Buffalói legendák

Eltelt az első hónapunk buffaloban. Már megjártuk a kórházhoz vezető három út majdnem minden létező kombinációját. Kitapaszaltuk mi kell az itteni hétköznapokhoz. Nem gondolkodunk sokat a dollár-forint átváltáson. Megismerkedtünk egy-egy kórházi osztállyal, a helyi magyarokkal. Már szinte természetes, hogy egy ambuláns orvos beteg találkozás akár egy órán keresztül is tarthat, ha betegnek kérdései vannak. Nem csodálkozunk rá a felszerelésre, a mindig mosolygós nővérekre, és a betegek tájékozottságára saját betegségükkel kapcsolatban. Csípőből válaszoljuk akárkinek a „hello, how are you?”-ra vissza ugyanezt, és még csak eszünkbe sem jut részletekbe bocsátkozni. Megterveztük az elkövetkező útjainkat, teendőinket. Egyszóval elkezdünk itt igazán élni.

Mivel a többiek beszámolójában sokat olvastatok arról, hogy mi történt velünk, én egy kicsit más szemszögből írnék az itteni életünkről. A lymophoma osztályon töltött egy hónap „shadowing” mellett, maradt bennem elég tettvágy, hogy a Buffaloi életről terjedő legendák nyomába járjak. Kitartó és fáradtságos munkával lerántsam a leplet az Erie-tó parti kisvárossal kapcsolatos mítoszokról. Vajon igazat beszélnek? Vagy csak mese? Most elérkezett az igazság pillanata.

1. A jégbe fagyott orvostanhallgatók

Azt mondják, hogy nem mindenki tér haza a buffaloi téli turnusokból. A kanadai határvidék kemény telei és hóviharai maradásra bírják a diákokat. A kórházhoz vezető úton itt is ott is jégszoborrá változott orvostanhallgatók díszítik a várost, és tesznek bizonyságot a természet erejéről és az ember esendőségéről. Ennek megfelelően, aki túlélésre játszik, jobb, ha beszerez egy sarkkutatásra is alkalmas kabátot, elviszi az összes meleg pulóverét és zokniját, és nem hagyja el a lakást hóvihar esetén.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nagyon sok szép havas tájat láttunk. A magyarországi ismerőseink instagram posztjain. Buffaloba idén lassan érkezett meg a tél. Az idő kellemesen 0°C körül mozgott, így a kórház és a lakás közti séták inkább a túlmelegedés, mint a kihűlés elleni küzdelemről szóltak a meleg télikabátok alatt. Az első hóember január első hetében költözött a teraszunkra, és már olvad szegény…

2. Ugye beszélsz amerikaiul?

You mean English? Of course! Válaszolnád rá könnyed eleganciával, és a fejedben már indul is a szépen megfogalmazott, legalább három különböző nyelvtani szerkezetet tartalmazó, és a brit királynő udvari etikettjének megfelelően választékos szókinccsel összerakott mondat folytatásként. Mert ugye azért is vagy itt, mert megy, de azért jó gyakorolni. Használni. Aztán rácsodálkozol, hogy nem is angolul kérdezték. Ja, hogy magyarokkal beszélsz. A boltban pedig minden harmadik vásárló spanyolul kiabál a sor másik végén keresgélő lányának/fiának, hogy ugyan már hozza azt a karton kólát. A kórházban azért csak előkerül a közös nyelv: angolul folyik a társalgás, de tarka a sok akcentustól. „HelloMister eScott, we will eschedule an appoinment for you with the bascular esurgeon on Bednesday. Bould that esuit you?” –mondja a mexikói származású doktor a telefonba, míg a két kollégája az indiai dengue láz járványról mesél, meg az Új-Delhi-i tömegről és az orvossá váláshoz tartozó szertartásaikról. A szomszédos osztályon egy német orvos dolgozik. A klinikai gyógyszerész lengyel. Azért az osztályon dolgozó emberek többsége amerikai, a nővérek, a titkárnők, a nurse practicionerek és physicians assistant-ek ősei voltak, akik innen-onnan beköltöztek ebbe az országba. 

Az első öt napban, amíg nem kezdődött el a gyakorlatunk alig kellett angolul megszólaljunk. Magyarul beszélgettünk egymás közt a lakásban, magyar cserkészek  foglalkozását látogattuk meg. A magyar ház karácsonyi alkalmán vettünk részt, ahol a cserkészek betlehemest adtak elő magyarul, magyaros hurkát ettünk (megmagyarázhatatlan fahéjas ízesítésű csemegeuborkával), magyar bort ittunk hozzá, és magyar nótákat hallgattunk hozzá élő előadásban. Vasárnap magyar misén voltunk, ahol a papon kívül mindenki magyar volt. Így megismerkedhettünk a kiterjedt magyar közösség számos tagjával, akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak hozzánk. Igazán magyaros vendégszeretetben volt részünk.

3.    Egy csontváz lakik a gardróbban

Jillnek hívják, hamar összebarátkoztunk, ő is nagy Buffalo Bills drukker, és már kiköltözött a nappaliba.

4. A hetedik emeleti vasút

Ez a legenda szóról szóra igaz. Ugye, Buffalóban gyakran fúj a szél, méghozzá igen erősen. Az ilyen napokon a hetedik emeleti lakásunk körül útnak indul a kis gőzmozdony. Megtesz pár kört magában, zakatol süvít, dudál. Aztán egyszer csak a hátsó kocsijába felszáll egy alsós osztály, sikongatnak. Majd a tanárnőjük, hogy rendre terelje őket, furulyaórát tart nekik, ahol mind a harmincan egyszerre próbálják játszani ugyanazt a dallamot. De még sokat kell gyakoroljanak.

Még soha, senki nem látta a vonatot, de ha Buffalóban fúj a szél, a hangját ezer közül sem lehet eltéveszteni.

5. A karácsony a giccsről szól

A vak is láthatja, hogy itt a karácsonyi hangulat az élet minden területét átszövi. Persze leginkább a vallási tolerancia jegyében átfogalmazott télapós, manós, rénszarvasos, hóemberes, fagyöngyös, mindenkit megajándékozós formája. Az épületek mind ki vannak díszítve kívül belül. Majdnem minden lakóház fényárban úszik esténként. A boltok polcain tematikus édességek ezrei sorakoznak. A kórház aulájában minden önkéntes zenész karácsonyi dalokat játszik. Ugyanitt hatalmas asztalokon mézeskalácsházak tucatjai sorakoznak, egyik szebb, mint a másik. Az orvosok karácsonyi pulcsiban, öltönyben rendelnek, ékszernek kis rénszarvasokat, csengőket és karácsonyfa-égőket hordanak. Egész decemberben.

2019.01.12., Végh Anna