Utolsó nap Buffalóban

Utolsó nap Buffalóban. Mi??? El se hiszem. A leggyönyörűbb az egészben, hogy az időjárás keretbe foglalta ezt a három hónapot. Ahogy ragyogva várt minket a nap az első reggelen, úgy ismét ragyogva búcsúztat minket a hetedik emeleti apartman kilátása. Az elmúlt egy hónap dinamikája más volt, mint az előző hónapoké. Egy picit megszoktunk, egy picit megfáradtunk. Egészen őszintén az ember sokszor hagyja magát belefeledkezni az apró mindennapi problémákba, és elfelejti nagyban látni a képet. Ezt azért gondoltam leírni, mert valahol természetesnek gondolom, hogy ez megtörténik. De aztán jön egy új nap, történnek új dolgok, érik az embert új élmények, és a lényeg, hogy képesek legyünk túllendülni a nehézségeken, és értékelni, amit kapunk. Így azt hiszem mi is ezt tettük, és visszatekintve az elmúlt három hónapra, azt kell mondjam, hogy életem egyik legjobb döntése és lehetősége volt ez a csereprogram.

Egy picit arról, hogy mit is csináltam így a kis bevezetőm után. Belgyógyászatot kezdtem február közepén. A Breast/GU Clinic-re lettem beosztva Dr L. mellé. Meg kell mondjam, először nagyon furcsálltam, hogy egy ambulancián töltünk egy hónapot belgyógyászat gyakorlat címszó alatt, és hiányoltam az osztályos tapasztalatot. Aztán teltek a hetek és egyre önállóbbá váltam a betegellátásban. Míg először csak a rezidenssel mentem beteghez, a végére már önállóan is fogadtam és vizsgáltam betegeket és beszéltem meg velük alapszintű terápiás kérdéseket, amire úgy érzem otthon sose lett volna lehetőségem. Tekintve, hogy ez egy fél belgyógyászat gyakorlat, visszatekintve rá nagyon hasznosnak érzem. Az onkológiai terápia alapjait megismertem, és a hetek alatt egyre tisztábbá vált, mit, hogy, miért csinálnak. Elég időt töltöttem ott, és elég számú hasonló esetet láttam ahhoz, hogy megmaradjanak dolgok a gyakorlatból. Hálás vagyok Dr L.-nek, Dr G.-nak és a nővéreknek is, hogy belevontak a munkájukba, és nagyon kedvesen segítették az egész gyakorlatomat.

Az, hogy a belgyógyászat a sebészet után volt, annak külön örülök. A sebészet őrült kemény, legalábbis a magamfajtának, aki nem tervez ennyire fizikailag igénybe vevő szakmát választani. A korán kelések és hosszú műtétek után, fellélegeztem egy kicsit a belgyógyászat komótosabb, letisztultabb napjaiban és így energiám is maradt előre tanulni egy kicsit, mivel otthon sorban várnak a szigorlatok.

Azt hiszem az utazási élményeinkkel zárnám a leírást, hisz a pihenés, töltődés is része volt az itt létünknek, ami különösen létszükséglet volt már így hatodév vége fele. Eljutottunk a lányokkal nyugatra és autót kölcsönözve eltöltöttünk pár napot Las Vegas és környékén. Megnéztük a lélegzetelállító Grand Canyont, Death Valley National Parkot és Sequoia National Parkot. Ha kedvencet kell választanom, akkor Death Valley! Mesés időnk volt, és egy jó pár ponton, mikor kiszálltunk az autóból, csak bámultam a tájat és nem hittem el, hogy ott vagyok. Majd becsuktam a szemem és próbáltam minden energiát, amit a hely árasztott magából, magamba szívni és hazavinni. Láttam már sok különleges helyet, de ez leírhatatlan. Mindenkinek kívánom, hogy jusson el egyszer oda.

Végezetül még egyszer szeretném kifejezni hálámat, nem is tudom, mikor lesz még egyszer ilyen lehetőségem az életben. Köszönöm HMAA, Buffalo General, Roswell Park, Campus Mundi és PADI!

Békési Dóra, 2019. március 10.