Kedves Olvasó!
A tavaszi turnus első hónapjáról szeretnék
Neked beszámolni. A gyakorlat előtti héten érkeztünk meg ide Buffaloba, a
Delaware Avenue-i apartmanba. Az előző turnus nagyon kedvesen fogadott minket,
körbevezettek a kórházban, megmutatták a fontosabb dolgokat, válaszolgattak
végtelen kérdéseinkre. A márciusi gyakorlatot a mellkassebészeten töltöttem a
Roswell Parkban. Aki nem fél a korán keléstől és a hosszú napoktól,
mindenképpen ajánlom ezt az osztályt! Velem egyszerre egy amerikai, a
University at Buffalo-n tanuló diák is csinálta a gyakorlatát itt. Sokat
segített főleg eleinte, hogy mi merre van, mik a szokások, illetve gyakorlat
végéig abban, hogy a különböző dokumentációkban az egyes rövidítések pontosan
mit takarnak. Ezekre a betűszavakra lehetetlen felkészülni, akármilyen jól is
tudjon az ember angolul.
A nap az osztályon elég korán kezdődik, általában fél
6 és 6 között értünk be, hogy a vizit előtt kiírjuk a betegek napi értékeit,
laboreredményeit. Aztán reggeli vizit fél 7 és fél 8 között, utána kezdődnek a
műtétek. A legtöbb műtét thoracoscopos, úgyhogy a kamera használatát bőven van
lehetőség gyakorolni, de a varrásba is jól bele lehet jönni a végére úgy is,
hogy előtte az ember életében nem csinálta még. Igazából minden manuális dolgot
engednek, ha kéri az ember, ugyanígy semmi sem kötelező. Ugyanígy a
vénabiztosítás gyakorlására is van lehetőség, ha éppen nincsen benn a műtőben
aneszteziológia gyakorlatot teljesítő diák. Vannak Da Vinci robotos műtétek is,
de ott nem nagyon lehet bemosakodni, maximum a végére, a zárásra, egyébként
csak a kivetítőn figyelheti az ember a műtétet. A műtéteken túl kedd
reggelenként van Multidisciplinary Conference, (kb az oncoteamnek felel meg,)
ahol egyes betegek további kezelését tárgyalják meg a mellkassebészek a
patológussal, radioterapeutával és onkológussal. Ezeken a megbeszéléseken
kellett mindig néhány beteg anamnézisét referálni nekünk, illetve a
rezidenseknek. Péntek reggelenként van a nagy osztályos vizit az összes
attendinggel (szakorvossal), itt az osztályon fekvő betegeket kellett referálni
nekik. Először nagyon ijesztőnek tűnik, de az első után rájön az ember, hogy
egyáltalán nem olyan nehéz. A hónap végén volt Journal Club is, ahol egy-egy
cikket prezentálnak röviden egymásnak az orvosok. Erre én is kaptam egy cikket,
hogy készüljek fel belőle, de sajnos nem jutott már idő rá, hogy elmondjam.
A gyakorlat mellett nekem nagyon nem maradt
energiám, hogy mindenféle szabadidős programot űzzek, inkább a pihenésre
koncentráltam. Továbbá ittlétünk második hetében lecsapott a környékre a
hóvihar, a mínusz 10 fokban nagyon kedve sincs az embernek kimenni. Illusztrációként íme néhány kép a hótorlaszos napokból:
Azért
szakítottunk rá időt, hogy elmenjünk közösen a Maroon5 koncertre, ami hónap
elején itt volt, Buffaloban. Én közben jártam Torontoban a rokonaimnál.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, két és fél óra alatt ott van az ember! Még
idefele (Torontóból jövet) megnéztem a Niagarát is, természetesen.
2017. április 3.
Szima-Mármarosi Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése