A
harmadik és egyben utolsó gyakorlatomat a Buffalo General Hospitalban a general
neurology és a stroke team-mel töltöttem Lettivel együtt.
Ezeken
az osztályokon az amerikai diákokkal együtt vehettünk részt, akik nagyon hamar
befogadtak minket, ami nagyot dobott a gyakorlat hangulatán. Szerencsénk volt
ezekkel a diákokkal, akikkel a gyerek neurológián kerültem egy csapatba azokban
kevesebb nyitottság volt felénk. Mindenesetre nagyon hálás vagyok azoknak
akikkel ebben a hónapban kerültünk egy teambe, mert nagyon jó embereket
ismerhettem meg személyükben, nagyon jó volt végre új barátokra találni ebben
az országban. Már az első héten felajánlotta az egyikük, hogy felvesz minket
reggelente autóval, így többet nem kellet a kórházba oda és vissza úton
dacoljunk a továbbra sem sokat enyhülő időjárással és ráadásul még jókat is
beszélgettünk közben.
A
héten fog kiderülni, hogy hova vették fel őket rezidensnek, úgyhogy nagyon
szurkolok nekik.
Ezen
a gyakorlaton először, reggeli vizit előtt önálló betegvizsgálatot is bíztak
ránk. Már a gyerek neurológián is volt, hogy meg kellett vizsgáljunk betegeket
a vizit előtt, de ott a betegek korlátozott száma miatt csak párosával
jutottunk hozzá. De így minden reggelt azzal kezdtünk, hogy egy beteg állapotát
saját magunk is felmértük, majd erről a vizit során a szakorvosnak is
beszámoltunk, ami nagyon hasznos volt.
A
hónap folyamán jutott időm arra is, hogy Pittsburgh mellet élő rokonaimat
meglátogassam egy hétvége erejéig. Legutóbb nyolc éve jártam náluk, de
pillanatok alatt olyan volt mint ha csak egy hete lett volna. Megismerkedhettem
az ez idő alatt született unokaöcsémmel és unokahúgommal is. Még egy magyar
étterembe is elmentünk együtt, ahol igazi hazai süteményeket ehettünk. Idén még
a karácsonyt sem töltöttem otthon, úgyhogy már nagyon hiányoztak a hazai ízek.
De most a rokonaimmal együtt elfogyasztott Eszterházy torta sokat enyhített a
honvágyamon.
Ezt
a hónapot is feldobtuk egy úttal, most Las Vegast és néhány nemzeti parkot
tűztünk ki úticélul. Hihetetlen tájakon jártunk amit otthonról elképzelni sem
tudtunk volna. Lenyűgöző méretű fák, erdőtűz után éledező fenyvesek, sivatagok,
kihalt kőrengetegek, kanyargó kanyonok, ásványokkal festett színpompás sziklák
és között vezetett az utunk. Soha nem
gondoltam volna, hogy egy kopár táj, ahol alig él meg növény ennyire változatos
lehet. Ezeket a napokat és tájakat soha nem fogom elfelejteni.
Borzasztóan
jó volt azt is látni, hogy amilyen környezet pusztító és pazarló életet élnek
az emberek itt Amerikában legalább a
nemzeti parkjaik megőrzésére ilyen nagy
gondot fordítanak.
Az
utolsó hét szerdáján megérkezett a következő turnus, úgyhogy a három szobás
lakást megint nyolcan osztottuk meg. A konyha különösen zsúfolt hellyé
változott pillanatok alatt.
Miután
minden tapasztalatunkat megosztottuk a lányokkal, a gyakorlat is véget ért,
elfogyasztottuk az utolsó adag közös baileys-t és szétváltak útjaink
hosszabb-rövidebb időre.
Egy
élmény volt ez a három hónap.
Végh Anna, 2019. március 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése