Utolsó hónapomat Buffaloban a
neurológián töltöttem. Ez két hét általános neurológiából és két hét
neuroradiológiából állt.
Az általános neurológián csak
fekvőbetegeket láttunk, s éppen ettől lett a gyakorlat nagyon hasznos, hiszen
egy beteget sokáig lehetett követni. Délelőttönként mindenki felkészült az
általa követett beteg történetéből, ill. a fejleményekből, s délután a viziten
mindezt referálni kellett. Nagyon hosszú vizitek voltak, de rendkívül alapos és
figyelmes volt az összes doktor. Úgy gondolom, hogy nekünk is ezt a szemléletet
akarták átadni. Mindemellett előadásokon is részt vettünk. Itt az előadásnak
kicsit más jellege van, mint otthon. Sokkal interaktívabb és esetbemutatáson
keresztül tanítanak meg egy-egy témát. További pozitív élmény volt, hogy végzős
amerikai hallgatókkal kerültem egy csoportba, akik segítettek abban, hogy
gördülékenyen menjenek a feladatok számomra is, főleg az első pár napban.
A neuroradiológián épp
ellenkezőleg, csak járóbeteg-ellátás zajlott, bizonyos napokon pedig csak
MRI-ket és CT-ket olvastunk. Nagyon családias és sokat lehet fejlődni mind
neuro- mind radiológia oldalon, mind pedig a betegekkel való kommunikáció és a
neurológiai fizikális vizsgálat terén.
Ami a szabadidőt illeti, az
utolsó hétvégék egyikén Torontoba is eljutottunk, amit mindenképp érdemes
megnézni, ha az ember Buffalo környékén van.
Az utolsó hónapban számomra a
legfőbb szerepet a szabadidőben a barátok kapták. Megvendégeltük őket például
egy magyar vacsorára, ami még jobban összehozta a társaságot.
Sok jó barátom lett még ilyen
rövid idő alatt is (3 hónap soknak tűnik, de nagyon hamar elmegy) és ez a tény
nehézzé tette a búcsút Buffalotól, mindamellett, hogy már nagyon vágytam haza.
Úgy gondolom, hogy ez a program
nemcsak a látókörünket szélesíti, hanem óriási gyakorlás a hatodév után jövő
időkre.
2015.
10. 20.
Forgó
Bianka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése