Amikor az ember
megemlíti, hogy télre jött Buffalo-ba, egy furcsa, világvége kifejezés suhan át
az emberek arcán, hogy „hú, tényleg?”. Az igazat megvallva, januárig nem igazán
értettük, hogy miért is van ez, de aztán… A kellemes hóesésekből és az azt
követő olvadásból durva hóviharok és kemény mínuszok lettek. Január 9-én,
péntek fél 7-kor az egész lakás arra ébredt, hogy csörög a telefon, és egy
géphang bemondja, hogy maradjunk otthon, csak akkor hagyjuk el a házat, ha nagyon
szükséges… Na ez már volt valami! Az elmaradt vizsga (mert pénteken az is lett
volna) örömére szombaton sétáltunk együtt a városban. 6 réteg pulcsival és
cuccal felszerelkezve indultunk el, először azzal a céllal, hogy megnézzük a
belvárost, majd ebből lett tópart, és egy kiadós séta is. Minden percét
megérte. Mondjon bárki bármit is, Buffalo gyönyörű télen, és akinek egy kicsit
is hiányzik az itthoni havazás, nem fogja megbánni, ha ebben az évszakban jön.
11.-ével új
gyakorlatot kezdtem a Roswell Park Cancer Institute GI klinikáján, és újabb
ízelítőt kaptam, hogy mennyire másként működnek a dolgok, mint itthon. A hét
minden egyes napján más doktorhoz voltam beosztva úgy, hogy egy végtelenül
kedves szakorvosjelöltet követtem. A meló reggel 9 körül kezdődött és olyan fél
5-5 körül végeztünk - persze ebédszünettel megfűszerezve. Ha bementünk egy
beteghez, általában odaadták a papírjait, hogy tudjam, miről van szó. A
fellow-val mentünk be először, kikérdeztük, megvizsgáltuk a beteget, majd
referáltunk az attending-nek, és csak ezután ment be az egész csapat (egy
döntés birtokában) a beteggel megbeszélni, hogy mi lenne a következő lépés. Az
utolsó pedig mindig az volt, hogy van-e még valami kérdés? Ezt mindenképp haza
szeretném hozni.
A hónap fele,
otthoni dolgok viszonylatában, leginkább hívatlan vendégeink kiebrudalásával
ment el. „Az irtás” előtt egy hétig tábort vertünk a nappaliban, ami inkább
hasonlított egy pizsamapartyra. Persze a jóból is megárt a sok, és örültünk
végre a saját ágyikónknak, mikor visszatérhettünk. A „bug guys” kora délután
érkeztek a lakásba, ahova este 8-ig nem mehettünk vissza. Nagy szerencsémre
nagyon pozitív szemléletű turnustársakkal hozott össze a sors, úgyhogy a
délutánt bulival és egymással töltöttük: vacsoráig a Spot caféban ültünk (a
kávé zseniális, és még a szakdolgozatokkal is haladtunk), majd átmentünk a
szomszédba, egy mexikói étterembe, „tort” ülni a poloskák vége fölött. Azóta
nem történt csípés, maradjon is ez így…
Sportok terén a
január a jég hónapja volt. Először egy jégkorongmérkőzésre mentünk el, ahol
rájöttünk, hogy mégsem hozunk szerencsét a buffaloi csapatunknak… A floridai
csapat (igen, ott nincs is jég!) csúfosan elagyalta a Sabers-t, de azért mi az
utolsó percig kitartóan kiabáltuk a „Let’s go Buffalo!”-t. Az egyik hétvégén
pedig korit húztunk, és Eszterrel karöltve megpróbáltunk egy kalandvágyó
egyiptomit megtanítani korcsolyázni. A dolog nagyjából sikeres volt, bár az
érdem igazából a nebulóé, aki nagyon lelkesen próbálkozott, és a korizás/jégen
fekvés arányt a végére 1 fölé tornázta vissza.
A hónap végére
pihenésként megejtettük az első nagyobb kirándulásunkat New York-ba. A város
annak is lenyűgöző, aki sokadjára van ott - és mindig tartogat még
meglepetéseket. Az első nap délutánja sétálgatással telt a kikötőben, a Central
Parkban és a Time Square környékén. Másnap Trinity Church, Empire State
Building, hajótúra Manhattan körül, és a Metropolitan Museum volt a menün, az
estét pedig a Rockefeller Centerrel koronáztuk meg – döbbenetes nap volt.
Megint másnap „Szabi Szobi”, Ellis Island, a délutáni szabad programon Design
múzeum, és végül a Grand Central pályaudvar került sorra. Az utolsó napunkat a
Brooklyn Bridge-en átsétálással kezdtük, sétáltunk egyet a Flat Iron Building
környékén, és befejezésként megismertük az őslakosokat az Indián múzeumban. A
hazafelé úton találkoztunk Hóvihar 2-vel. Nem tudom, milyen égi lénynek hála,
de az egyetlen gépként (6-7 óra késéssel ugyan, de) felszállhattunk Buffalo
felé. A 707-es lakásba pedig elsőként ékeztünk meg úgy, hogy itthon vagyunk.
2015. 03. 22.
Bányász Emese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése