A leggyorsabb hónapunk

Kedves olvasó!

    Március 6-át írjuk, buffalói idő szerint 21:28 (európai idő: 3:28) és most kezdtem rádöbbeni, hogy utolsó hónapomat máris befejezem az amerikai cseregyakorlatomnak. Annyi minden történt velem, annyi impulzus ért, amit folyamatosan próbálok feldolgozni, de szerintem igazán akkor fog ez tudatosulni bennem, amikor véglegesen hazaérkezem kicsi hazámba, Magyarországra.

   Az utolsó hónapot a Buffalo General Hospitalban kezdhettem, ahol 2 hetet az általános neurológia osztályán másik két hetet pedig a stroke osztályán töltöttem. A gyakorlat során mindennap egy team részei voltunk, ami a szakorvosból, a rezidensekből, a szakorvos jelöltekből, illetve az orvostanhallgatókból állt. A nap elején a betegeket nemcsak a rezidensek maguk között, hanem az orvostanhallgatók között is szétosztották, ami abból a szempontból volt jó, hogy kaptam egy saját beteget, akit én kérdezhettem ki, vizsgálhattam meg és referálhattam a szakorvosnak a vizitek alatt. Ha egy beteg több időt töltött az osztályon, akkor lehetőségünk volt arra is, hogy kövessük az adott esetet és egy teljes képet kapjunk a betegről és az állapotának a változásáról. Nagyon szerettem ezeket a gyakorlatokat, mert a team részeként mindig fontosnak tartották, hogy elmondjam a saját véleményemet a diagnózisról, amit otthon nem sok alkalommal tehetek meg. A gyakorlatokon amerikai diákokkal voltunk együtt, ami szintén esélyt adott arra, hogy megismerjük őket és az orvostanhallgatói életükbe betekintést nyerjünk. Nagyon sok érdekes neurológiai esetet láttam, és volt időm beszélgetni a betegekkel is, aminek külön örültem, mert számomra az amerikai betegek sokkal másabbak voltak, mint a magyar betegek, élveztem a velük való beszélgetés minden percét.

    Az utolsó hónapba is belecsempésztem egy sporteseményt, mégpedig a Buffalo elég jó hoki csapatának a mérkőzését a New York-i csapat ellen. A végeredmény egy hajszálon múlt, de a Buffalo Sabres sajnos veszített, ennek ellenére a helyi amerikai szurkoló tábor, illetve az egész meccs egy fantasztikus élményt adott, amiért nagyon hálás vagyok.

    Ez a hónap se telt el egy kisebb utazás nélkül, amit most a nyugati parton töltöttünk. Az időnk és pénztárcánk szűkében eljuthattunk Las Vegasba és környékére. A legnagyszerűbbet a nemzeti parkok látványossága adta, amely során volt lehetőségünk többek között a Death Valley-t is meglátogatni. Valami fantasztikus élmény volt látni, hogy egy helyen a természet mennyire változatos és kétarcú tud lenni. Egy naplementét is átélhettük a gyönyörű hegyek között, ami elmondhatatlanul szép volt.

Végezetül pedig néhány szót írnék arról, hogy mit is adott nekem Amerika és ez a 3 hónapos cseregyakorlat. A sok-sok külföldi és amerikai ember megismerése és a nyelv tanulása mellett kaptam egy kis szeletet az itteni mentalitásból és a nehézségekhez való hozzáállásból. Hihetetlen, hogy itt minden problémám szempillantás alatt megoldódott és eltűnt a stressz faktor az életemből. Az amerikai hallgatókat és a tanítási, gyakorlati rendszerüket megfigyelve kaptam egy magabiztosságot, hogy bármikor kérdezhetek, még ha az elsőre hülyeségnek is tűnik. Bármikor elmondhatom a véleményemet, a gondolatomat, sőt a szakorvos kíváncsi is rá, hogy az én fejemben az adott eset hogyan fogalmazódott meg és hogy kezelném. Adnak a hallgatók véleményére, ami a felelősség mellett hihetetlen szabadságérzetet ad, sokszor ezt nem tapasztalom otthon, amit hiányolok is. A hallgató nemcsak egy plusz ember, hanem a „team” tagja, ami a gyakorlatokat sokkal hasznosabbá és klasszabbá teszi. Ebből kifolyólag mondhatom, hogy a jövőben nem szeretnék lejjebb adni és ezt az itt megszerzett tapasztalatot, tudást és hozzáállást szeretném továbbadni és ezzel élni és otthon is erősíteni, hogy az emberek végre higgyék el, hogy lehet másképp is, ahogy azt az Államokban láttam a lehetőségek földjén, itt minden lehetséges, éljünk hát vele ;)

Zárásként egy hatalmas köszönetet szeretnék mondani az Amerikai Magyar Orvosszövetségnek (HMAA), akik nélkül ez az egész fantasztikus utazás nem jöhetett volna létre, illetve az anyagi támogatásért a PADI és a Campus Mundi ösztöndíjpályázatnak. Végül, de nem utolsó sorban a családomnak, az új, itteni és otthoni barátaimnak a sok-sok támogatást és segítséget. Nagyon hálás vagyok és köszönöm J

Szadai Leticia (VI.éves orvostanhallgató, SZOTE)

2019. március 10.