Már amikor megérkezett az a bizonyos FedEx boríték
tudtam, hogy ez lesz a végzős évem nagy kalandja. Ez már az utazásnál be is
bizonyosodd, mert 3 óra átszállással is épp, hogy elértük a csatlakozást
Bostonban, szóval tényleg ne centizzétek ki a dolgot, mert nem hiszem, hogy
bárki egy kellemes, meghitt és nagyon otthonos reptéren szeretne éjszakázni
valaha is. A buffaloi reptérről nem kockáztattunk és taxiba pattanva jutottunk
el a lakásig, ahol az előző turnus több mint kedves diákjai meleg vacsorával és
nagyszerű hangulatban fogadtak. Mondanom sem kell, meglehetősen jól esett a
hosszú és eseménydús nap után.
A következő napok papírmunkaborzadalmai után
belevethettem magam a belgyógyászat gyakorlatom 8 hetébe. Ezt a RPCI Medical
Oncology klinikáin töltöttem. A rendszer nagyon egyszerű: minden 2 hét után új
klinikára kerültem. Így töltöttem időt a gasztroenterológiai, a fej-nyak, a
melanoma/sarcoma, a lymphoma és a mellrák klinikán. Lényegében a klinikákon a
rákos betegek kemoterápiájának után követése történik. Minden klinikán egy jól
szervezett, a sebészekkel, radiológusokkal és patológusokkal jól együttműködő
teammel dolgozhattam. Természetesen, mint mindenhol itt is volt, aki
szívesebben foglalkozott a diákokkal, mint mások, és ennek megfelelően
igyekeztem mindig olyanokkal dolgozni, akik szívesen tanítottak. Amit jó volt
látni, hogy ez nem vezetett sértődéshez, sőt kifejezetten pozitív pont volt, ha
feltaláltad magad.
Persze a munka mellet volt idő a szórakozásra és az utazgatásra
is. Katival már az első héten leugrottunk a Niagarához, mert kaptunk egy
szabadnapot. Nem mondom, hogy pikk-pakk, de valóban egy busszal el lehet jutni,
és érdemes is.
Az egyik hétvégén átmentem Toronto-ba is egy ismerősömhöz,
ahol a városnézésen kívül jéghoki meccsre is elmentem. Éppen jó hétvégét
választottunk, mert a Buffalo Sabres játszott a Toronto Maple Leafs-szel.
Az őszi turnus nagy lehetősége a sarasotai konferencián
való részvétel. A kiutazásunk után az első dolgunk volt, hogy leüljünk, és
négyen együtt foglaljunk repülőjegyet. Annyira messzinek tűnt akkor még az
utazás, de pikk-pakk eljött a várva várt nap. Már az utazás előtt felvettük a
kapcsolatot S. Ágnessel és Istvánnal, akik a konferencia lebonyolításában és a
diákok koordinálásában vesznek részt. Ők segítettek a szállással is. Hárman a
buffaloi diákok közül a Limetree-ben voltunk elszállásolva, ami egy 5 perces
sétára volt a konferencia helyszínétől. Mint diákoknak a regisztráció és a
különféle események lebonyolításában kellett segítenünk, de emellett rengeteg
szabadidőnk maradt, amit főként a tengerparton töltöttünk el.
Kicsit mellbevágó élmény volt innen hazajönni Buffalo-ba,
ahol konkrétan havazott, és azóta is tart a szép télies időjárás. Tehát amit a
következő turnusnak üzennék nagybetűkkel: SÁL, SAPKA, KESZTYŰ!!!
2014.
11. 17.
Kozma Emese Dorottya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése