Nagyon gyorsan elrepült az első hónap!
Mielőtt a belgyógyászat gyakorlatomat a Roswell Park Cancer Institute-ban
megkezdhettem volna, az elmaradhatatlan papírmunka-hegyeken át kellett vergődni
(biztosítás, egyetemi igazolások, teszt). Ehhez Pista bácsi kedvesen
felajánlotta, hogy kivisz bennünket az egyetemi campusra, mert elég messze volt.
A kórházban T. Éva és Rosette irodájában ismét adminisztrációval (és egy
kórházhigiénés teszttel) kezdődött minden, majd egy tréningen kellett részt vennünk,
ahol a számítógépes rendszer rejtelmeibe avattak be bennünket. Ez számomra
rögtön igen hasznosnak bizonyult, amikor is pár perccel később bedobtak a mély
vízbe, és az osztályon meg kellett néznem az első beteg laborleletét, CT-jét és
korábbi anamnézisét.
Az első két hétben a Melanoma-Sarcoma,
Breast és Thoracic Clinic között forogtam, minden nap más attendinghez
(szakorvos) beosztva. Az attendingek és a fellow-k (szakorvosjelöltek)
hozzáállása, ahogy a betegekhez és a nehéz diagnózisokhoz hozzáálltak, az első
pillanattól fogva megragadott, ahogy az is, hogy rögtön csapattagként bántak
velem. Különösképpen sokat lehetett tanulni az indiai származású Dr. K.-tól a
Melanoma osztályon, aki a szakmájához is nagyon értett, de a betegekkel való
kommunikáció és empátia is az erőssége volt. Eléggé más a rendszer az itteni
járóbeteg klinikán. Az biztos, hogy emlegetni kell, hogy van
felelősségbiztosításunk, (ugyanúgy, mint az amerikai diákoknak), így mikor már
jó néhányszor láttam-hallottam, mit várnak itt el, volt lehetőségem referálni
is a szakorvosnak.
Egyik reggel az attendinget és a
nővéreket követve egy kommunikációs tréningbe csöppentem, ami nagyon
megtetszett – nemcsak meghallgattuk, hogyan kell az ideges, szorongó beteggel
beszélni, hanem kis csoportokban mindenkire sor került: előadtuk és kielemeztük
a különböző jeleneteket. Bár otthon az egyetemen is volt hasonló óránk, de mégis
meglepődtem, hogy milyen rövid idő alatt milyen hatékonyan tudják a fő
problémáit megfejteni, és milyen kevés plusz kell, hogy a páciens tényleg úgy
érezze, törődnek vele (ami az itteni biztosítási és egyéb rendszerben A
legfontosabb).
A második két hétben a GI és a Head
& Neck Clinicen forogtam egy kedves indiai fellow-val együtt, viszont így
kevesebb lehetőségem volt beteget vizsgálni. Azonban pl. a GI Clinicen a
szintén indiai Dr. I. a gyakorlatban is pontosan bemutatta, amit az előző héten
a kommunikációról tanultunk, és a kevés ideje ellenére sokat magyarázott.
Reggel általában 8-kor vagy 8:30-kor
indult a nap, kezdődött a gyakorlat az attendingtől és attól függően, volt-e
aznap Conference. A 7 órási conference a fellow-knak szólt, de mi is
bemehettünk. A GI Clinic-en minden szerdán 9-kor Multudisciplinary Conference-t
tartottak a kérdéses esetek átbeszélésére, péntekenként pedig 8-tól pedig
egy-egy tudományág jeles képviselőjét hívták meg előadást tartani (pl. az
aplasztikus anémiáról vagy a csontvelő-átültetésről), utána a fellow-kal
átmentünk a számukra biztosított egy órás Discussion-re, ahol kérdezhettek az előadótól.
Ami még fontos: az influenza elleni
oltást fel kell venni itt, legalábbis nov. 1 és ápr. 1 között csak úgy lehet
betegek közelében dolgozni a Roswell Parkban, ha megvan róla a matricánk a
fényképes beléptetőkártyán :) Nekünk is ingyen beadják, csak mondani kell, hogy
rendszeresen beteget vizsgálunk. Az első rotációra nem kaptam kártyát, de sok
kellemetlenséget megspórol magának az ember, ha sikerül szerezni.
Sok mindenért érdemes az őszi turnust
választani, de a lélegzetelállító színkavalkád mindenképp ilyen:
piros-narancs-barna-bordó-lila-sárga… így még kellemesebb volt a reggeli séta a
kórházba és a futás a Delaware Parkban.
Az egyik hétvégén S. Ágnes és István
meghívtak bennünket egy finom vacsorára. Nagyon kellemes estét töltöttünk
náluk!
Szabadidőnkben természetesen a
Niagara-vízesés sem maradhatott ki (1 busszal el lehet jutni). Többek között
azért is fontos volt elintézni az egyetemen a papírokat (DS-2019), hogy
átmehessünk Kanadába, megnézni a vízesést a még gyönyörűbb, túlsó oldalról is. :)
Az egyik hétvégét Torontoban
töltöttem. Hála Istennek, még épp az eső előtt feljutottam a CN Towerba
gyönyörködni a kilátásban. (Érdemes Toronto City Pass-ot venni, amiben 5 fő
látványosságot lehet megnézni, nekem csak 3-at sikerült, de még így is megérte.)
Nagyon sok helyre gyalog is el lehet jutni, de a közlekedés is kicsit barátibb,
mint Buffaloban: bár 3 kanadai dollár a jegy, de ugyanazért az árért
átszállójegyet is lehet kérni, sőt van, ahol a buszok/villamosok bemennek a
metróállomáshoz, így arra nem kell külön jegy. A távolsági buszt itt volt a
legolcsóbb foglalni: www.greyhound.com,
és közel van a végállomása a főbb látnivalókhoz). A belvárost, a Royal Ontario
Museum (ROM)-ot, a Queen’s Gardent (a fekete mókusokkal), a Casa Lomát és a tó
melletti naplementét is mindenképpen ajánlom!
 |
| Kilátás a CN Towerből |
2014. 11. 04.
Seprenyi Kati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése