Nyolctizenkettedelés – itt volt a tél, az ősz és egy kis floridai pszeudonyár is

Hosszas fejszámolás és Naptár funkciós vizsgálódás után ki merem jelenteni, hogy pontosan 4 hét múlva utazom haza-Haza. Ami azt is jelenti, hogy legalább 8 hete itt vagyunk. Még mindig élünk, még mindig szorgalmasan járunk be a kórházi gyakorlatainkra, még mindig rengeteg az új inger, még mindig tart a Netflix és Amboss előfizetés is.

A hétvégi kanadai kirándulás hatása alatt böngészem a mostani időszakban készült képeket és videókat – mosolygok és megnyugszom, hogy azért előzetes félelmeimmel ellentétben, bőven lesz miről írnom.

Ott van például az ittlétünk legfantasztikusabb hete: SARASOTA. Az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) 50. jubileumi konferenciáján mi is részt vehettünk a floridai Sarasotában. A teljesség igénye nélkül bevillanó emlékképek: Áder János köztársasági elnök beszéde, a magyar és az Egyesült Államokban élő orvosok közti hagyományos vízipóló meccs Kemény Dénes bíráskodásával, az űrhajós Farkas Bertalan őszinte élménybeszámolója és Dr. Craig Mello Nobel-díjas kutató előadása. Ilyen programok és a végig meglévő baráti légkör mellett öröm volt az S. házaspár és H.G. munkáját segíteni – köszönjük Nekik a rengeteg gondoskodást!

Találékony magyarként hamar megtaláltuk egymást a fiatalabb generációt képviselő szegedi, debreceni, budapesti, határon túli és pécsi résztvevőkkel. Esténként nyakunkba vettük a várost és ízelítőt kaptunk a halloweeni forgatagból és jelmezes partyból, finomabbnál-finomabb gasztrokulturális állomásokból és éjjelente mindig öröm volt a napot a parton beszélgetve zárni a hullámokat hallgatva. Pólóban! – a buffaloi zimankó után ez különösen felbecsülhetetlen élményt nyújtott. 

Nekem egy álmom vált valóra, amikor dr. V.P-vel bepattantunk egy bérelt autóba és meg sem álltunk az orlandoi Universal Studioig, illetve az azon belül működő Harry Potter világig. Úgy képzelem, hogy egy végzés előtt álló fiatal majdnem-doktornő nem kerülne katarzis közeli állapotba az Abszol úton sétálva és véletlenül sem költene dollárokat egy saját varázspálcára. A vidámparkban sem akarna mindent kipróbálni és természetesen nem állna le egereket csapkodni egy gumi kalapáccsal azért, hogy nyerhessen egy rendkívül rusnya, cseppet sem praktikus fejfedőt a húgának. Szerencse, hogy ilyen komoly hölgy nem volt jelen a kocsiban. J

Visszaérkezve Buffaloba nem állt meg az élet: csatlakoztunk a helyi cserkészekhez egy őszi kosárfonó workshopra (ezúton is köszönöm Dórinak hogy igyekezte menteni a menthetőt, az összes gyereknek pedig azt, hogy nem törtek ki gúnyos nevetésben a csúfos kis alátétemet látva).
Egy másik este pedig kedvenc pszichológus Dórimmal és Ákossal 2 és fél órát(X2) kocsikáztunk egy tehetséges, feltörekvő helyi indie banda: az Oh Hello's koncertjéért. Kétszer is moziztunk és döbbentünk le teljesen a rendelkezésre álló lábtereken és ülésméreteken, majd pedig több napra aláfestő háttérzenét szolgáltatott mind a Lady Gaga – mind pedig a Queens film.
Szerencsére eljutottunk kirándulni is, a térdem újra hajlandó engedelmeskedni és futni velem és „csak” egy hétig voltam halálomon egy tüszős mandulagyulladással. Leesett a hó is, előkerültek a csizmák-sapkák, majd pár napra rá a napszemüveg is – a tél még csak riogat minket.

A gyakorlatot illetően gyors mélyvíz és egy nagyon hasznos hónap következett a neurológián. Itt saját betegeket kaptunk minden reggel a helyi diákokkal, így viszonylag hamar meg kellett barátkoznom a 2 soros betegprezentálás művészetével, illetve a dekódolhatatlan rövidítésekkel és gyógyszernevekkel. A stroke team-et különösen megszerettem, minden nap külön figyeltek arra is, hogy új dolgokat tanuljunk és otthoni projektekkel motiváltak minket. (És csokival. Sok-sok csokival.)  Meleg szívvel tudom ajánlani ezt a rotációt mindenkinek, a neurológia iránt érdeklődőknek meg egyenesen kötelező.

A legutóbbi hétvégén Csoda-Szeretetcsomagot kaptam, megérkezett a Párom ide Buffaloba és hagyta, hogy egészen Kanadáig „rángassam”. Elképesztő szervezői vénának, egy kis szerencsének és sok-sok papírmunkának köszönhetően az utolsó hónapot ő a „szomszédban”: New Yorkban tölti sürgősségi gyakorlaton – az eddigiekhez és a 6 órányi időkülönbséghez képest szinte csak egy köpés az a 9 órányi buszút. J Szombaton visszatértünk a félmaratoni helyszínemhez: Niagara Fallsba téli vízesés-nézőbe. Itt édesnégyesben Dóri-Bálintékkal egy nyugis hétvége keretein belül végeláthatatlan billiárd partikat játszottunk, végigettük az immár kedvenc helyünk kínálatát és megcsodáltuk a zajló tűzijáték verseny programját is. Szép volt, jó volt, átkozottul hamar vége volt.

De! érkezik a Hálaadás, a Black Friday és lassan adventolunk is – spoiler alert nélkül is ki merem jelenteni, hogy rengeteg élmény vár még ránk.

Köszönöm szépen a HMAA-nak, a buffaloi barátoknak és pártfogóinknak a segítséget, a Campus Mundinak pedig a támogatást.

To be continued…

2018.11.19.

Árkus Vanessza

(P.S: https://www.youtube.com/watch?v=WbN0nX61rIs)