Utolsó hónap a neurológián

A Buffalóban töltött három hónapot soha nem fogom elfelejteni, és nagyon hiányozni fog!

Az utolsó hónap telt a leglassabban, valószínűleg amiatt a kettős érzés miatt, hogy vágytam már haza, de tudtam, hogy valami véget fog érni.

A neurológia gyakorlat volt az utolsó, aminek első két hetét a stroke, második felét pedig az általános neurológiai team részeként töltöttük Jucussal. Nagyon hasznos volt a gyakorlat, sokat tanultam, és itt is sok kedves embert ismerhettem meg. Elég hosszúak voltak a napjaink, reggel hét órára kellett beérni, és öt óra körül mehettünk haza délután. Sok beteget láttunk egy nap, a Buffalo General kórház emeleteit jártuk a vizitek során. Volt, amikor saját beteget is osztottak nekünk, olyankor reggel meg kellett őket vizsgálni, majd referálni az attendingnek. Mint ahogy azt a Roswellben megszokhattuk, itt is sok időt szenteltek egy betegnek, alaposan megvizsgálták őket, és részletesen átbeszélték az eseteket.

A májusi első utazásunkra Vivivel ketten mentünk Bostonba. Az első estén elmentünk Kygo koncertre, ami felejthetetlen élmény volt! Másnap a Harvardon tartott idegenvezetésen vettünk részt. A Harvard gyönyörű, és elképesztő, hogy milyen sok zseni járt ide egyetemre. A következő nap bálnalesen voltunk. Az út első fele elég rázósra sikerült, sokan tengeribetegek lettek a hajón - de megérte! Egészen közelről láthattuk a bálnákat, ami nem mindennapi élmény. Ezen kívül jártunk múzeumokban, sétálgattunk a városban, nekem összességében nagyon tetszett Boston. A hazafele utunkat beárnyékolta, hogy este a repülőtéren derült ki, hogy törölték a járatunkat az időjárás miatt. Gyorsan, este 10-11 óra körül kellett szállást találnunk, majd másnap estére foglaltak nekünk helyet egy másik járatra.

Az ezutáni hétvégén elmentünk a Letchwort state parkba. Nincs messze, és érdemes elautózni ide, mert szép vízeséseket és tájakat lehet megnézni.

Az utolsó hétvégémen még egyszer visszatértem New Yorkba, ami másodszor is elvarázsolt. Más volt ez az utazás, mint a legelső, március elején. Most nem a szokásos turistalátványosságokat jártam be, inkább csak sétálgattunk, és megismertem Brooklynt is. A Brooklyn hídon is mindenképpen át kell sétálni, ha valaki New Yorkban jár, és jó volt, hogy tavasszal is láthattam a Central Parkot.

Eljött a búcsú ideje, Jucussal haza kellett indulnunk. Nem volt gördülékeny a hazaút - a repülőtérre érve, Torontóban közölték velünk: a járat, amire a jegyet vettük, nem létezik. Szerencsére sok intézkedés árán biztosítottak estére szállást, és másnapra foglaltak nekünk egy másik járatra helyet. Az volt a tanulság, hogy bármilyen kétségbeejtőnek is tűnt a helyzet, megoldódik, csak kicsit utána kellett járni a dolgoknak!

Nagyon hálás vagyok, és szerencsés, hogy ezzel a rengeteg élménnyel gazdagabb vagyok, és köszönöm a HMAA-nak és a Campus Mundinak!

2018. július 25.

Rózsa Petra