Gyermek-gasztroenterológia és utazgatások

A második hónap az elsőnél is mozgalmasabbra sikeredett. Gyermek gasztroenterológián voltam, ami a neuróhoz képest sokkal nyugisabb gyakorlat volt. Rámfért a pörgés után, de néha azért volt egy kis hiányérzetem.  Itt is egy teammunkába láthattam bele: kedden, szerdán és pénteken komplikáltabb betegekhez hívtak minket a tavaly átadott „brandnew” Oshei’s gyermekkórház különböző osztályaira. A hétfő procedure day, azaz colonoscopiákat és gastroscopiákat végeznek, csütörtökön pedig ki lehetett menni az járóbeteg rendelésre, ami tömegközlekedéssel körülbelül egy és negyed óra, mégis megéri! Nagyon tetszett, hogy minden héten tudnak időt szakítani egy részletes megbeszélésre a radiológusokkal és a patológussal a vizsgálati eredményekről. Sokat számít a betegbiztonság és a szakmai fejlődés szempontjából is, hogy nemcsak leleteket cserélnek. Nagyon sok endoszkópiát csinálnak, de a makroszkópos patológiás elváltozás nagyon ritka. Azért így is láthattam néhány IBD-t és egy idegentest eltávolítást, amik igazán érdekesek voltak.  

A 4. buffalói hétvégénken Péter bácsit látogattuk meg Torontóban. És bár a város tetszett (Ripley’s Aquarium, CN tower, Casa Loma), igazán Péter bácsi személyisége és vendégszeretete tette ezt az utazást felejthetetlenné! Péter bácsi a hazai kardiológia úttörője és a HMAA korábbi elnöke, aki mintapéldája a klasszikus „polihisztor belgyógyásznak”. Óriási élmény volt hallgatni emlékeit hosszú és eredményes pályájáról, a Munkácsy trilógia kalandos útjáról miközben az Ő és János bácsi finom magyaros főztjét falatoztuk!

A hétköznapok és a következő hétvége relative eseménytelenül telt, bár azért így is belefért az Anchor bárban a tradicionális buffalo chicken wings kipróbálása (nem volt rossz, de 1000x inkább Édesanyám csirkeszárnyait választanám) és többször hódoltunk a lányokkal közös társasjáték szenvedélyünknek is, jó döntés volt a provident  elhozni a fedőnevek-et és a hét csodá-t.

Számomra ezután az utolsó nagyobb utazás következett: Philadelphiába és Washingtonba látogattunk. Azt hiszem Philly is szép emlék lenne önmagában, de Washington teljesen elvarázsolt és elhomályosította előbbit. Ezt még Sylvester Stallone sem tudta megváltoztatni. A belváros lényegében egy óriási park (National mall) melynek egyik vége a Capitolium másik pedig a Lincoln emlékmű. A kettő között a Washington monument, fehér ház és számos érdekesebbnél érdekesebb múzeum. Majdnem minden múzeum és az állatkert is ingyen van. Washingtont leginkább úgy lehetne leírni, mint az amerikai hazafiasság és büszkeség rezervátuma. Ez ugyanakkor olyannyira igaz, hogy a különbségek is óriásiak. Míg a belvárost „átjárja a történelmi térerő” addig a külváros felé sok az elszegényedett negyed, a 600.000 fős Washingtonban 10.000 hajléktalan van regisztrálva. Annyi, mint egész Magyarországon.

 Ez az út is nagyon jól sikerült, az esti parasztactivity és good friends szintén maradandó élmény! Sokat jelent, hogy össze tudunk dolgozni és mindannyian kivesszük a részünket a szervezésből, összecsiszolódtunk! J

2018. május 12.

Barta András