Jelentjük, Buffalo-ban az új
turnussal is folytatódik tovább az élet! Az első hónap villámgyorsasággal
eltelt, a rengeteg egyéb program mellett talán mondhatom, hogy mostanra
találtuk meg a helyeinket – pakoltunk át minden fiókot a saját ízlésünk
szerint, és nem okoz újdonságot a papírmunka idegen nyelven.
De kezdjük az elején. Részemről a
kezdet közepesen kalandos volt, ugyanis a 3 órás amsterdami késéssel az utolsó
buffaloi gép is elment Detroitból, és az éjszakát (meglehetős luxusban, és
egyébként semmiben hiányt nem szenvedve) Rock cityben töltöttem. Másnap Buffalo-ba
érkezve nagy lelkesedéssel elmentem a régi címre, majd pár perc sétával és egy
kisebbfajta pánikot követően érkeztem meg a lakásra. Az előző lakók pedig
fasírttal és egyéb földi gyönyörökkel vártak, és futottunk is tovább Éva
nénihez. Itt gyors ügyintézés következett, belépő csináltatás és miegymás, este
pedig búcsúvacsi volt „az öregekkel”. Szombaton további papírmunka és egy
heroikus bevásárlás történt a hős Pista bácsi segédletével. Vasárnap Anikóval
rögtön bele is vetettük magunkat a nagy amerikai életbe: a misét és a
bemutatást követően a Buffalo Bills vélhetőleg (azóta már biztosan) utolsó
hazai meccsére mentünk ki. Mindenki legnagyobb meglepetésére még nyert is a
csapat, úgyhogy a Sabers meccsig egészen bizonyosak voltunk benne, hogy
márpedig szerencsét hozzunk a buffaloiaknak.
Hétfőn a Kaleida neurológián kezdtem
a gyakorlatot, ahol azon kívül, hogy itt is vannak orvosok és beteg emberek,
minden új volt – amellett, hogy egyébként kísértetiesen ismerős. Olyan, hogy
„osztály” nem létezik, a neuro team-et hívják konzultációra, mi pedig kapjuk a
motyónkat és szaladunk, ahol épp van a beteg. A nap 8-kor kezdődik, amikor
mindenki megkapja a saját kis betegét/betegeit, és fél 10-től van egy szobában
ülős vizit, ahol referáljuk és átbeszéljük az aznapi betegeket. Ezután kezdődik
a valódi vizit, ahol az attending physician maga is megnézi a betegeket, közli
az aznapi vizsgálatok eredményét, és elmagyarázza, hogy mi fog még történni.
Délben elküldenek (!!!) mindenkit ebédelni, ami a délutáni vizit szempontjából
tényleg fontos, mert későn is aktívan ott kell lenni. A Kaleida-ban zseniális
ebédlő van, jó választékkal, megfizethető árakkal, és levessel… A vizit délután
is folytatódik, átlag 4 óra körül volt vége a napnak, de a vizsga közeledtével
egyre hosszabbra nyúlnak, mert a rezidensek átbeszélnek témákat a diákokkal. A
vizsgáról egyelőre nem tudok nyilatkozni (azon kívül, hogy meglepetés volt,
hogy vizsgázni fogok… :D), ugyanis péntek virradóra leszakadt egy lábnyi hó,
úgyhogy ez a következő hétre tolódott. Az dokik és a diákok is a végletekig
segítőkészek és nyitottak, nem hagyják szegény kis cserediákokat elveszni –
mert a kórház egyébként egy jobbfajta útvesztővel felér. Bármennyire is nem az
én területem a neurológia, egészen megszerettem a lelkes kis csapat jóvoltából,
és nem utolsó sorban az embereket is, úgyhogy fájó szívvel búcsúztunk el (egy
időre legalábbis) csütörtökön. Hétfőn a Roswell Park Cancer Institute-ban (note:
Roswell Park egy személy volt) folytatom a gyakorlatot, remélem hasonlóan jó
tapasztalatokkal.
A meló mellett, ha akarnánk sem
unatkoznánk szerintem, annyi látni- és csinálnivaló van a környéken. A többiek
már írtak a Piano Guys koncertről (ami zseniális volt), a Buffalo Sabers
meccsről (mert mégsem hozunk szerencsét, úgy tűnik), de van a környéken
konditerem (útba esik a kórházból hazafelé, és nagyon jó kis hely), és
múzeumból sincs hiány (ez még a jövő zenéje). A bevásárlás is külön kaland, az
időjárásról pedig csak szuperlativuszokban lehet beszélni: részemről odáig meg
vissza vagyok a rengeteg hóért és a csípős, néha napsütéses hidegért. :) A szilveszteri labdadobálás megérte a túrát a
hidegben, ahogy a tó és a tengeralattjáró is – mert kérem, itt ilyenek is
vannak, már csak az a baj, hogy nem lehet rájuk felmenni, mert a múzeum március
végén nyit. Több turnusban, de már mindenki eljutott korizni, ami nagyon
hangulatos, és biztos vagyok benne, hogy fogunk még menni. Péntekre kisebb
összejövetelt tervezünk az eddigi ismerősökkel, agyban már nagyban tervezgetjük
a menüt és a zenét. A jövőben sem lesz hiány izgalmakból, ha már csak az
itthoni eseményeket nézzük sem: jön a poloska akció, a malac (ismételt)
reanimációja, és persze a főzés – mert olyan szerencsésen jöttünk össze, hogy
mindenkiben egy kisebb Nigela lakozik, és egymással versenyzünk, hogy az adott
nap épp ki főzze a vacsit. :)
A következő jelentésig reméljük, állják még a hideget Buffalo pingvinjei!
2015.
01. 12.
Bányász
Emese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése