Gyermekneurológia

Kisebb-nagyobb nehézségek ellenére december közepén megérkeztem én is Buffaloba. A gyakorlat előtti vízum ügyintézés és egyéb papírmunka nem egy leányálom, de idővel megszépül ez is.

Az első hónapot a Women and Children’s Hospital of Buffalo gyermekneurológiai osztályán töltöttem. A gyakorlat megkezdése előtt Éva néni készségesen segített az elintéznivalókban és a kórház megtalálásában. Izgatottan indultam útnak hétfőn reggel, a kórház folyosóján tekeregve kerestem a Neurology feliratot, de sajnos az egy teljesen üres épületszárnyba vezetett. Kiderült, hogy ott csak délután lesz ambuláns rendelés, s nekem azt a konferenciatermet kellett volna megtalálnom, ahol a reggeli megbeszélés és az előadások folynak, emellett a konzultációk kiindulópontja és a rezidensek főhadiszállása. Legtöbbször 8:30-ra kellett bemennünk és 9 körül kezdtük a konzultációkat a különböző osztályokon fekvő gyerekeknél. Alapvetően mindig egy kis csapatként mozogtunk együtt a rezidensekkel, átlagosan 4-5 beteget láttunk így a nap folyamán – ami valószínűleg csak az ünnepek idején ilyen csekély... Ezentúl nem fog gondot okozni a különböző görcsrohamok és epilepsziák elkülönítése és az újszülöttek neurológiai vizsgálata sem. Emellett több érdekes esettel is találkoztam, s egy-egy ilyen érdekességről előadást is kellett tartanom a csütörtöki osztályos konferencián. Így alakult, hogy teljesen beleástam magam a hemimegalencephalia szakirodalmába és a vagus ideg stimuláció csecsemőkori alkalmazásába.

Az intenzív osztály kórtermei: egymás mellett húsz ilyen teljesen elkülöníthető blokk sorakozik.

A nővérek itteni "lázlapja", avagy az elektronikus dokumentációt szolgáló kis, mobilis asztalon lévő számítógép, amit itt "cow"-nak neveznek.  Átadáskor például 4-5 ilyen számítógépet összetolnak, és úgy beszélik meg a történteket. Szerintem olyan, mintha droidok lennének.

Napról napra csodáltam a kórház felszereltségét, a betegek kényelmét, az ellátó személyzet „hadseregét”, a tájékoztatás részletességét és az orvos-beteg kommunikációt. Minden egyes beteg külön kórteremben van – saját mosdóval és a hozzátartozóknak kihúzható fotelekkel -, egyedül a NICU súlyos állapotú újszülöttjei vannak 4 ágyas kórteremben – mellettük minden babára 1 nővér jut. Az egészségügyi személyzet hierarchiáját már többen említették a blogon korábban, viszont az csak itt élőben tudatosul, hogy tényleg rengeteg nővér, rezidens, szakorvosjelölt és szakorvos fordul meg egy-egy beteg körül, és Mindenki Mindent elektronikusan dokumentál. A gyógyszer elrendelését, a gyógyszer beadását, a gyógyszerszint mérését, a vérvételt, a minta elküldését a laborba… A betegvizsgálat a rezidens által, majd ugyanez a szakorvos által… A szülők tájékoztatása során mindig van ideje és helye annak, hogy a szülők beszélhessenek aggályaikról, feltehessék kérdéseiket, elmondhassák az ő preferenciájukat a kezelést illetően. A kommunikáció itt olyan, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. Amolyan rendszerszintű az odafigyelés és az empátia. 

Niagara vízesés télen

Séta a Canalside-on (azt hiszem, sosem fáztunk még ennyire, a parton ugyanis iszonyatosan erős a szél). 

A gyakorlatok mellett azért igyekszünk kimozdulni, ha az időjárás engedi. Voltunk korizni a Rotary rink-en, sétáltunk a Canalside-on, megnéztünk egy Picasso és múzsái nevű kiállítást és a Theodore Roosevelt múzeumot, az új évet egy vasárnapi brunch indította be és az eredeti buffaloi csirkeszárnyat is kipróbáltuk. Jelentjük, hogy a Niagara vízesés nem fagyott be, de a környékén mindenütt jégcsapok lógnak és a torontói CN tower is áll még.

Kókai Judit

2017. január 7.