Sziasztok!
Június 24-én kezdődött meg 3
hónapos nyaralásunk az USA-ban. Felfokozott várakozás közepette a nemrég indult
Budapest-New York közvetlen járat bő 9 órás menetideje is egy örökkévalóságnak
hatott. De számos, a gépen hozzáférhető Zs kategóriás hollywoodi kasszasiker
megtekintése után már földet is értünk a John F. Kennedy nemzetközi
repülőtéren. Melyet azonnal egy exkluzív, terminálokon átívelő körutazás
követett parkolóhely keresés fedőnév alatt. Szerencsére a határátkelés
zökkenőmentes volt, így meg is kezdhettük a rövid, de annál tartalmasabb
ismerkedést NYC-vel. A repülőtérről ilyen-olyan metrókkal keveredik be az ember
Manhattan szívébe. Mivel ezek a vonalak a centrum felé cseppet sem meglepő
módon a föld alatt haladnak (kb. 1 órát), feledhetetlen élményt tud nyújtani,
ahogy az ember először kijut (és magával együtt kijuttat 40kg-nyi bőröndöt) az
utcaszintre, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy 30-50 emeletes
épületekkel körülölelt NY-i parkban találja magát.
A hotel foglalásakor az elsődleges
szempont az elhelyezkedés volt, mely limitált büdzsével párosulva otthonosan
klausztrofóbiás kis szobát eredményezett. Ugyanakkor a szálloda tetőterasza és
a szoba ablakán kihajolva megpillantható, az érkezés estéjén éppen szivárványszínben
tündöklő Empire State Building látványa bőségesen kárpótolt azért, hogy a
kinyitott bőrönd felett terpesztve tudtam csak előkeresni a másnapi fehérneműt.
De amerikai sajátosság, hogy az egymástól vertikálisan kevesebb mint 80cm-re
elhelyezkedő ágyak mindegyikéhez tartozott saját tv.
Ez a három nap nagyon gyorsan
eltelt. A jetlag már hajnali ötkor lábra állított minket, a város pedig éjfélig
nem hagyott nyugovóra térni. Így a Buffaloba induló ugyancsak 9 órás buszút
megváltásként hatott, mire felocsúdtunk már meg is érkeztünk a célállomásra.
(Egy kis megnyugtatás, ha ti is
Manhattanben kezdenétek amerikai tartózkodásotok: Az első benyomás ellenére nem
fogtok éhen halni!!! Bár az utolsó sarki halalfoodosnál is kegyetlen árakkal
kell szembenézni, már Brooklynban is elfogadhatóbb a kínálat. Bár az igazán
kalandvágyók Bronxba is elnézhetnek :) )
A lakást kitűnő állapotban
találtuk, ezt külön köszönöm az előző turnus tagjainak (a hűtőben talált
szeretetcsomaggal egyetemben 😉). Szót kell ejtsek T. Évi néniről, aki
erején felül teljesítve továbbra is a csereprogram szíve és motorja; illetve az
itteni magyar közösség kedves és segítőkész tagjairól, akik számos programmal
fűszerezték meg hétvégéinket.
Az első hónapban neurológia
gyakorlaton vettem részt. A szakmai ismeretek elmélyítése mellett alkalmunk
nyílt megismerkedni az amerikai orvos és szakorvosképzés számos sajátságával.
Napjaink reggel 7-kor kezdődtek egy gyors közös referálón, melyet követően a
neurológusok két csoportra oszlottak: általános neurológia és stroke team. Az
első két hetet előbbi, míg a turnus második felét utóbbi alakulattal töltöttem.
Minden nap megkaptuk saját betegünket, akit meg kellett vizsgálni és
dokumentációját át kellett nyálazni, hogy aztán referálhassuk a később érkező szakorvosnak.
Ezt több órás vizitelés követte, melyet esetenként (frontokat követően pedig
igen gyakran) stroke riasztások szakítottak félbe.
A rezidensek közvetlenek, a
szakorvosok pedig segítőkészek voltak. A néha előforduló üres járatok során
pedig jó hangulatú személyes beszélgetésekre nyílt lehetőség.
2018. július 27.
2018. július 27.
Barta Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése