A hosszas papírmunka és ügyintézés után nem
hittem, hogy valóban eljutok Buffaloba, a vízumot ugyanis Kanadában kellett
igényelnem, mert egy másik ösztöndíjjal egy hónapot tölthettem Montreálban
közvetlenül a buffaloi út előtt, és két nappal az érkezés előtt még nem volt
vízumom.. Végül azonban minden szerencsésen alakult. Csütörtök éjjel értem a
lakásba, ahol Vivi és Andris már nagyban faggatták a téli turnusból itt maradt
lányokat. A lakás mindnyájunknak meglepetés volt: sokkal nagyobb, mint azt a
képek alapján gondoltuk, ráadásul a 7. emeletről csodálatos kilátás nyílik a
városra. Nagy szerencsénk van, Petra unokatestvére ugyanis Buffaloban lakik,
így rendszeresen elvisz minket autóval bevásárolni, első nap pedig a Campusra
is kivitt minket a kötelező ügyintézésre. Az első hétvégénk családias hangulatban
telt, tortával köszöntöttük Vivit szülinapja alkalmából.
Hétfőn Petrával a Roswellben kezdtünk a
kötelező eligazítással. A kórház kb. 35 perc sétára található, így reggelente
ha lehet együtt megyünk, hogy kellemesebben teljen ez a kis séta. A kórház
hihetetlenül modern, már a váró is olyan, mint egy luxusszálloda előtere. Az
élményt csak még tovább fokozza, hogy folyamatosan élőzene szól. Korábban már
hallottam a híres csengőről, ami a kórház várójában található, azonban egészen
hátborzongató érzés volt személyesen is hallani: ugyanis ha valaki megcsengeti,
azt jelenti, hogy gyógyultan távozik a kórházból. Ilyenkor az emberek hangosan
tapsolnak, fütyülnek és odamennek megölelni és gratulálni neki.
Az első rotációm a nőgyógyászaton volt. Itt
nagyrészt Zs.E. doktornő mellett voltam, aki 10 évvel ezelőtt költözött ki
Magyarországról. Tőle rengeteget tanultam nemcsak szakmailag, de emberileg is.
A nőgyógyászat gyakorlatot nagyon ajánlom mindenkinek: általában reggel 8-tól
délután 4-ig kellett bent lenni, így egyáltalán nem volt megterhelő, ráadásul
érdeklődéstől függően lehet választani, hogy inkább a műtőben vagy a klinikán
akarunk lenni. Mivel én alapvetően sebészi beállítottságú vagyok, így elsősorban
az első opciót választottam, így rengeteg különféle műtétet láthattam az egy
hónap alatt. Ráadásul a műtéteket legnagyobb részt DaVinci robottal végezték, és
a monitorokon 3D-ben nézhettük ezeket a beavatkozásokat.
A munka mellett azért utazásra is maradt
időnk: hamar meguntuk a buffaloi hideget és második hétvégén elutaztunk
Floridába. Kora reggel értünk Miamiba, így a napfelkeltét a tengerparton
néztük. Sok helyen jártam már a világban, ez az élmény azonban mindenképpen
benne van a Top5-ben. A tengerparti napozást aztán Andrissal hamar meguntuk és
nyakunkba vettük a várost, másnap pedig elmentünk az Everglades Nemzeti Parkba
egy aligátorfarmra.
A húsvétot Éva néninél töltöttük, aki megszámlálhatatlanul sok különböző étellel várt minket, nem is tudom, hogy valaha ettem-e már ilyen sokat egyszerre.. J
A szavazás apropójából ellátogattunk Torontóba, ahol Péter bácsinál töltöttünk két napot. Péter bácsi hagyományos magyar ételekkel várt minket, így volt töltött káposzta és pörkölt nokedlivel, majd desszertre felszolgálta a családi recept alapján elkészített almás pitét, amit külön a mi kedvünkért fel is díszített. Kiderült, hogy Péter bácsi 75 évesen tanult meg főzni, és éppen most írta meg első szakácskönyvét. Emellett érdekes anekdotákkal szórakoztatott minket, ami engem, mint kardiológia iránt érdeklődő orvostan-hallgatót különösen érdekelt.
Miami
Buffaloi biciklitúra
Az első hónapunk tehát fantasztikusan zajlott, ez az út eddig minden várakozásomat felülmúlja :)
2018. április 20.
Simon Judit
Simon Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése