30 fokos Sarasotából a jégbe dermedt Niagaráig…

…avagy a második hónap. Miután véget ért a 4 hetes gyermekneurológia gyakorlat, ideje volt „átköltözni” a Roswell Park Cancer Institute-ba, amiről említettem múltkor, hogy kicsit messzebb van, mint a gyermekklinika. Bár elsajátítani és széles körű részletes tudásra szert tenni a rákos betegek gyógyításában 4 hét alatt sajnos lehetetlen, az onkológia diszciplína felületét ezalatt a 4 hét alatt csupán kapargatni tudtam, de ettől függetlenül hasznosnak éreztem. A gyakorlat fő előnyének a betegekkel való hatékony kommunikáció megfigyelésének lehetőségét tartom, ami talán a lexikális tudás bővítésénél is fontosabb.

A napok nagyjából azonosan pörögnek: 9 körülre kell megérkezni, majd a nurse practitioner-rel vagy physician assistant-tel (néha akár egyedül is!) megnézitek az időpontra érkező betegeket, akik legtöbbször kemo vagy sugárkezelés alatt követett betegek. Ezután referálni kell az attending-nek (főorvos), majd együtt újra visszamentek a beteghez megbeszélni a dolgokat.

Dél körül ebédszünetet is kapunk – a kórház étterme szerintem nagyon szuper, érdemes oda járni. A főcsarnokban leledzik egy Dunkin Donuts is, ahol a fánkokon kívül (egyszer legalább mindenképp kipróbálni!) klasszikus bageleket is lehet kapni. (Bár így zárójelben megjegyzem, hogy elég addiktív mind a kettő.)

Sokan írták már előttem is, hogy az őszi turnus résztvevői mehetnek az egy hetes sarasotai HMAA konferenciára, ami egy tengerparti szállodában (Lido Beach Resort) került megrendezésre. Nekünk a repülőjegyet kellett állni illetve a szervezőmunkában kellett segédkezni. Elő is adtunk mind a négyen a fiatal előadók szekciójában. Esténként pedig mindig volt valami program: elmentünk ide-oda vacsizni, mászkáltunk a belvárosban vagy csak ücsörögtünk a tengerparton. (Ha HMAA konferenciától független tengerparti üdülő szemszögéből nézem, nekem nagyon szimpatikus volt, hogy abszolút nyugi van a tengerparton, egyáltalán nincs heringkonzerv effektus.) Szóval, ha őszi turnusban jössz ki, bármennyire is értelmetlennek tűnik a szeptember közepei indulás előtt strand és nyári ruhát pakolni, mindenképp szoríts egy hétnyi adagnak helyet! :)

Visszautazásunk iróniája vagy épp szimbolikája (?) a buffaloi landoláskor megfigyelhető havazás volt, illetve a taxisofőr ideges megjegyzése az egész napos hózáporokról. Hát igen, „vissza a régi kerékvágásba”, gondoltam belépvén az ajtón, amikor az „otthon édes otthon” szürrealitása fogadott.

Hozta olyan szerencsésen az élet, hogy barátom meg tudott látogatni két hétre, így kicsit elutaztunk a Niagara vízeséshez pár napra. Ha nem csak pár órára szeretnél leugrani (hidd el, több napi program sűrűsödik azon a viszonylag kisebb helyen!), hanem meg szeretnél szállni valahol, mindenképp ajánlom a Gorge View nevű hostelt! ;-) A vízesésen kívül, kb. 1 óra gyaloglásra van a Niagara Whirlpool, ami szintén gyönyörűszép, bár már maga a gyalogtúra alatt látható panoráma miatt is érdemes lejárni ezt a rövid(ebb) távot.

2014. 11. 20.

Tényi Dalma

Snowstorm in Buffalo - VIDEOBLOG

 

1 perc videózás a teraszon és lásd... :)

Cikk az Index.hu-n 2014. 11. 19.

Cikk és Riport - NBC News - 2014. 11. 19.

My second rotation with Da Vinci....

Sziasztok!

A 2. rotációmról szeretnék kicsit mesélni. A Roswell Parkban nőgyógyászati onkológián voltam, a műtőbe beosztva. A sokszor emlegetett Da Vinci robot tényleg nem semmi! A pókkarokkal nagyon finoman tudtak dolgozni, és élmény a műtéteket 3D-ben nézni. :) A végén pedig gyakran megengedték, hogy a portok helyét zárhassam. A különböző orvosok más-más öltéstípust használtak, így többfélét is gyakorolhattam. Néhány érdekes laparoszkópos és nyitott műtétet is volt alkalmam megfigyelni, és asszisztálni.

 Megkérdeztem, mehetnék-e a klinikára, amikor nincs műtét. Az indiai Dr. L.-vel és Zs. Emese, magyar nőgyógyásszal voltam, akivel az ambuláns betegeket is kikérdezhettem, referálhattam.  Keddenként ½ 5-ig igyekeztünk végezni az összes vizsgálattal, számítógépes regisztrálással, mert utána conference volt, ahol megbeszélték az összes előző heti beteg kezelését, műtétét.

Október közepén egy kedves amerikai barátnőm elvitt minket a Letchworth State Parkba, ami kb. 1,5 órára volt autóval. Ha van lehetőségetek, ide mindenképpen érdemes elnézni! A beceneve ennek a helynek: Grand Canyon of the East, és valóban fantasztikus volt a folyó által kialakított kanyargós völgy és a 3 vízesés! Különösen szép volt az őszi táj is. Nem volt túl sok időnk, és hatalmas volt a park, de lett volna lehetőség felfedezni a turistaösvényeket is.  

Amit még mindenképpen érdemes megemlíteni: a sarasotai HMAA konferencia. Érdekesek voltak az előadások, naponta kb. 12-14 volt, nagyon színes palettával. Kedden mi kerültünk sorra, hogy előadjuk a kutatásunk eredményeit 15 percben. Délután 2-3 körül pedig kezdődtek a közös programok (pl. teniszezés, amerikai-magyar vízilabda) vagy a partra mentünk. Florida tényleg gyönyörű volt a pálmafákkal, óceánnal és a kellemes 25-30 fokos meleggel! Itt a kilátás az ablakunkból: 

Az egyik novemberi hétvégét pedig New York bejárásával töltöttem. Sajnos elég kevés volt az idő, és 8,5 óra a buszút, de mindenképpen megérte, nagyon hangulatos város! 

2014. 11. 18.

Seprenyi Kati

Bizonyára, mint leendő buffaloi diák,…

… Te is a papírmunka halommal, mint az ezer lépcsős vízumügyintézés, dékáni ajánlólevelek és infection control certificate-tel fogod kezdeni a történetet. Írhatnék erről, hogy hogy s mint mit érdemes, de nálamnál sokkal érthetőbben és jobban leírták már ezt a régebbi diákok. Különben sem kockáztatnám meg, hogy tanácsot adjak én, aki három kerülő úton intézte a vízumot (dombornyomott kártya kell és a SEVIS western union készpénzbefizetés sem működik) és aki sikeresen otthon hagyta a DS-2019-et – majd hat órát körmötrágott a repülőn, vajon beengedik az országba és egy órát szobrozott az immigrationnél a határon. (Beengedtek.) Igen, legnagyobb tanulság, hogy MINDENT, amire szükséged volt a gyakorlat megkezdéséhez, hozz el Buffaloba – a repülőúton pedig ne rakd be a becsekkolt nagybőröndbe.

Szóval… megérkezvén, az első gyakorlaton a gyermekneurológia osztályon voltam, ami a Hodge Streeten lévő Children’s Hospitalban található. Bevallom, kellemes volt a 15 perces laza séta reggelente – szemben a Roswell Parkkal, ahol bizony az én kényelmes tempómmal 40-45 perc az út. Mivel neurológusnak készülök, kifejezetten érdekelt ez a gyakorlat. Úgy érzem nagyon sokat tanultam nemcsak a beteggel (néha 4-5 éves kisgyermekkel és akcentussal hadaró halálra vált szülőkkel) való kommunikációval kapcsolatban, hanem maga a terápiás különbségek megfigyelése is érdekes volt. 8 körül kezdődött a nap, 3 amerikai diákkal voltunk ott medikusok – mindenki kapott beteget, akiket meg kellett nézni a kórház különböző osztályain (mátrixrendszerben működik a gyermekneurológia, olyan, hogy ’gyermekneurológia osztály’ nem létezik) majd a főorvostól függően rögtön vagy 2-3 óra múlva referálni kellett a megfigyelt dolgokat – ezután megbeszéltük az eseteket, kérdéseket kaptunk, és felállítottuk a terápiás tervet majd következett a (néha 3 órásra nyúló), minimum másfél órás vizit. A hónap végét egy neurológia teszttel zártuk, amit Éva néninél kellett megírni – semmi konzekvenciája nem volt, de érdekes volt megnézni, mégis milyen egy amerikai orvosegyetemen egy vizsgateszt (nagyon nem olyan, mint nálunk).

A tapasztalatom az volt, hogyha ezt a gyakorlatot választod, nagyon sokat fogsz tanulni (és ez nem a szokásos kötelező kampányszöveg), és körülbelül 8-9-től délután 4-ig leszel benn – nem igazán az a gyakorlat, ahol rendszeresen 1-kor befejeződik a nap (de természetesen, ha bármi intéznivaló van, probléma nélkül elengednek). Én fél5-5 körül értem haza minden nap és elég rendesen leszívva leginkább DVDzésre volt már csak energiám. Van egy jó kis könyvtár az Elmwood Avenuen, a Crane Branch Library, ahol ingyenes a beiratkozás és elég nagy film és sorozat DVD kollekciójuk van – rendszeres vendég vagyok ott hetente többször. (Másik lehetőség a Netflix, de online fizetés paranoia miatt nem mertem bevállalni. De tudom, hogy nincs igazam, ez az opció is jól működik amúgy.)

A másik jó tanács, hogy bármi legyen, mindenképp zsúfolj bele minden létfontosságú dolgot a bőröndödbe, amikor jössz. Ne hagyj otthon például télikabátot a közelgő hideg évszak előtt, mert az amerikai posta készséggel nyújtja meg a 10 napos kiszállítási időt 6-7 hétre. (Bár végül megérkezett, de volt 2 fázós(abb) nap. :) Óóó és e sorokat írván jelenleg szakad kinn a hó, szóval a következő turnusnak melegen ajánlom az aláöltözős-legmelegebb vízálló télikabát-sapka-sál-kesztyű kombinációt. Elég hideg tud itt lenni, na.

Egyik hétvégén kirándulni mentünk a Letchworth Nemzeti Parkba, amit ajánlok Nektek is meglátogatni. Jó másfél óra autóútra van, egész napos kirándulós program.

2014. 11. 18.

Tényi Dalma

Nyolc hét belgyó (és ami vele jár…)

Már amikor megérkezett az a bizonyos FedEx boríték tudtam, hogy ez lesz a végzős évem nagy kalandja. Ez már az utazásnál be is bizonyosodd, mert 3 óra átszállással is épp, hogy elértük a csatlakozást Bostonban, szóval tényleg ne centizzétek ki a dolgot, mert nem hiszem, hogy bárki egy kellemes, meghitt és nagyon otthonos reptéren szeretne éjszakázni valaha is. A buffaloi reptérről nem kockáztattunk és taxiba pattanva jutottunk el a lakásig, ahol az előző turnus több mint kedves diákjai meleg vacsorával és nagyszerű hangulatban fogadtak. Mondanom sem kell, meglehetősen jól esett a hosszú és eseménydús nap után.

A következő napok papírmunkaborzadalmai után belevethettem magam a belgyógyászat gyakorlatom 8 hetébe. Ezt a RPCI Medical Oncology klinikáin töltöttem. A rendszer nagyon egyszerű: minden 2 hét után új klinikára kerültem. Így töltöttem időt a gasztroenterológiai, a fej-nyak, a melanoma/sarcoma, a lymphoma és a mellrák klinikán. Lényegében a klinikákon a rákos betegek kemoterápiájának után követése történik. Minden klinikán egy jól szervezett, a sebészekkel, radiológusokkal és patológusokkal jól együttműködő teammel dolgozhattam. Természetesen, mint mindenhol itt is volt, aki szívesebben foglalkozott a diákokkal, mint mások, és ennek megfelelően igyekeztem mindig olyanokkal dolgozni, akik szívesen tanítottak. Amit jó volt látni, hogy ez nem vezetett sértődéshez, sőt kifejezetten pozitív pont volt, ha feltaláltad magad.

Persze a munka mellet volt idő a szórakozásra és az utazgatásra is. Katival már az első héten leugrottunk a Niagarához, mert kaptunk egy szabadnapot. Nem mondom, hogy pikk-pakk, de valóban egy busszal el lehet jutni, és érdemes is.

Az egyik hétvégén átmentem Toronto-ba is egy ismerősömhöz, ahol a városnézésen kívül jéghoki meccsre is elmentem. Éppen jó hétvégét választottunk, mert a Buffalo Sabres játszott a Toronto Maple Leafs-szel.

Az őszi turnus nagy lehetősége a sarasotai konferencián való részvétel. A kiutazásunk után az első dolgunk volt, hogy leüljünk, és négyen együtt foglaljunk repülőjegyet. Annyira messzinek tűnt akkor még az utazás, de pikk-pakk eljött a várva várt nap. Már az utazás előtt felvettük a kapcsolatot S. Ágnessel és Istvánnal, akik a konferencia lebonyolításában és a diákok koordinálásában vesznek részt. Ők segítettek a szállással is. Hárman a buffaloi diákok közül a Limetree-ben voltunk elszállásolva, ami egy 5 perces sétára volt a konferencia helyszínétől. Mint diákoknak a regisztráció és a különféle események lebonyolításában kellett segítenünk, de emellett rengeteg szabadidőnk maradt, amit főként a tengerparton töltöttünk el.

Kicsit mellbevágó élmény volt innen hazajönni Buffalo-ba, ahol konkrétan havazott, és azóta is tart a szép télies időjárás. Tehát amit a következő turnusnak üzennék nagybetűkkel: SÁL, SAPKA, KESZTYŰ!!!

2014. 11. 17.

Kozma Emese Dorottya