Nyári élményeim Buffaloban, avagy elkezdődött a hatodév!

Kedves Olvasók, Érdeklődők, Leendő Buffaloi Diákok!

Forgó Bianka vagyok, egyike azon szerencsés hallgatóknak, akik a nyári turnussal jöhettek Buffalo-ba. Bár a pályázat előkészítésétől hosszú és sokszor küzdelmes volt idáig az út, s még javában folynak a gyakorlatok, azt már most tudom, hogy jó döntés volt belevágni.

 

Már a kezdeteknél értek minket meglepetések, hiszen itt sok dolog számunkra szokatlanul működik. Sikerült például rögtön a repülőtérről a lakáshoz vezető úton eltévednünk. Az 1000 feletti házszámról ugyanis azt gondoltuk, hogy irányítószám :). Így megajándékoztuk magunkat egy kellemes, 20 kilós bőröndös éjszakai sétával. Kezdtünk rájönni, hogy itt más léptékben mennek a dolgok.

A lakás, amiben lakunk, nagyon tágas, 4 ember kényelmesen elfér benne. Downtown-tól kb. 40 perc sétára található, viszont kb. 15 percnyi sétára van tőlünk Elmwood Village, a leghangulatosabb környék Buffalo-ban. A város nagyon nyugodt, lakosai híresek kedvességükről és segítőkészségükről.

A lakók száma rögtön kettővel gyarapodott, egy piros és egy zöld biciklivel (már csak egy fehér kéne). Nagyon jó szolgálatot tesznek nekünk, jelentősen meggyorsítják a napi közlekedést.

Az első gyakorlatomat a Roswell Park Cancer Institute-ban, nőgyógyászati onkológián töltöttem. Menetes gyakorlat, reggel 7-kor kezdődik a nap és délután 4-5-ig tart. A reggeli vizit után lehet választani, hogy az ember műtőbe megy, vagy az ambulanciára. A műtőben érdemes sok időt eltölteni, mert hetente 3-4 műtétet végeznek DaVinci-robottal, ill. a diagnosztikus és laparoszkópos beavatkozásokat is nagy számban végzik. Nyitott műtétekre pedig van lehetőség bemosakodni. Az ambulanciára folyamatosan érkeznek a betegek. Itt a hallgatóknak nincs sok lehetősége beteggel beszélgetni és vizsgálni őket, de nagyon sok érdekes és tanulságos esetet lehet megfigyelni. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a gyakorlatot, akik szülészet-nőgyógyászat irányba szeretnének specializálódni.

4 hét elteltével megkezdtem az endokrinológia gyakorlatomat, most a második héten vagyok túl. A legproaktívabb és az egyik leghasznosabb rotáció, amin valaha részt vettem. Nagyon jól érzem magam itt, mindenki segítőkész és könnyen bele lehet jönni. Itt nincsenek fekvőbetegek, egész nap ambuláns betegeket látnak el. Az első napomon csak megfigyeltem, a második naptól már egyedül bemehettem beteghez és felvehettem az anamnézist, ill. meg is vizsgálhattam őket, tehát mi, hallgatók is be vagyunk vonva a mindennapi munkába. Rám inkább az egyszerű eseteket bízzák, és bármikor lehet szólni, ha nehéznek érzem az esetet és kell segítség. Mivel 60-70 beteget is ellátnak egy nap, ezért még az én kis segítségem is jól jön. Eddig papíron zajlott az egész betegdokumentáció, de jövő hónaptól elektronikus rendszerre váltanak, így a következő turnusok hallgatói már a számítógépeket fogják használni. Aki ezt a gyakorlatot választja, annak azt javaslom, hogy ne vegyen metró-busz havibérletet. Nagyon drága és nem használja ki az ember. Bár messze van a klinika, pénteken nagyrészt be sem kell menni, szerdán pedig egy közelebbi helyszínen vagyunk, ez gyalog vagy biciklivel megközelíthető. Illetve ha szóba kerül, hogy tömegközlekedéssel jársz, akkor azonnal kb. hárman felajánlják, hogy hazavisznek. A legtöbb beteg egyébként diabéteszes vagy pajzsmirigy-probléma miatt érkezik, tehát az általános orvosi tudás szempontjából fontos témákról van szó.

Én személy szerint ez alatt az idő alatt a beteggel való kommunikáció és a referálás téren fejlődtem sokat (a tárgyi tudás elmélyítése mellett). A beteghez való hozzáállás, a kommunikáció és az idő-management kiváló, remélem ezek a dolgok és ez a szemlélet belém ivódik, és egy életre végigkísérnek a pályán.

Végül arról írnék, mivel töltjük itt a szabadidőnket. Hétköznap rendszerint mindannyian késő délután érünk haza; edzés, főzés, bevásárlás, az adott napi élménybeszámoló vacsora közben – már el is ment a nap. A hétvégékre igyekszünk minél több programot szervezni.

Idefelé úton New Yorkban szálltunk át, így megálltunk ott egy pár napra. Aki tervez kirándulást buffaloi tartózkodása alatt ebbe a rendkívül nyüzsgő, élénk városba, annak nagyon tudom ajánlani, hogy ejtse útba idefele, így egy oda-vissza utat meg lehet spórolni.

Július 4-e estét a Canalside-on töltöttük, itt egy kikötő és kulturális központ található (nyáron sok koncert és szabadtéri program van itt). A nemzeti ünnepen koncerteket, tűzijátékot láttunk és megcsodáltuk a naplementét.

Felfedeztük a környék éttermeit, kávézóit, és természetesen a Buffalo Chicken Wings sem maradhatott ki. A Delaware Parkban nyáron szabadtéri színházat állítanak fel, itt Shakespeare darabokat játszanak, a Rómeó és Júliát néztem meg. Lenyűgözött az eredeti nyelvezet és a szabadtéri piknik-hangulat.

Az egyik hétvégén a Niagaránál kirándultunk, ez mindössze 20 percre található Buffalo-tól. Felszálltunk a hajóra, ami bemegy közvetlenül a vízesés aljáig, szavakkal nehezen leírható a látvány, ezért képekkel illusztrálom.

Kanadából pedig Buffalo szivárvány alatt látszott, mint a mesékben.

A strandszezont igyekszünk kihasználni, az Erie-tó partján, Woodlawn beach-en élveztük a napsütést. Emellett baseball-meccsre is eljutottunk, s ott megtapasztaltuk azt érzést, hangulatot, amiről a TV-t nézve oly sokszor gondolkoztunk, milyen is lehet.

Az itteni magyarok meghívtak magukhoz vendégségbe, és szerveztek nekünk programokat. Hálásak vagyunk nekik, és óriási biztonságérzetet ad, hogy ha bármi baj történne, rájuk biztosan számíthatnánk.

Gyorsan telik az idő, már 6 hét eltelt! Az élmények és élménybeszámolók sora azonban nem áll meg.

Addig is mindenkit biztatok, hogy jelentkezzen a programra és adjon bele mindent, hogy jöhessen, mert nagyon megéri. :)

2015. 08. 06.

Forgó Bianka

Neurology rotation

Sziasztok!

Adeghate Jennifer vagyok, és a SOTE hallgatójaként kezdem a hatodévet Buffalo-ban (nyári turnus). Az első hónapban két-két hétig a BGH (Buffalo General Hospital) általános neurológiai- és stroke osztályán voltam (a stroke helyett van lehetőség gyermekneurológiát is választani, ami a Women and Children's Hospital-ban van).

Kilátás a BGH 14. emeletéről

Mind az általános neurológián, mind a stroke-on nagyon sokat tanultam. Általában úgy nézett ki egy nap, hogy reggel 7:45-8:00 között már ott kellett lenni, majd elosztották a betegeket a rezidensek és az orvostanhallgatók között. Ez a Chief Resident feladata volt (Ő az, aki a rezidensek feladatait, a vizitet, és az osztályon lévő intézkedéseket koordinálja). Ezután mindenki elment beszélgetni a betegeivel. Ezzel kapcsolatban elég nagy volt a rezidensek részéről az elvárás velünk szemben, és komoly hangsúlyt is fektettek az önállóságra. Mindannyiunkra rábíztak minimum egy-egy beteget, akit addig kellett követni, amíg a kórházban volt. Ez azt jelentette, hogy anamnézist kellett felvenni, ha éppen aznap vették fel, minden nap meg kellett vizsgálni, és szintén minden nap referálni kellett róla és a vele kapcsolatos terápiás tervről a viziten. Természetesen mindent tudni kellett a betegeinkről, a történetüktől kezdve a gyógyszereinek dózisáig, stb… A rezidensek segítenek az elején abban, hogy mit hogyan kell elmondani. Általában többször átbeszéltük velük az eseteket, mielőtt találkoztunk az “Attending Physician”-nel (ez a főorvos/szakorvos aki viszi az osztályt egy adott héten), így volt lehetőségünk gyakorolni. Feltűnt számomra, hogy mindenkinek a véleménye számít ezeken a referálókon, még az orvostanhallgatóké is, mivel döntően “team-work” az egész. Nagyon örülök, hogy ezt tapasztalhattam, mert úgy érzem egyfajta önbizalmat és lendületet adott a további tanulmányaimhoz.

Ami nagyon tetszett még, az az, hogy elég szigorúan veszik itt a protokollok betartását. Tehát a “standard of care”-t minden betegnél igyekeznek a lehető legjobban betartani, és az ezektől való eltérést általában irodalmi adatokkal, tanulmányok eredményeivel kell alátámasztaniuk. Bár lehet, hogy ezáltal egyhangúnak látszódik a terápia tervezése, szerintem a betegek részéről megnyugvás, hogy ugyanazt a kezelést kapják, mint mindenki más, akinek hasonló betegsége van. És természetesen az orvosok részéről is előnyös, ugyanis mivel ez van előírva, jogi szempontból is védve vannak.

Zseniális itt az orvos-beteg kommunikáció. Nagyon nyugodt, barátias szokott lenni a légkör, és mindig tiszteletben tartják a betegek döntéseit. Többször előfordult olyan, hogy a beteg nem értett egyet a kezelési tervével, vagy nem tudott még döntést hozni, és minden esetben az hangzott el az orvos részéről, hogy nem erőltethet rá semmit, ez csak a javaslata, és hogy a nap végén a beteg döntése számít elsősorban. Még a rossz prognózisú betegeknél is áthidalták a kommunikáció nehézségeit úgy, hogy a beteg több megoldás közül választhatott, és nem keseredett el a diagnózisa, prognózisa miatt.

Amikor volt egy kis szabad idejük a rezidenseknek, mindig megbeszéltünk egy-egy fontosabb témakört, átvettük a gyakoribb betegségek diagnózisát, kezelését. Minden orvostanhallgatónak adtak egy-egy témát, amiről beszélni kellett a gyakorlat folyamán. Például az általános neurológián nekem a Guillain-Barré szindrómáról kellett beszélnem, a stroke-on pedig a NASCET-tanulmányról. Lehet Powerpoint-ot is készíteni, de általában csak szóban adják elő a hallgatók a témájukat.

Változó, hogy hány órakor engednek haza, de a Neurológián elég sokáig voltunk bent. Általában délután 5-6-ig maradtunk, így szinte csak a hétvégéken tudtunk igazán kirándulni, körbenézni a városban.

Voltunk július 4-én a Canalside-on, ami itt a közösségi élet egyik központi helyszíne. Láttunk tűzijátékot és ettünk “sweet potato” sültkrumplit. :)

A Canalside július 4-én

A Canalside július 4-én

Sweet potato fries

Voltunk a Niagara-vízesésnél is, ami gyönyörű ilyenkor nyáron.

A Niagara-vízesésnél

A Niagara-vízesésnél

A Niagara-vízesésnél

Ebből a hajóból (Maid of the Mist) lehet látni lentről is a Niagara-vízesést

Sikerült már az elején kipróbálnunk a híres “Buffalo Chicken Wings”-eket. Az Anchor Bar az egyik legjobb étterem, ahol lehet ilyet enni.

Anchor Bar

Chicken Wings

Összességében nagyon élvezem a gyakorlatot, és hálásan köszönöm a HMAA-nak, hogy itt lehetek! Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy jelentkezzen.

Üdv,

Jenny

2015. 07. 27.

Oncology rotation

A második hónapban onkológia gyakorlatra jártam a Roswell Parkba, itt Rosette megadja a beosztást, hogy melyik osztályokra kell menni, de egy-egy napra át lehet kérni magad más osztályokra is, szerintem érdemes minél többet látni.

Az onkológiáról is többen írtak már előttem, így amit szeretnék kiemelni, az itt is a nagyszerűen működő beteg központú szemlélet. Ez nem csak a konkrét beteg ellátást jelenti, hanem a kórház egész hangulatát. A lobby-ban élő zene megy, kényelmes fotelek vannak, szinte minden nap van valamilyen plusz program pl. jókedvre derítő kutyákat hoznak be, ékszer vásárt rendeznek. Egy betegre kb. 1 óra jut, az orvosok nagyon tapintatosan, de egyértelműen válaszolnak a legnehezebb kérdésekre is.

Az orvosok itt is segítőkészek, néhány attending délutánonként átbeszél a rezidensekkel egy-egy daganat típust és a kezelés aktualitásait, ezeket érdemes elcsípni. Nagyon érdekes a heti egyszer megtartott multidiszciplináris reggeli konferencia, ezen mindenképp érdemes részt venni. 

Összességében mindkét gyakorlat nagy élmény volt, örülök, hogy nem csak a lexikális tudásom bővült.

Buffalo nem csak a kórházi gyakorlatról szól, hanem az utazásról is, egy picit még erről szeretnék mesélni. :)

A szuperjófej lakótársaim megvártak minden nagyobb úttal, így együtt mentünk el Washingtonba – aki a tavaszi turnusban van, mindenképp próbálja elcsípni a cherry blossom festival-t, nekünk sikerült, és annyira szép volt, hogy tényleg nincsenek rá szavak. :)

Megnéztük a Niagarát, és Toronto-t: azt hiszem már Annamari is említette, hogy a papírokra nagyon kell ügyelni! Toronto hatalmas, és úgy érzem rászánhattunk volna még egy hétvégét, hiszen csak pár óra busszal, és a látnivalókon túl a város hangulata is elképesztő.

Sz. Laci szüleinek hála egészen Arizonáig utaztunk, és megnéztük Montezuma-t, Sedona-t és ami a leggyönyörűbb volt, a Grand Canyon-t. Ezúton is szeretném megköszönni ezt a lehetőséget.

A gyakorlat végén én Bostonban aztán New York Cityben töltöttem néhány napot, nagyon jól éreztem magam, bár a vége felé már kezdett honvágyam lenni. :) A két város közt ajánlom a vonatozást, mert mivel az állomások a központban vannak időben kb. ugyanannyi az út, és valamivel olcsóbb is, mint repülni.

Nagyon köszönöm Annamarinak és a két Lacinak, hogy ilyen emlékezetessé tették ezt a két hónapot, nagyon örülök, hogy megismerhettelek Titeket!

A HMAA-nak is szeretném megköszönni a lehetőséget, nagyon sokat tanultam, és életre szóló élmény volt ez a két hónap!

A buffaloi programot pedig mindenkinek ajánlom!

2015. 07. 03.

Gógl Aliz

Neurology rotation

Gógl Aliz vagyok, a SOTE-n tanulok. Két hónapot tölthettem Buffaloban. Április elején érkeztem, és az első hónapban neurológia gyakorlatra jártam.

A hosszú repülőút alatt elkezdtek zakatolni a kérdések a fejemben: milyen lesz három ismeretlen emberrel lakni, mennyire lesz nehéz egy amerikai kórházban helyt állni, és hasonlók - de mikor megérkeztem és a többiek nagy mosollyal és nagyon finom vacsorával vártak tudtam, hogy nagy kaland kezdődik, és semmi gond nem lesz.

Nagyon szerencsés vagyok, mert három szuper embert ismertem meg Annamari, H. Laci és Sz. Laci személyében, és a jó csapat kellett ahhoz, hogy kihozzuk a maximumot ebből a lehetőségből.

Kellemes meglepetés volt, hogy a lakás mennyire kényelmes, jó állapotban van, hatalmas terasszal. Szerencsére mindkét gyakorlatom viszonylag közel volt – kb. 30 perc séta távolságra. Buffalo-ban a közlekedés megoldása a legnehezebb, ezúton is köszönjük Evelynnek, hogy rengeteget segített ez ügyben.

Mivel a többiek már egy hónapja ott voltak, nekem elég könnyű dolgom volt, hiszen ők már otthonosan mozogtak Buffalo-ban, tudták hogyan lehet eljutni bevásárolni, a kórházba, hol lehet jókat enni, stb…

Az első napok a szokásos papírmunka elintézésével teltek, aztán elkezdtem a gyakorlatot. A neurológiáról már rengeteget írtak előttem, a szokásos két hét általános neurológia – két hét stroke team felosztásban vettem részt én is. Tőlem a neurológia elég távol áll, és mikor kimentem kicsit zavarban voltam pl. a betegvizsgálattól. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, és ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy Buffalo-ban csinálja ezt a gyakorlatot. Én két amerikai hallgatóval jártam be, az attending-ek mindenkit megtanítottak magabiztosan és alaposan beteget vizsgálni, a vizitek során átbeszéltük a nagyobb kórképeket, és cikkeket kaptunk, amikből megismertük a fontosabb kutatásokat. Nagyon tetszett, ahogyan a hallgatókat tanítják – kaptunk egy mappát, amiben összefoglalók vannak az alapvető vizsgálatokról, és betegségekről; bármikor lehet kérdezni, és mindig szívesen válaszolnak; nincs rossz válasz, ha nem tudsz valamit akkor megnyugtatnak, és elmagyarázzák az adott dolgot; az orvosiban ha épp nincs munka valaki mindig szívesen átbeszélt velünk egy-egy témát, vagy MRI és CT képeket nézegettünk.

A kórház felkészültsége hihetetlen volt: egyszer egy burmai nénit hoztak be a rokonai, senki nem beszélt angolul, és a burmai nyelvnek is egy speciális fajtáját beszélték. A vizsgálóban levő kihangosítható telefonon 10 perc alatt kapcsoltak egy olyan tolmácsot, aki az ő dialektjükben, folyamatosan fordította a beszélgetést az orvos és a beteg között.

A legjobban az tetszett, hogy itt tényleg minden adott, hogy a beteg legyen az első. Minden kérést meghallgatnak, minden problémára megpróbálnak megoldást találni. A betegek felvilágosítására mindig van elég idő és türelem, a hozzátartozókat is bevonják, és majdnem minden fontos információra kiterjed - akár az éppen folyamatban levő kutatások várható eredményére is. Minden orvos-beteg beszélgetésnek akkor van vége, amikor a van még kérdés? –re a válasz az, hogy: nem, köszönöm, mindent értek.

Az első hónap gyorsan eltelt, és kezdődött a második: az onkológián. folyt köv. :)

2015. 07. 03.

Gógl Aliz