Az utolsó hónapomat a Roswellben töltöttem “GI medicine”,
vagyis gastro-onko ambuláns rendeléseken. Elképesztően sokat tanultam itt,
egyrészt szakmai szempontból a különböző daganatok diagnosztikai folyamatáról,
legújabb kezelési lehetőségeiről, a kezelés mellékhatásairól és azok
megelőzéséről. Másrészt (és ez számomra talán még fontosabb!) az ilyen nehéz
helyzetekben való “megfelelő” orvosi kommunikációról. Dr. F., akivel a legtöbb
időt töltöttem ezalatt a hónap alatt, számomra példaértékűen beszél a
betegekkel és a hozzátartozóikkal. Egyenes, nem ébreszt hiú reményeket, de
akármilyen stádiumban is van a beteg, mindig tud valami pozitívumot mondani
számára, amibe kapaszkodhat. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy bár egy
Onkológiai Központról a legtöbb embernek a szomorúság, reményvesztettség és
kiszolgáltatottság jut eszébe, a Roswellben ezek nagyon kevéssé, mondhatni
egyáltalán nem érzékelhetők. Ebben a hónapban többször volt, hogy könnybe
lábadt a szemem a rendelőben, de legtöbbször nem a sajnálat, hanem a
meghatottság miatt, hogy az orvos szavai milyen hihetetlen nagy hatással vannak
a beteg hangulatára és életkedvére. A másik oldalról pedig nagyon jó volt látni
a betegek pozitív hozzáállását, tájékozottságát és tenni akarását. Nagyon
szerettem bejárni és végtelenül hálás vagyok, hogy Dr. F-fel tölthettem ezt a 4
hetet a gyakorlatomból, biztos, hogy sokszor eszembe jut majd későbbi munkám
során és igyekezni fogok, hogy én is hasonlóan jó és empatikus orvos legyek.
A gyakorlat mellett májusban is belefért egy kis utazás és
pár közös kikapcsolódás. A hónap elején Petrával Bostonban jártunk, voltunk
Kygo koncerten, Harvard tour-on, az MIT múzeumban, de kétségtelenül a
legnagyobb élmény a bálnanézős hajótúra volt! Következő hétvégén Petra
unokatesója, Gyuszi elvitt minket Letchworthbe, egy Buffalohoz közeli nemzeti
parkba, ahol gyönyörű vízeséseket láttunk. A sok városnézős utazás után jó volt
egy kicsit a természetben lenni. :) Ezen kívül Andrissal kikupáltuk magunkat a
baseball szabályaiból és végre eljutottunk egy Buffalo Bisons meccsre. Hát, nem
a baseball a legizgalmasabb sport a világon. :D Az utolsó hétvégénken Jucussal
lefutottunk a Canal side-ra, ahol épp elcsíptük a naplementét és egy kis
zenés-táncos mulatságba csöppentünk, és végül ez volt az egyik legjobb
Buffaloban töltött esténk :) Az utolsó hét szörnyen lassan akart eltelni,
egyrészt már nagyon durván honvágyam volt és izgultam, hogy mindjárt jön Anyu,
másrészt pedig baromi szomorú voltam, hogy nemsokára vége ennek a minden
várakozásomat felülmúló időszaknak. És bár tudom, hogy Magyarországon még sokat
fogunk találkozni egymással, sajnáltam azt is, hogy kis csapatunk most kicsit
szétválik, mert imádtam ezt a 3 hónapot Jucussal, Petrával és Andrissal, és
rendkívül hálás vagyok, hogy pont mi négyen kerültünk egy turnusba! Június
1-jén este megérkezett Anyu, még pár napot Buffaloban töltöttünk, majd kocsit béreltünk
és az Erie-tó mentén Chicago felé vettük az irányt :)
Nagyon köszönöm a HMAA-nak és a Campus Mundinak, hogy
lehetővé tették ezt a gyakorlatot, kétségtelenül életem legmeghatározóbb 3
hónapját töltöttem Buffaloban. Sok tapasztalatot szereztem és rengeteg “ezt
most elviszem útravalónak” érzés ért a kint töltött hónapok alatt, amiket
igyekeztem elraktározni, hogy majd később orvosként otthon is hasznukat vegyem.
Abban még biztosabb vagyok, hogy hosszútávon otthon, Magyarországon szeretnék
dolgozni, viszont nagyon örülök, hogy a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy
mennyire elképesztően fontos a külföldi tapasztalatszerzés! Tényleg mindenkinek
csak ajánlani tudom, hogy tanulmányai során töltsön pár hónapot külföldön (akár
Buffaloban, akár máshol), hiszen a számos elérhető ösztöndíjjal a költségek is
jóval alacsonyabbak, mint amire az ember előzetesen számít.
Herczeg Vivien
2018. június 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése