… Te is a
papírmunka halommal, mint az ezer lépcsős vízumügyintézés, dékáni ajánlólevelek
és infection control certificate-tel fogod kezdeni a történetet. Írhatnék
erről, hogy hogy s mint mit érdemes, de nálamnál sokkal érthetőbben és jobban
leírták már ezt a régebbi diákok. Különben sem kockáztatnám meg, hogy tanácsot
adjak én, aki három kerülő úton intézte a vízumot (dombornyomott kártya kell és
a SEVIS western union készpénzbefizetés sem működik) és aki sikeresen otthon hagyta
a DS-2019-et – majd hat órát körmötrágott a repülőn, vajon beengedik az
országba és egy órát szobrozott az immigrationnél a határon. (Beengedtek.)
Igen, legnagyobb tanulság, hogy MINDENT, amire szükséged volt a gyakorlat
megkezdéséhez, hozz el Buffaloba – a repülőúton pedig ne rakd be a becsekkolt
nagybőröndbe.
Szóval…
megérkezvén, az első gyakorlaton a gyermekneurológia osztályon voltam, ami a
Hodge Streeten lévő Children’s Hospitalban található. Bevallom, kellemes volt a
15 perces laza séta reggelente – szemben a Roswell Parkkal, ahol bizony az én
kényelmes tempómmal 40-45 perc az út. Mivel neurológusnak készülök,
kifejezetten érdekelt ez a gyakorlat. Úgy érzem nagyon sokat tanultam nemcsak a
beteggel (néha 4-5 éves kisgyermekkel és akcentussal hadaró halálra vált
szülőkkel) való kommunikációval kapcsolatban, hanem maga a terápiás különbségek
megfigyelése is érdekes volt. 8 körül kezdődött a nap, 3 amerikai diákkal
voltunk ott medikusok – mindenki kapott beteget, akiket meg kellett nézni a
kórház különböző osztályain (mátrixrendszerben működik a gyermekneurológia,
olyan, hogy ’gyermekneurológia osztály’ nem létezik) majd a főorvostól függően
rögtön vagy 2-3 óra múlva referálni kellett a megfigyelt dolgokat – ezután
megbeszéltük az eseteket, kérdéseket kaptunk, és felállítottuk a terápiás
tervet majd következett a (néha 3 órásra nyúló), minimum másfél órás vizit. A
hónap végét egy neurológia teszttel zártuk, amit Éva néninél kellett megírni –
semmi konzekvenciája nem volt, de érdekes volt megnézni, mégis milyen egy
amerikai orvosegyetemen egy vizsgateszt (nagyon nem olyan, mint nálunk).
A
tapasztalatom az volt, hogyha ezt a gyakorlatot választod, nagyon sokat fogsz
tanulni (és ez nem a szokásos kötelező kampányszöveg), és körülbelül 8-9-től
délután 4-ig leszel benn – nem igazán az a gyakorlat, ahol rendszeresen 1-kor
befejeződik a nap (de természetesen, ha bármi intéznivaló van, probléma nélkül
elengednek). Én fél5-5 körül értem haza minden nap és elég rendesen leszívva
leginkább DVDzésre volt már csak energiám. Van egy jó kis könyvtár az Elmwood
Avenuen, a Crane Branch Library, ahol ingyenes a beiratkozás és elég nagy film
és sorozat DVD kollekciójuk van – rendszeres vendég vagyok ott hetente
többször. (Másik lehetőség a Netflix, de online fizetés paranoia miatt nem
mertem bevállalni. De tudom, hogy nincs igazam, ez az opció is jól működik
amúgy.)
A másik jó
tanács, hogy bármi legyen, mindenképp zsúfolj bele minden létfontosságú dolgot
a bőröndödbe, amikor jössz. Ne hagyj otthon például télikabátot a közelgő hideg
évszak előtt, mert az amerikai posta készséggel nyújtja meg a 10 napos
kiszállítási időt 6-7 hétre. (Bár végül megérkezett, de volt 2 fázós(abb) nap. :) Óóó és e sorokat írván
jelenleg szakad kinn a hó, szóval a következő turnusnak melegen ajánlom az
aláöltözős-legmelegebb vízálló télikabát-sapka-sál-kesztyű kombinációt. Elég
hideg tud itt lenni, na.
Egyik hétvégén
kirándulni mentünk a Letchworth Nemzeti Parkba, amit ajánlok Nektek is
meglátogatni. Jó másfél óra autóútra van, egész napos kirándulós program.
2014. 11. 18.
Tényi Dalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése