow riasztás van
érvényben, ilyenkor a medikusokat korábban hazaküldik. Két hét alatt sok
érdekes esetet és ritka neurológiai betegséget láthattam.
A Karácsonyt Buffaloban töltöttük, Szenteste
S.-ék hívtak meg minket vacsorára, majd 25.-én V.-ékhez mentünk ebédre. Mindkét
alkalommal nagyon jól éreztük magunkat, családiasabb volt a hangulat és a
következő hétre elég finomságokkal láttak el minket.
A gyakorlat második felét a stroke részlegen
töltöttem, a napirend megegyezik az általános neurológiáéval, ezt a stroke
call-ok tudják megszakítani. Ilyenkor a rezidensekkel közösen rohantunk a
beteghez a kórterembe, a CT-be vagy éppen az MR vizsgálóba. A stroke teamben
több idő jutott az aktív oktatásra, előfordult, hogy egy cikkről kellett
beszámolnom, majd ezt az attendinggel beszéltük meg. A képalkotó vizsgálatok
értékelésébe is jobban bevontak, valamint többször elhangzott a kérdés, hogy
adnék-e a betegnek TPA-t. A gyakorlat végén Judittal meg kellett írnunk a
neurológia tesztet, ami szerencsére mindkettőnknek sikerült. Összességében
nagyon hasznos volt az itt eltöltött 4 hét, sokat tanultam és egy jó hangulatú
csapattal tudtam együtt dolgozni.
A kórházon kívül eljutottunk még a Niagarához
az egyik itteni magyar diák jóvoltából, korcsolyáztunk a Rotary Rink-en, voltunk
moziban, meglátogattuk a méltán híres Anchor bárt és a Picasso kiállítást is megnéztük.
A következő gyakorlat megkezdése előtt még S.-ékak köszönhetően elmentünk síelni.
Télen is megéri Buffaloba jönni.
Oroszlány László
2017. január 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése