Buffalo blog: Sárgul már az összes fa levele, sej hideg akar lenni...

Épphogy csak megkezdtem a második négyhetes rotációmat, szinte napról napra érezhetően hűvösödött az idő. Ehhez az érzéshez sokat segített a télikabátom hiánya – amit tudatosan itt terveztem venni, de eddig még nem adódott megfelelő alkalom.

A második rotációm a belgyógyászat volt, amit a Roswell Parkban töltöttem sarcoma/melanoma osztályon. Még mindig csak áradozva tudok erről a helyről mesélni, teljesen más szemléletű a daganatos betegek ellátása, mint otthon: valahogy sikerült elérniük azt, hogy bár legyen gyógyíthatatlan egy beteg, nyíltan tudnak beszélni róla és ne félelemmel, tabu témaként kezeljék a prognózist. Rengeteg önkéntes jár az onkológiai központba: van, aki útbaigazítást ad, ajtót nyit a betegeknek, segítő csoportot szervez vagy éppen órákon keresztül élő zenével festi alá a hallban a várakozást. Sőt, vannak terápiás kutyák is, akikkel fel-alá sétálgatnak a kórházban és mindenkihez odamennek, akin látszik, hogy szüksége van egy kis támogatásra. Összességében egy végletekig kellemes atmoszférájú helyről beszélhetünk – annak ellenére, hogy nagyon beteg emberek járnak oda nap, mint nap.
Maga a gyakorlat nagyszerű volt, jeles szakemberekkel, akik sokat tanítottak a kezelt betegségek hátteréről, a kemoterápiák összetételéről és hatásáról, betegvizsgálatról (több aktívan használatban lévő szert itt kísérleteztek ki, folyamatosan vonnak be betegeket studykba, guideline-okat írnak, egyszóval valódi „up-to-date” hely).

Roswell Park parkja, háttérben a Buffalo General Hopital

Végre eljött az ideje ennek is és felavattuk Az Anchor Bar-t, a csirkeszárnyak hazáját. Mindenkinek kötelező kör aki akár egyszer is Buffaloban jár. Nagyon ’crispy’-n, bátrabbaknak suicidal szósszal, kevésbé bátraknak barbecue szósszal. J

Még a suicidal szósz előtt…

Időközben egy hetet volt szerencsém eltölteni Sarasotában (Florida), amit igazán köszönök a HMAA-nak, illetve a megvalósításért külön S.Á.-nak és S.I.-nak. Nagyon jól esett a buffalo-i hidegből lerepülni kicsit melegedni Floridába. Az egy hetes konferencia (HMAA 50th Annual Conference, Sarasota) alatt megszámolni sem tudom hány új emberrel ismerkedtem meg, főleg orvosokkal. A HMAA Balatonfüredi Konferenciáiról sok ismerős arccal is találkoztam, nagyszerű érzés volt „itt is” összefutni, beszgatott volt szövetségi kapitányáét (K.D.) és az első magyar űrhajósét (F.B.)! Ezenkívül szabadidőben elmentünk Bálinttal egy kajaktúrára, ahol láttunk igazi lamantinokat és végig csoroghattunk a mangrove erdőkön. J Sajnos a Mexikói-öbölben nem úsztam, mert idén nagyon sokáig tartott a rettegett „red-tide” és még nem tisztult fel megfelelően a víz. A konferecia utolsó napján tartottunk egy Halloween-i party-t, ahol viccesebbnél viccesebb jelmezekben roptuk a táncot hajnalig.

Sarasota Beach

Mangrove erdő

Én és ????

November 3-án, szombaton azonban vissza kellett térni Buffaloba, hogy folytassuk a gyakorlatainkat. Édesanyámnak és B.M.-nek hála Sarasotában megérkezett a télikabátom otthonról, így immáron felkészülve az időjárás viszontagságaira indultam neki az elkövetkezendő heteknek. (Masszív mínusz fokok éjjel, napközben hó, váltakozva esővel, erős szél… Következő őszi-téli(-talán tavaszi) turnusoknak: vegyétek komolyan a hideget!) A következő kép a Bohemian Rhapsody c. műremek megnézése után készült:

Bejegyzésem utolsó bekezdését ismét Kanadának szentelem: annyira közeli és szép célpont volt Niagara Falls, hogy ismételten útra keltünk. Az ötlet részben onnan jött, hogy a hetekben tűzijáték versenyt szerveztek, és 5 hétvégén keresztül minden szombaton 18 perces tűzijáték show-val kápráztatták el a környéken lévő embereket. Noha az idő most nem kedvezett annyira, egyáltalán nem hozta ki a hely szépségét (a megannyi színben pompázó fák, az azúrkék folyó a klisés szivárvánnyal), volt mit megnézni a tűzijátékon kívül is. A leginkább említésre méltó egy hatalmas madárház (Bird Kingdom) volt (kicsit újra gyereknek érezhettem magam.. :D ). Az épület korábban egy magánkézben lévő múzeumként szolgált, ahol –mint később kiderült- I. Ramszesz fáraó múmiája volt kiállítva 140 évig, illetve megtudtuk, hogy igen népszerű dolog volt a XX. század elején hordóban „lecsorogni” a vízesésen. „Végy egy erős hordót, tömd jól ki, mássz bele, és pottyantsd bele magad a folyóba a vízezés előtt úgy, hogy ne kapjanak el. Húsz perc múlva megkapod a hírnevet.” Hát, nem volt egy életbiztosítás. És természetesen nem maradhatott ki kedvenc sportpub-unk sem, a Grand Central.