A
második hónapban onkológia gyakorlatra jártam a Roswell Parkba, itt Rosette
megadja a beosztást, hogy melyik osztályokra kell menni, de egy-egy napra át
lehet kérni magad más osztályokra is, szerintem érdemes minél többet látni.
Az
onkológiáról is többen írtak már előttem, így amit szeretnék kiemelni, az itt
is a nagyszerűen működő beteg központú szemlélet. Ez nem csak a konkrét beteg
ellátást jelenti, hanem a kórház egész hangulatát. A lobby-ban élő zene megy,
kényelmes fotelek vannak, szinte minden nap van valamilyen plusz program pl.
jókedvre derítő kutyákat hoznak be, ékszer vásárt rendeznek. Egy betegre kb. 1
óra jut, az orvosok nagyon tapintatosan, de egyértelműen válaszolnak a
legnehezebb kérdésekre is.
Az
orvosok itt is segítőkészek, néhány attending délutánonként átbeszél a
rezidensekkel egy-egy daganat típust és a kezelés aktualitásait, ezeket érdemes
elcsípni. Nagyon érdekes a heti egyszer megtartott multidiszciplináris reggeli
konferencia, ezen mindenképp érdemes részt venni.
Összességében
mindkét gyakorlat nagy élmény volt, örülök, hogy nem csak a lexikális tudásom
bővült.
Buffalo
nem csak a kórházi gyakorlatról szól, hanem az utazásról is, egy picit még
erről szeretnék mesélni. :)
A
szuperjófej lakótársaim megvártak minden nagyobb úttal, így együtt mentünk el
Washingtonba – aki a tavaszi turnusban van, mindenképp próbálja elcsípni a
cherry blossom festival-t, nekünk sikerült, és annyira szép volt, hogy tényleg
nincsenek rá szavak. :)
Megnéztük
a Niagarát, és Toronto-t: azt hiszem már Annamari is említette, hogy a
papírokra nagyon kell ügyelni! Toronto hatalmas, és úgy érzem rászánhattunk
volna még egy hétvégét, hiszen csak pár óra busszal, és a látnivalókon túl a
város hangulata is elképesztő.
Sz.
Laci szüleinek hála egészen Arizonáig utaztunk, és megnéztük Montezuma-t, Sedona-t
és ami a leggyönyörűbb volt, a Grand Canyon-t. Ezúton is szeretném megköszönni
ezt a lehetőséget.
A
gyakorlat végén én Bostonban aztán New York Cityben töltöttem néhány napot,
nagyon jól éreztem magam, bár a vége felé már kezdett honvágyam lenni. :)
A két város közt ajánlom a vonatozást, mert mivel az állomások a központban
vannak időben kb. ugyanannyi az út, és valamivel olcsóbb is, mint repülni.
Nagyon
köszönöm Annamarinak és a két Lacinak, hogy ilyen emlékezetessé tették ezt a
két hónapot, nagyon örülök, hogy megismerhettelek Titeket!
A
HMAA-nak is szeretném megköszönni a lehetőséget, nagyon sokat tanultam, és
életre szóló élmény volt ez a két hónap!
A
buffaloi programot pedig mindenkinek ajánlom!
2015. 07. 03.
Gógl Aliz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése