Sok szervezés,
aggodalmaskodás, papírmunka után végre elindultunk. A Budapest-New York
közvetlen járatnak köszönhetően kényelmesen, az átszállás izgalmától megkímélve
megérkeztünk New Yorkba. Az itt töltött 3 nap alatt, túlzás nélkül, a város
összes jelentős nevezetességét bejártuk. Átsétáltunk a Brooklyn Bridge-en,
hajóztunk a Staten Island Ferryvel, bejártuk a Central Parkot, megnéztük a
várost a Rockefeller Center tetejéről, kimetróztunk a zsúfolt városból Coney
Islandre, bejártuk a Metropolitan Múzeumot.
A kimerítő, ugyanakkor csodás
élményekben gazdag városnézés fáradalmait a Buffaloba tartó közel 10 órás
buszúton ki is pihentük. Az első buffaloi hétvégén igyekeztünk megismerkedni a
várossal, felfedezni a közeli élelmiszerboltokat, belakni az apartmant, amely
az elkövetkezendő 3 hónapban az otthonunk lesz. A vasárnapi templom alkalmával
megismerkedtünk a buffaloi magyar közösség oszlopos tagjaival. Somogyi Klári
néni jóvoltából délután ellátogattunk a lélegzetelállító Niagara Fallshoz.
Július
2-án, hétfőn el is kezdődött az első gyakorlatom a Buffalo General Hospital
neurológiai osztályán. A 4 hétből az első kettőt az általános neurológián, a
második kettőt a stroke osztályon töltöttem. A reggelek 7-kor egy közös
megbeszéléssel kezdődtek, majd kettévált a nagy neurós csapat. Külön az általános
neuró-, külön a stroke-team. Az általános neurológián a vezető rezidens
kiosztotta mindenkinek az aznapi új betegeket, valamint az előző napokon kapott
betegeket is tovább követni kellett. A kórtörténet átolvasása után mentünk is
megvizsgálni a pácienseket, referáltuk a rezidensnek, majd a szakorvosnak is.
Miután mindenki beavatta az aznapi szakorvost a betege kórtörténetébe, az egész
csapat elindult vizitelni. Ebéd után, ha nem jött új beteg, megtartottuk az
előző napon kapott témából a rövid, 5 perces kis beszámolóinkat. A betegek
számától, aznapi tennivalóktól függően általában fél 4-5 között mehettünk haza.
A
stroke team dinamikája kicsit különbözik az általános neurótól. Itt is kaptunk
saját betegeket, ugyanúgy referáltuk az eseteket a szakorvosnak. Azonban, ha új
stroke-os beteg érkezett a sürgősségire, az egész csapat rohant a CT-be, gyors
vizsgálat, gyors döntés.
Nagyon tetszett, hogy
rengeteg alkalmunk volt beteget vizsgálni, néha egyedül, néha felügyelettel,
amikor pedig kaptunk visszajelzést arról, hogy mit csináltunk esetleg rosszul.
Ugyanakkor a dicsérettel sem fukarkodtak, ha valami jól sikerült. A rezidensek,
szakorvosok minden délután szakítottak időt arra, hogy a felmerülő
betegségekről bővebben beszéljünk, differenciáldiagnosztikáról, kezelésről.
Az első pár
hétvégén inkább a környéket jártuk be. A Niagara vízesés mellett, Éva nénivel és
Pista bácsival ellátogattunk a Niagara Forthoz, megnéztük a közeli Delaware
Parkban a szabadtéri Shakespeare - estet. És nem utolsó sorban részesei voltunk a
július 4-i ünneplésnek. A Canalside-on gyülekező ünneplő tömeggel kezdtük az
estét, majd otthon a teraszról figyeltük a véget nem érő tűzijáték áradatot.
Az első 4 hét pillanatok
alatt eltelt. Mozgalmas hétköznapok segítőkész rezidensekkel, szívesen oktató
szakorvosokkal, jó hangulatú csapatmunkával, ahova szívesen jár be az ember.
Skoda Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése