2019. június 11., kedd

Itthon Buffalóban



Az első hónap ijesztően gyorsan telt el, annyira, hogy gyors elhatározásra jutottam, a maradék két hónapot még jobban ki kell használnom, mert hipp-hopp, a hazafelé tartó gépen találom magam.
Ezt a célkitűzésemet segítette az, hogy a következő gyakorlatom a gyermek neurológia munkaórái és tempója jóval barátságosabbak voltak a szülészethez képest. A napjaim fél kilenc körül kezdődnek, ilyenkor érkeznek a rezidensek, akik vagy kiosztanak nekünk hallgatóknak betegeket, vagy pedig velük közösen vizsgálunk, ezek után következik a szakorvosi vizit, ekkor még egyszer leviziteljük a betegeket, végleges döntéseket hozva, a délutánjaink során, ha érkezik új beteg, akkor róluk konzultálunk az ellátó osztállyal. Ebből kiderül, hogy gyermek neurológia nem egy különálló osztály, hanem konzultációs csapatként működik. Minden héten csütörtökön tartanak egy konferenciát, ahol a héten felmerült érdekesebb eseteket mutatják be, vitatják meg, ilyenkor az orvostanhallgatók is előadnak egy témát, vagy cikket a heti tematikával kapcsolatban. Nagyon sok érdekes, ritka, kifejezett utána olvasást, kutatást igénylő eseteket láthattunk. Számomra, mint gyermekgyógyászat iránti kifejezetten érdeklődő hallgatónak nagy élmény ilyen különleges eseteket látni, ám az az érzésem, hogy olyasvalaki számára, aki nem neurológusnak vagy gyermekgyógyásznak készül a gyakorlat túlságosan specifikus lehet.
A gyakorlat utáni szabadidőmet a jó idő beköszöntöttével (bár ez Buffaloban sosem végleges!) egyszerűbb jól eltölteni. Húsvét hétfő bár itt munkanap, a mulatság sem maradt el. A helyi népes lengyel közösség Dyngus Day néven parádét szervez. Felvonuló autókon mindenféle mókás ruhába, és lengyel nemzeti színekbe öltözött emberek énekelnek, táncolnak. Érdekes módon a “locsolkodás” sem maradt el, a parádéból vízipisztollyal lőttek a nézelődőket, akik közül a szemfülesek készültek és vissza tüzeltek.
Az húsvéti ünnepekkor kicsit eluralkodott rajtam a honvágy, hiszem ezt az időszakot mindig a családommal töltöm, de nagyon jó érzés és kedves gesztus volt, hogy a korábbi gyakorlaton megismert nővér, és az egyik helyi barátnőm is meghívott, hogy velük töltsük a húsvétot.
            A többi hétvége is nagyon tartalmasan telt, a helyi barátoknak köszönhetően. Megkóstoltam a Buffalo csirkeszárnyak mellett a másik híres helyi különlegességet a Beef on Wecket, ami egy marhahúsos szendvics tormával, köményes buciban, meglátogattuk az Our Lady of Victory templom, mely egy európai stílusú bazilika, megnéztük az Albright-Knox Galleryt (minden hónap első péntekje ingyenes!) itt a modern művek mellett, kiemelkedő európai művészek alkotásai is megtalálhatóak, meglátogattuk a helyi cherry blossom festivalt, ahol a fák szépsége mellett, egy eredeti japán tea ceremóniát is megcsodálhattunk, május 5-én tacoval ünnepeltük Cinco de Mayo-t...   Felsorolni is nehéz mennyi élmény ért az elmúlt hónapban, valószínűleg nem is sikerült, azonban így a második hónap végére, úgy érzem Buffalo, az itteni embereknek vendégszeretetének, kedvességének és nyitottságának köszönhetően az otthonommá vált. Kíváncsian várom milyen kalandokat tartogat az utolsó hónap!

2019. 05. 04., Náray Annamária








Második rotáció: gyermekneurológia


Szinte teljesen belezáródtunk már az itteni életbe: kiismertük magunkat a környéken, otthonosan mozgunk a kórházban, bejártuk Buffalo nevezetességeit, természetesen hat, hogy az utcán rámosolygunk még az idegen emberekre is, megszoktuk a változékony időjárást, barátságokat kötöttünk az amerikai hallgatókkal.
Második rotációmat szintén a gyerekneurológián töltöttem. Továbbra is rengeteg érdekes esettel találkoztam, és nagyon sokat tudtam tanulni. A rezidensek és szakorvosok nagyon készségesen tanítottak és magyaráztak mindennel kapcsolatban: akár atyai jótanácsokról, akár a legújabb kutatásokról volt szó, örömmel ültek le közénk beszélgetni. Utolsó héten ráadásul lehetőségünk nyílt egy kedves neurológus által látni Parkinson-kórban használt DBS elektródbeültetést is. A gyakorlatok mellett továbbra is rendszeresen kellett készülnünk előadásokkal a csütörtöki konferenciákra. Összességben nagyon jól éreztem magam a gyerekneurológián ebben a két hónapban, nagyon tetszett a kórház, a légkör, az emberek kedvessége, az orvosok és nővérek hozzáállása, a betegellátás szervezettsége.


A hónap elején egy tibeti származású amerikai hallgató elvitt bennünket egy napra Torontóba, ahol körbenéztünk a belvárosban, és egy tradicionális tibeti étteremben vacsoráztunk. Viszonzásként meghívtuk magunkhoz egy magyaros vacsorára, ahol a menü tejfölös csirkepaprikás volt nokedlivel.
Egyik hétvégén lehetőségem nyílt még egyszer eljutni Torontóba és a Niagara Falls-hoz, illetve egy másik hétvégén pedig egy-egy napra megnézni Baltimore-t és Washingtont.



Mindkettő nagyon gyönyörű város, rengeteg látnivalóval, aminek sajnos csak a töredékét láthattam, de így is nagyon élveztem. Húsvét hétfőn a helyi lengyelek felvonulására, a Dyngus Day-re látogattunk el.



2019. május 4., Kalászi Marianna

2. hónap: Sebészet


Kedves Olvasók!

Hihetetlenül gyorsan telik itt az idő Buffalóban. Még most írtam meg számotokra az első beszámolót, de máris írom a következőt. A hónap elejét egy gyors torontói kirándulással kezdtük meg. Az előző gyakorlat során összebarátkoztunk néhány amerikai orvostanhallgatóval és együtt kiautókáztunk Torontóba. Nagyon élvezetes egy nap volt, megkóstoltuk a mostani legmenőbb „bubble tea”-t illetve a vacsorát egy tibeti étteremben fogyasztottuk el. Életem egyik legfinomabb vacsorája volt, mindenképpen próbáljátok ki ezen nemzetiség konyháját!


Torontó a Lányokkal

Első közös ünnepünk, amit együtt töltöttünk a húsvét volt. Nagyon meghitten telt, Bori isteni palacsintát is csinált reggelire. A húsvét vasárnapi vacsorát egy nagyon kedves nővér családjánál töltöttük. Szeretetteljesen fogadtak minket és rengeteg étellel készültek: sültek, tészták és mennyei torták. Én személy szerint alig akartam eljönni tőlük. Nagyon hálásak vagyunk, és nagyon köszönjük nekik, hogy együtt tölthettük ezt az ünnepet.


Húsvéti vacsora

Élmények terén egy multikulturális eseményen vettünk részt húsvét hétfőn, ez pedig a Dyngus Day volt, az itt élő lengyelek ünnepe. Nagy eseménynek számít, mindenki pirosba öltözik és lengyel nemzeti zenéket hallgatnak, miközben vízzel fröcskölik le egymást. Így a húsvéti locsolkodásban mi is részesültünk.


Dyngus Day
Gyakorlat terén ezt a hónapot a Roswell Park Cancer Institute-ban töltöttem GI Surgery, azaz gasztroenterológiai-onkológiai sebészeten. Rengeteget tanultam a gyakorlat során és nagyon sok mindenbe betekintést nyerhettem. A gyakorlat megkezdése előtti héten üzenetet kaptam a leendő fellow-mtól, szakorvosjelöltemtől, Dr. D.K.-tól, hogy mennyire várja majd a közös munkát velem, és biztos benne, hogy nagy élmény lesz ez számomra. Nagyon jólesett az ilyesfajta figyelem, amit a gyakorlat során mind végig megkaptam. Folyamatosan tájékoztatva voltunk a többi orvostanhallgatóval a napi teendőkről, mi a feladatunk, és sose ért minket váratlan meglepetés. A gyakorlat mindennap a reggeli vizittel kezdődött, reggel 6 és 6:30 között. Mi mindig bementünk fél órával korábban, hogy a szakorvosjelölt előtt leviziteljünk, megnézzük a laboreredményeket és utána referáltuk őket, megkönnyítve ezzel a felettesünk dolgát. Vizit után pedig reggel 7:30-tól kezdődtek a műtétek, illetve a héten kétszer konferencia előadások voltak, amiken mi is részt vettünk hallgatóként. A műtétek nagyon változatosak voltak, hasi sebészet ellenére nyaki műtéteken is részt vehettem. Minden műtéten be is mosakodhattunk, hogy jobban lássunk, sőt nagyon sok mindent csinálhattunk is, én például rengeteget varrhattam. Minden műtétnél átbeszéltünk egy témát a szakorvossal, ami szintén nagyon sokat segít majd a szigorlatra való felkészülésben. A műtétek végén egy késő délutáni vizittel zártuk a napot, és este 7 és 8 óra között hagytuk el a kórházat. A műtétek mellet a szakrendeléseken is részt vettem, ahol a betegkommunikációt igyekeztem megfigyelni. Példaértékűen tájékoztatták a betegeket az állapotukról és a lehetőségeikről, nem ébresztve hiú ábrándokat, ugyanakkor részletes és teljes felvilágosítást adtak. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy bár egy Onkológiai Központról a legtöbb embernek a szomorúság, reményvesztettség és kiszolgáltatottság jut eszébe, a Roswellben ezek nagyon kevéssé, mondhatni egyáltalán nem érzékelhetők. Nagy élmény volt számomra ez a gyakorlat, nagyon sokat tanultam és nagyon sok mindenben volt részem. Ezt a rotációt azoknak ajánlom főleg, akik a sebészet szakirányon gondolkoznak, vagy nagyon érdeklődnek iránta, ugyanis ez teljes embert kíván a hét minden napján, de megéri J.


Roswell Park Cancer Institute


Medikus Öltöző a sebészeten


Látkép a folyosóról
A gyakorlat utolsó napját a bőrgyógyászati részlegen töltöttem, ugyanis a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. Egy nagy kedves Doktor Úrral voltam Dr.P-Gy.-vel, akinek egy mozgalmas napjába tekinthettem bele: műtétek, ambuláns rendelések. Nagyon sok újdonságot láttam és tapasztaltam.


Bőrgyógyászati Részleg



2019. május 4., Piros Éva Anna

2019. május 5., vasárnap

Megérkeztünk! :-)


A sok papírmunka és készülődés után eljött az idő, hogy mi is elinduljunk Amerikába a várva várt gyakorlatra. New Yorkba érkezett meg a repülőnk, ahol eltöltöttünk 3 napot és nagyjából sikerült is bejárnunk Manhattant ez alatt a pár nap alatt. Szerdán este pedig megérkeztünk Buffalóba, ahol az előző turnus nagyon kedvesen fogadott minket és ellátott hasznos tudnivalókkal. Első hétvégén már megismerkedtünk M.I. doktor úrral, aki akkor is és azóta is mindenben segítségünkre van. Segített az első nagy bevásárlásban, úgyhogy könnyebben kezdtük meg az első hónapot Buffalóban.


Central Park, New York

Az első rotációm neurológia volt, ahol az első 2 hétben általános neurológián voltam, utána pedig a stroke részlegen. Már a jelentkezésem óta alig vártam, hogy megismerjem és részt vehessek a stroke team munkájában, és nem okozott csalódást ez a két hét. A team általában 3 rezidensből, egy szakorvosból és hallgatókból állt. Reggelente 7-kor kezdődött a nap, és minden reggel a hallgatók is kaptak betegeket, akiket megvizsgáltunk és később referáltunk a szakorvosnak. Ez után pedig a szakorvossal együtt ment az egész team és végiglátogattuk az összes beteget. Nagyon tetszett, hogy sok időt szánnak egy-egy betegre, részletesen tájékoztatják őket és a hozzátartozókat is. Sosem voltam még ilyen modern és szép kórházban. Még a sürgősségi osztályon is külön szobában vannak a betegek és a hozzátartozók is nyugodtan maradhatnak velük. Nagyon jó élmény volt nap mint nap ilyen környezetben mozogni és dolgozni, azt hiszem erre mindig is emlékezni fogok.


Buffalo General Hospital reggeli fényei

Szerencsére könnyen be tudtam illeszkedni a csapatba, mert a rezidensek és a hallgatók is nagyon kedvesen fogadtak. Mindenben segítettek, bármikor lehetett kérdezni és teljesen ugyanúgy kezeltek, mint az amerikai hallgatókat. Az orvosok igyekeztek minél többet tanítani minket, és úgy érzem nagyon sokat fejlődtem szakmailag a gyakorlat alatt. Általában délután 4-ig maradtunk egy nap. A délutánok pihenéssel, edzéssel, vagy a másnapra való felkészüléssel teltek, ha épp kaptunk valami feladatot.
Hétvégenként pedig igyekeztünk bejárni Buffalót, felfedeztünk hangulatos kávézókat, természetesen megkóstoltuk a híres buffalo chicken wings-et, és elsétáltunk az Erie-tó partjára. Egyik délután egy nagyon kedves amerikai lány pedig elvitt minket a Niagara-vízeséshez. Megismerkedtünk a buffaloi magyar közösséggel, akik szeretettel fogadtak minket a március 15-i ünnepségen, amire mi verssel készültünk, és utána egy finom vacsorán vehettünk részt.


Buffalo belvárosa



Buffalói házak


A befagyott Erie-tó

Így első benyomásként Buffalóval kapcsolatban még az időjárást említeném meg, ami semmiképp sem szokványos. Megérkezésünk óta bárkivel beszélünk, megemlíti, hogy itt május végéig bármikor számíthatunk havazásra. Van egy-egy nap, amikor azt hisszük, hogy már itt a tavasz, aztán gyorsan észbe kapunk, amikor például március 31-én reggel havas tájra ébredünk. Ettől függetlenül mi reménykedünk, hogy bár lassan, de egyszer igazán kitavaszodik amíg itt vagyunk.
Most pedig épp Torontóba készülődünk, ahova két kedves amerikai ismerősünkkel megyünk, de erről már a következő blogban írok.
Remélem ugyanilyen izgalmasan és jókedvűen fog eltelni a következő hónap is! J


A Niagara-vízesésnél


2019. április 5., Vattay Borbála

Az Atlanti-óceánon túl



Egyszer volt, hol nem volt, az Atlanti-óceánon is túl, március elején négy medika megérkezett a nagy New Yorkba. Sok szervezés, idegeskedés és kisebb nehézségek előzték meg a repülőutunkat, de szerencsésen landoltunk a John F. Kennedy Repülőtéren. Két éjszakát töltöttünk New Yorkban mielőtt tovább indultunk volna Buffaloba. Ebbe a két napba szinte minden nagyobb new york-i látványosságot bele próbáltunk zsúfolni.


Szerda késő éjszaka érkeztünk meg Buffaloba. Az előző turnus lányai csokis keksszel és teával vártak bennünket. Sokat beszélgettünk velük még az ittlétük alatt, megmutattak pár környékbeli kávézót, boltot, és a mindennapi életvitelhez szükséges praktikus tippekkel láttak el bennünket. Megérkezésünk utáni első napokban megismerkedhettünk M. I.-val is, aki körbe vitt bennünket Buffaloban, segített a nagybevásárlásban, és még egy tipikus amerikai fagyizóba is elmentünk vele. Az egész ittlétünk alatt rengeteg segítséget kapunk tőle, és mindig szívesen találkozunk vele. Majd ellátogattunk a magyar misére is, ahol végre személyesen is találkoztunk T. É. nénivel, és megismerkedtünk több Buffaloban élő magyarral.  Második buffaloi hétvégén csatlakoztunk a helyi magyar közösség március 15-i ünnepségére és vacsorájára, ahol megkértek, hogy mondjunk verset a megemlékezésen. Megismerkedhettünk többek között ott két magyar lánnyal is, akik Buffaloban tanulnak, majd velük a magyar ünnepség után a belvárosban zajló Szent Patrik napi ünneplésbe is bekapcsolódtunk egy rövid időre.
Az első két rotációmat az Oishei Children’s Hospital gyermek neurológia osztályán töltöm. A kórház minden várakozásunkat felülmúlta, hihetetlenül gyönyörű és kórszerű, össze se lehet hasonlítani az otthoni kórházakkal. A teamünk pár állandó rezidensből, orvostanhallgatókból, és hetente új szakorvosból állt. Ketten voltunk magyarok három amerikai hallgató mellett. A rezidensek elképesztően kedvesek és segítőkészek voltak velünk a kezdetektől, sokat tanítottak, magyaráztak, és bátorítottak minket arra, hogy kérdezzünk, legyen önálló véleményünk az esetekről. Több magyar rezidenssel is találkoztunk a rotációnk alatt. A szakorvosok is ugyanolyan közvetlenek voltak velünk, mintha a kollégáik lennénk. Megkérdezték, hogy mi a személyes célkitűzésünk a rotáció alatt, miben szeretnénk fejlődni, és igyekeztek ahhoz igazítani a feladatainkat.



Rengeteg érdekes és ritka esetet láthattunk az egy hónap alatt. Nagyon betegcentrikus az orvosi ellátás, sokat magyaráznak a pácienseknek, jól szervezet az egészségügy, és gyorsan történik a diagnózisalkotás és a terápiás döntéshozatal. A nővérek és egészségügyi személyzet igazán jól képzett, ami megkönnyíti az orvosok dolgát. Fontos a kórháznak a betegek elégedettsége mellett, hogy a dolgozók is elégedettek legyenek a munkahelyi körülményeikkel, ami nagyon meglátszott a kórházi infrastruktúrán és belsős a programokon. Emellett az orvosok nagy gondot fordítanak az önképzésükre, minden csütörtök és péntek délelőtt előadások, workshopok, esetbemutatások voltak. Többnyire napi 8 órát töltöttünk a kórházban. Többször kellett nekünk is előadást tartani a rotáció alatt, gyakran kaptunk házifeladatokat is, így a hétköznapok nagyon kimerítőek tudtak lenni.


Az amerikai diákok többnyire nagyon barátságok és készségesek voltak velünk, igyekeztek mindenben segíteni. Sajnos az első hónapunk alatt nem tudtunk még más városba ellátogatni, de egy nagyon aranyos amerikai orvostanhallgató lány egyik délután elvitt bennünket a Niagara-vízesés amerikai oldalára, majd egy autentikus taco bar-ba is. Az eltelt hónapban igyekeztünk bejárni Buffalo belvárosát, elsétáltunk az Erie-tóhoz, kipróbáltunk pár helyi, hangulatos kávézót, és természetesen a buffaloi csirkeszárnyat is megkóstoltuk.
A lányok, akikkel kiutaztunk, nagyon a szívemhez nőttek már most. Kíváncsian várjuk a buffaloi tavaszt, és hogy mit fog tartogatni a következő két hónap számunkra.





2019. április 5., Kalászi Marianna

Gyermekneurológia

Kedves Olvasók!
Szinte hihetetlen számomra, hogy elérkezett ez az idő is, amikor én írom az első blogbejegyzésemet Buffalóról. Másodéves korom óta áhítoztam erre a lehetőségre és az álmom vált valóra, mikor megkaptam, azt az örömteli e-mailt, hogy érdemesnek találtak arra, hogy az ösztöndíj program keretében eltölthessek itt 3 hónapot. Mindig is nagy érdeklődéssel olvastam a korábbi turnusok bejegyzéseit, és remélem az enyém is lesz annyira hasznos és kedvcsináló számotokra, mint az elődeimé.
A tavaszi turnus tagjaként bő 1 évem volt elintézni a papírmunkát. Ügyintézések szempontjából kényelmes volt ennyi idő, és mindig kaptunk e-maileket a kapcsolattartónktól, Rosette-től, hogy éppen mi az aktuális teendő, milyen dokumentumokat szerezzünk be. Nagyon fontos, hogy időben intézkedjetek, akár kicsit előre is dolgozhattok, és a határidőket semmiképp se lépjétek túl!

Mariannával és Borival együtt érkeztünk meg Budapestről New Yorkba, ahol 2,5 napot töltöttünk el. A turnus negyedik tagjával, Annamarival, kint találkoztunk. Nagyon kényelmes szállásunk volt a Nagy Alma szívében, ahonnan bejártuk majdnem az egész várost. A reggelt mindig egy helyi kávézóban kezdtük. Ha tehetitek, menjetek el az Irving Farm Coffee Roasters-ba, isteni a kávéjuk és a chia pudingjuk valami mennyei. A lábunkat teljesen legyalogoltuk ezekben a napokban és igyekeztünk minden látványosságot megtekinteni. Az alábbi helyeken voltunk: Brooklyn Bridge, 9/11 Memorial, One World Trade Center, Grand Central Terminal, New York Public Library, Central Park, Times Square, MoMa Museum, Wall Street. Érdemes elmenni a 230 Fifth Rooftop Bar-ba is. Régi vágyam volt elmenni oda. Csodálatos panoráma nyílik a városra, főleg az éjjeli fényeket érdemes megnézni.


New York Public Library



One World Trade Center



The Museum of Modern Art



Brooklyn Bridge-en ülve

Szerda éjjel érkeztünk meg a lányokkal Buffalóba. Röpke 58 perc az út repülővel New Yorkból. Az előző turnus tagjai meleg teával, sütivel és felhúzott ágyneműkkel vártak minket, ami el sem tudom mondani mennyire jól esett, hiszen nagyon fáradtak voltunk és nagyon fáztunk. Másnap reggel elintéztük a beiratkozással kapcsolatos dolgokat, utána pedig az előző turnus tagjaival bejártuk a környéket. Kedvenc helyem lett attól a naptól kezdve a Root&Bloom Café, isteni kávéik vannak. Megismerkedtünk Dr. M.I.-al, aki rengeteget segített és segít nekünk most is. Bármilyen kérdéssel bátran fordulhatunk felé.

Hétfőn elkezdődött a várva várt gyakorlat. Első hónapomat a John R. Oishei Children's Hospital-ban töltöttem a gyermek neurológiai osztályon. Rezidensem Dr. B.H. volt, aki egy tündéri doktornő. Nagyon segítőkész volt, és igyekezett minden gyakorlatból a maximumot kihozni. Mindennap nap reggel 8.30-ra kellett bemenni. A rezidensek kiosztották a betegeket a hallgatók között, akiket meg kellett vizsgálni, utána pedig referáltuk nekik a vizsgálati eredményünket. Ezek után a szakorvossal közösen megvitattuk a terápiás lehetőségeket és közösen újra megvizsgáltuk a pácienseket. Végig azt éreztem, hogy a csapat tagja vagyok és bevontak a terápiás döntéshozatalba is. Az ebédszünet után az újonnan beérkező betegek felvételét és vizsgálatát végeztük el. Minden csütörtökön délelőtt előadások voltak, utána pedig mi tartottunk prezentációkat a szakorvosoknak egy adott témával kapcsolatban. Nagyon hasznosnak éreztem ezeket, mert így nem csak érdekes eseteket tanulmányozhattam, hanem az angol nyelvű előadási képességem is fejlődött. A pénteki napon délelőtt szintén előadások voltak, utána pedig folytatódott a hétköznapi rutin munka. A gyakorlaton rajtunk kívül, amerikai hallgatók is részt vettek, akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk végig. A rezidenseink között, volt egy magyar doktornő is Dr.K.E., aki mindig a rendelkezésünkre
állt bármi nehézség is adódott.



John R. Oishei Children's Hospital


Ünnepség a kórházban

A hétvégéket és a hétköznap estéket igyekeztük a lányokkal hasznosan tölteni. A legelső Buffalóban töltött hétvégénken a vasárnap reggelt a St. Jude-ban kezdtük, ahol délelőtt magyar mise van és itt lehetőségünk nyílt megismerkedni nagyon kedves helyi magyarokkal is. Továbbá elmentünk az eredeti buffalói chicken wings otthonába vacsorázni, és lehetőségünk volt részt venni az itt élő magyarok által szervezett március 15.-ei megemlékezésen is. Jó érzés, hogy ilyen távol az otthonunktól is ennyire gondoskodó és kedves emberek vesznek körül minket. Egyik nap a lányokkal legyalogoltunk egészen az Erie-tóhoz is ahol a majdnem teljesen felolvadt tó gyönyörű látványa fogadott minket. Meglátogattuk továbbá a Niagara vízesést is, ami élőben sokkal lenyűgözőbb, mint a képeken, és Torontóban is eltöltöttem egy kis időt.


A híres buffalói csirke szárny kéksajttal és zellerrel


Erie-tó



Torontó belvárosa


Március 15.-ei ünnepség

Ezt a bejegyzést otthonról írom (számomra már otthonná vált), és éppen készülődünk a lányokkal, hogy elmenjünk valahova vacsorázni.
1 hónap eltelt Buffalóban, de szerencsére még 2 hónapom van hátra, hogy megtapasztalhassam, milyen élményeket rejteget nekem ez a csodálatos város. Köszönöm szépen ezt az egyedülálló lehetőséget a HMAA-nak és a Tempus Közalapítvány Campus Mundi ösztöndíjnak!

2019. április 5, Piros Éva Anna

Az első rotáció: Szülészet-nőgyógyászat


"Kedves leendő buffaloi diákok!" - szólt a levél mellyel minden kezdődött, gyors turnus választás, majd mivel a tavaszi turnus tagjaként több mint egy év volt a kiutazás kezdetéig, nagy csend és semmittevés következett. Annyira messze volt még a gyakorlat időpontja, hogy szinte nem is mertem beleélni magam, szigorlat előtti éjszakán néha ott motoszkált az agyam elrejtett zugaiban az utazás gondolata, reményt adva, hogy lesznek még idén szebb napok is. A tavaszi turnus azonban ezzel együtt nem ért csalódásként, sőt első választásom volt. A kinti gyakorlatokon szerettem volna a lehető legfelszabadultabban, minél több sikeres szigorlattal, megírt és megvédett szakdolgozattal a hátam mögött részt venni, egyéb külföldi gyakorlataimmal is ezt az időpontot tudtam a legjobban összeegyeztetni, illetve a gyakorlat után szerettem volna hosszabb időt utazással tölteni, hiszen sosem jártam még Amerikában, és szerettem volna olyan élményeket gyűjteni, melyekre a szorgos rezidens évek alatt szívesen gondolok vissza.
A gyakorlat előtt két kedves barátnőm is csatlakozott hozzám, hogy együtt fedezzük fel New Yorkot. Öt napot tölthettünk a városban, az idő nem volt kegyes hozzánk márciusban, de a havas Central Parkban tett sétáink kárpótoltak emiatt. A közös városnézés után, találkoztam a turnusom többi tagjával és együtt indultunk el Buffaloba. Az előző turnus tagjai nagyon kedvesen sütivel és bevetett ággyal vártak bennünket, fáradt utazókat.
A következő néhány napban, elintéztünk néhány papírmunkát, megismertük a környéket, amit a következő negyed évben otthonunknak hívhatunk majd, és meghallgattuk az előző turnus jó tanácsait.
Az én első gyakorlatomat szülészet-nőgyógyászaton kezdtem el, Dr. M.I. magyar orvos mellett. A legelső napomon rögtön egy Da Vinci robotos műtétre került sor. Elképesztő volt mennyi lehetőség van ebben az eszközben, a műtőben találkoztam a gyártó képviselőjével, aki mesélt ezekről bővebben és elmondta a robot gyakorlatilag minden sebészeti osztállyal rendelkező kórházban megtalálható már Amerikában. 
A gyakorlat alatt rengeteg újat tanultam, mind gyakorlatban , elméletben és látásmódban is. Dr. M. I. betegközpontú gondolkodása példaértékű, poénjaival folyamatosan jó hangulatot teremt, ezzel oldva a betegben lévő feszültséget. Gyakorlatban igazából mindent gyakorolhattam, az alapvető nőgyógyászati vizsgálatokat a rendelőben, a kórházban pedig lehetőségem volt többféle műtéten, császármetszéseken asszisztálni, a legnagyobb élményt mégis az jelentette, amikor szüléshez beöltözve asszisztálhattam, azt hiszem azt az élményt, hogy egy ember az én kezeimbe érkezik meg a világra sosem fogom elfelejteni.
A hosszú hétköznapok alatt sajnos sok szabadidőm nem maradt, leginkább csak a másnapra feladott átnézendő elméleti részeket próbáltam átolvasni.

Ebben a hónapban a környéken található nevezetességeket néztük meg, a Niagara vízesést megcsodáltuk mind a két oldalról, hiszen a kanadai oldalról sokkal szebb a rálátás, megkóstoltuk a híres Buffalo chicken wingset, nem máshol mint az eredeti feltaláló helyén az Anchor bar-ban. Az amerikai gasztronómia kihagyhatatlan része a Starbucks kávé, és különböző fánkok, ezekkel azonban nem csak hétvégenként élek...  
Gyorsan repül az idő, épp hogy csak berendezkedtünk, de már el is telt egy hónap! Nagyon hálás vagyok Dr. M. I.-nek, aki az egész hónap alatt szíven viselte sorsom és oktatásom, rengeteget tanulhattam tőle szakmailag és személyesen is, sajnálom, hogy ilyen hamar véget ért ez a rotáció de nagy izgalommal várom a következő gyakorlatomat gyerekgyógyászaton.

2019, április 4.
Náray Annamária