Egy gyakorlat maradt már csak hátra a kint eltöltendők közül. Nekem ez
a neurológia volt, amit két osztályon kellett eltölteni félidős bontásban.
Először a Buffalo General kórház általános neurológiáján kezdtem. Itt is
teljesen más rendszer uralkodik az itthon megszokottakhoz képest. A tanulók egy
szakorvos munkacsoportjába kerültek, ahol több rezidens is dolgozott. A napi
rutin úgy zajlott, hogy reggel megérkezve az orvosi szobában gyülekeztünk,
ezután a vezető rezidens kiosztotta a betegeket. Mindenki kapott egy új és egy
már látott, követett beteget. Ezután volt körülbelül másfél óránk megvizsgálni
pácienseinket, majd visszatértünk a bázisra, ahol vártuk az attending
megérkezését. A szakorvosnak sorban referáltuk a betegeket, közösen átbeszéltük
őket, megnéztük radiológiai felvételeiket, majd az asztali után kórtermi vizit
következett és együtt jártuk végig a pácienseket. A látogatandó szobák a kórház
egész területén voltak, hiszen a konzultációk is hozzánk tartoztak. Többnyire
lifttel közlekedtünk, de volt olyan energikus doktor, aki meglépcsőztette a
társaságot. Szóval az elvárt csinos öltözék részeként a magassarkút kevésbé
ajánlom a hölgyeknek. Csütörtökönként „nagy vizit” volt, ami szintén eltérően
valósult meg a magyarországi tapasztalatokhoz képest. Igazából egy előadást
tartott egy meghívott előadó az új épületben, amin a hallgatóktól elkezdve a
rezidenseken át a szakorvosokig mindenki részt vett. Ezt követően a diákoknak a
Main Streeten álló épületbe kellett menni, ahol ismét egy előadás következett.
Ezután pedig visszatértünk az osztályos tevékenységekhez. Péntekenként szintén
oktatás volt délelőtt, utána pedig a napi rutinnak megfelelően fél 5-ig a klinikákon
tartózkodtunk. A második két hetet a stroke részlegen töltöttem a hallgatók egy
új csoportjával. A menetrend itt is megegyezett a fentebb ismertetekkel. Annyi
eltérés adódott, hogy ha a beosztott attending volt az acut stroke esetekért
felelős, akkor vele tartottunk a sürgősségi részlegre, amint hívást kapott.
Izgalmas volt ez az időszak és nagyon sokat tanulhattam a megismert
szakorvosoktól.
A szakmai fejlődés mellett a kikapcsolódás is nagy szerepet kapott az
utolsó hónapban. Volt egy hosszú hétvége, amire egy nagy kirándulást terveztünk
Orsival és ehhez csatlakozott Szabi is, a barátom. Las Vegas volt az első
célpont, ehhez természetesen repülőre pattantunk, ami nem volt zökkenőmentes,
de a sok várakozás és dallasi tankolás után egyben és fáradtan megérkeztünk.
Azonban a pihenést hanyagoltuk, hiszen megannyi látnivaló várt ránk. Első nap
gyorsan kocsit béreltünk és indultunk is az egyik legnevezetesebb amerikai
látványossághoz: a Grand Canyonhoz. Az út így is 5 óra volt körülbelül, szóval
nem maradt túl sok időnk a kanyonban, de azt hiszem így volt a legjobb, hiszen
láthattunk még éppen nappali fényben, aztán naplementében és végül ott ért
minket az éjszaka. Ilyen csillagos eget még soha nem láttam, teljesen körbeért
a horizontig, hiszen távol voltunk mindenféle nagyobb fényforrástól, várostól.
Másnap a Death Valley egy részét barangoltuk be, ami Amerika legszárazabb,legforróbb és legmélyebb része. A különleges klíma csodálatos képződményeket
hozott létre: hegyek és sivatag. Az egyik legemlékezetesebb élmény volt
számomra. Azonban érdemes meleg ruházatot is kéznél tartani, mivel estére
nagyon lehűl a levegő, illetve ha valaki Buffaloba tér vissza, akkor ott nagy
eséllyel hó fogadja még, ráadásul a Grand Canyon a tengerszint felett kb. 2000
méteren fekszik, ezért ott is előnyös lehet a réteges öltözködés. Utolsó
célpontunkhoz a Mojave-sivatag szélén vezetett az út, ami ismét egy hatalmas
élményautókázás. Los Angelesben csak rövid időt töltöttünk, azt is leginkább az
óceánparton. A város azonban így is megfogott: mediterrán hangulat némi
előkelőséggel, pazar környezetben.
Ezek a gyönyörű helyek és a kietlen tájon való autókázás is nagyon a
szívembe lopta magát, bármikor szívesen visszalátogatnék. Szerencsére innen
volt közvetlen járat Buffaloba, ami éjszaka közlekedett, így a lehető legjobban
ki tudtuk használni ezt a csodálatos pár napot.
Egy másik hétvégén pedig Washingtonba látogattam Stephaniékkal és
Orsival. Kipróbáltuk a city híres muffinjait, ellátogattunk rengeteg múzeumába
és kávézójába – természetesen :) Előre vettünk jegyet egy Hop On – Hop Off
buszon városnézésre, ahol egy kivételesen idegenvezetőt kaptunk mind a nappali
turnusra, mind az éjszakaira. Utóbbi során a Fehér Házhoz és különböző
memorial-okhoz látogattunk el. Ezek a helyek éjszaka kivilágítva, kevesebb
turistával lenyűgözőek és talán jobban is képes átérezi az ember a
jelentőségüket. Mindenkinek így ajánlom.
2018. március 26.
Tutervai Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése