„Utazás a gyerekkoponya körül” – gyerekneurológia egy kis kirándulással

A messzi-messzi endokrinológia gyakorlat után a hozzánk legközelebb eső kórházba kerültem a következő gyakorlatomra, a gyerekneurológiára. Csak pár utcára van a lakástól, 9-kor kezdenek, tehát az egyik legbenignusabb – és mégis a leghasznosabb gyakorlat, amit Buffaloban lehet tölteni. Hetente cserélődnek az attendingek, így hetente változik, hogy milyen a hangulat, van-e szigor (nincs). Rögtön első héten például Dr. F-t fogtuk ki, akinél nincs rossz válasz, cserében sokat lehet tanulni és nevetni is. Hétfő délutánonként a gyerekneurológia szakrendelésén vettünk részt, ahol nem sok a beteg; ellenben annál többet lehet tanulni, hála annak, hogy Dr. C. imádja a hallgatókat oktatni és persze mesélni is nagyon szeret. Hetente egyszer van gyerekneurológus meeting és case presentation, ahol általában az előző délután kiosztott témát/esetet kell előadni – a mai napig nem értjük, hogy miért nem lehet több, mint 24 órával azelőtt szólni, hogy az ember 2 óra alvás után pointerrel a kezében makogna a nála sokkal okosabbak előtt (lehet, hogy helyi szokás, erre nem jöttünk rá…) Ezt kárpótolandó, ezeken a mini-konferenciákon legtöbbször ebéd is van (sub, saláta, rakott padlizsán, chips, leves), tehát igazából az egész powerpointos attrakció alatt csámcsogva figyelik az embert, aztán nagyon hangosan összevesznek, hogy most pontosan mit is kellett volna csinálni a beteggel. Egyébként a gyerekneurológiára az itteni hallgatókat a neurológai gyakorlaton belül osztják be, de mindig van UB student is a csapatban, így velük is összeismerkedtünk egy picit. A munka mátrix-rendszerben folyik (mint a legtöbb dolog az amerikai rendszerben), a saját beteget ki kell kérdezni, meg kell vizsgálni, referálni és követni kell; tehát tanulási lehetőség van bőven, a felmerülő kérdésekre pedig nagyon készségesen válaszol mindenki.

 

Dr. F. Peds Neuro csapata

A gyakorlatunkat a sarasotai konferenciával szakítottuk meg, ami egy nagyszerű lehetőség az őszi csoportnak: amellett, hogy részt vettünk a szervezői feladatokban, saját TDK munkánkat is bemutathattuk angolul. Legfontosabbnak mégis az tűnt, hogy a tudományos program alatt és medenceparti estéken is nemcsak a magyar, felvidéki és erdélyi fiatalokkal, hanem a magyarországi és az Amerikában élő, neves kutatókkal is beszélgethettünk. Természetesen nem hagytuk ki az óceánt sem, hiszen a szállás és a konferencia helyszíne is közvetlenül a fehér homokos parton fekszik. Floridai kirándulásunk utolsó napját Miamiban töltöttük; másnap pedig kiugrottunk a „dia de los muertos”, azaz a halottak napi fesztiválra Mexikóvárosba.

Floridában ilyen az október

A floridai melegből kicsit hoztunk Buffaloba is, így  pár szép őszi nappal ajándékozott meg minket az idő, és alkalmat adott arra, hogy kicsit jobban felfedezzük Buffalot: jártunk a Canalside-i részen, és elbicikliztünk az elhagyatott Central Terminalra is.

Délután a Canalside-on

A második rotáció utolsó hétvégéjét Péter bácsi meghívására Torontoban töltöttük, ahol hatalmas vendégszeretettel várt minket a hétvégére. A kiadós vacsora után a házi tárlaton is körbevezetett minket, aztán órákig mesélt a tengerentúli és a magyar kardiológia történetéről, fiatal orvoséveiről, arról, hogy hogyan került Kanadába. A mennyei disznósült mellett Péter bácsi hasznos tanácsokkal és finom házi lekvárokkal is ellátott minket. Elmondhatatlan hálával tartozunk mindenért, fantasztikus hétvégét tölthettünk el!

Torontoi ősz

Hazafelé úton Mechtler Istvánékhoz is beugrottunk meccset nézni, igazi szurkolócsapatként készültek. Remélem, a magyar-norvég meccshez hasonlóan a következő gyakorlatunk is jól sikerül majd!

2015. 11. 16.

Karádi Zsófia Nozomi

Endokrinológiai gyakorlat - a metformin, a methimazol és a végeláthatatlan inzulinok hónapja

Sziasztok!

Az őszi turnus tagjaként a hosszú-hosszú papírmunka és izgatott várakozás után végül megérkeztem oda, ahova az utóbbi hónapok unalmas pillanatainak ábrándozása hozott. Ám, mielőtt még a kemény gyakorlatokat elkezdtük volna, New York Cityt fedeztük fel, onnan pedig Amtrak vonattal szeltük át az államot. Ne higgyetek senkinek, aki azt mondja, hogy elég 4 nap; én még a New Yorkban eltöltött egy hét után is alig várom, hogy láthassam a hangulatos karácsonyi készülődést és, hogy pótoljak mindent, amit a new yorki barangolásból kihagytam!

Látogatóban Lady Libertynél

Az ősszel együtt érkeztünk Buffaloba, ahol az első napi ügyintézés, nagybevásárlás és beköltözés után; alig, hogy kipihentük a new yorki fáradalmakat, hétfőn már elkezdtem az endokrinológia gyakorlatot. Az utóbbi négy hetet a Diabetes and Endocrinology Center of WNY Maple Road 705. szám alatti szakrendelésén töltöttem, ami csupán másfél óra tömegközlekedésre és kicsit több, mint egy óra biciklizésre, autóval pedig 30-35 percre van a lakástól. Nem csoda, hiszen ez már Amherstben van, ami a szomszéd város – Buffaloval ellentétben pedig az Egyesült Államok egyik legbiztonságosabb települése – minderre a szokásos reggeli 30 perces amhersti kertvárosi sétám alatt derítettem fényt. Hiába kedves és nyugodt a környék, minden reggel és késő délután másfél óra utazás nem épp kellemes, így mindenképpen érdemes szerezni egy lelkes rezidens fuvart. (Ez egyébként nem mindig megy könnyen, nekem a harmadik hétre sikerült csak elintézni, hiába próbáltam szerencsétlen sorsú magyar hallgatónak tűnni, nem akadt senki Downtownból és az együttérzésnél és szörnyülködésnél legtöbbször elakadt a fuvarszerző hadjárat.) Aggodalomra semmi ok, mert szerdánként a Buffalo Generalban van a szakrendelés, ilyenkor mindig sokkal rövidebb a nap; a spanyolul tudóknak pedig figyelmébe ajánlom, hogy ilyenkor több a spanyol anyanyelvű beteg, és nagyon örülnek, ha az ember spanyolul makogva kérdezi, hogy hány egység az esti Lantus. 

Diabetes and Endocrinology Center of WNY a Maple Road 705. alatt

A távolság mellett más is nehezítette a dolgokat: a clinic a nyár végén költözött az új helyre, emellett pedig az utóbbi hónapban történt a papírformátumú chartról EMR-re, azaz electronic medical record rendszerre való áttérés. Mindez nekünk, hallgatóknak azt jelentette, hogy kevesebb lehetőségünk volt egyedül beteget vizsgálni, hiszen access code nélkül nem tudtuk rögzíteni az információkat. A rezidensekkel vagy fellow-kkal együtt is sokszor izgalmas a betegek kikérdezése, többször ők csak gépeltek a rendszerbe, én pedig kérdezhettem-vizsgálhattam a beteget. Ezután az attendingeknek kellett referálni, ahol mindig bevontak az eset megbeszélésébe, a beteget érintő döntések meghozásába; néha pedig elkísértem a fellow-kat konzíliumra, láthattam ökölnyi hypophysis tumort és valószínűtlenül hatalmas golyvát is. A második hétre már gyakorlottan néztem a laborértékeket, az előző DEXA leletet vagy szörnyülködtem a – nem ritkán előforduló – 14.2-es HbA1c értékeken; a gyakorlat végére pedig már a leggyakrabban előforduló endokrinológiai és diabetológiai kórképek teljes terápiás repertoárját megtanultam. Ez nem volt túl nehéz feladat, hiszen minden nap legalább 3-4 diabeteses és 1-2 hypothyreosisos vagy Basedow-kóros beteget vizsgáltunk és minden héten többször volt pajzsmirigyrákos, prolaktinomás, acromegáliás, Addison-kóros vagy épp inzulinpumpás beteg. Különösen azoknak ajánlom ezt a gyakorlatot, akik otthonosan szeretnének mozogni ezen betegségek kezelési lehetőségei közt.

A gyakorlatok mellett igyekeztünk kimozdulni és feltérképezni Buffalot. A hangulatos Elmwood village-i séták mellett Klári néni és Vince bácsi láttak minket vendégül meccsnézésre, találkoztunk a CTP-s magyar hallgatókkal, a hétvégéken pedig volt alkalmunk M.-éknél vendégeskedni, a Dent moziesten részt venni és megismerkedni a magyar közösség egy lelkes részével.

M.-éknél az őszi csapat

A híres-nevezetes „Dent mozi”

Az utolsó napsütéses hétvégén eljutottunk a Niagara vízeséshez, amit a kanadai oldalról csodáltunk meg, hazafele pedig még egy „kísértetkastélyba” is bemerészkedtünk.

Jól időzítettünk, hiszen azóta téli(esebb)re fordult az idő és, ahogy e sorokat írom, az első buffaloi hóesésünk (na jó, hószállingózásunk) is megérkezett…

2015.10.18.

Karádi Zsófia Nozomi

Neurology Rotation in September - October

Sziasztok!

Volt szerencsém elnyerni a lehetőséget arra, hogy a szeptemberi turnussal mehessek Buffalo-ba. A sarasota-i konferencia lehetősége mellett még azért nagy dolog ez, mert három évszakban is megnézheti Buffalo városát a diák: a nyár végén érkezünk, itt vagyunk ősszel, és télen utazunk haza.

Nyár végi melegben kezdődött a neurológia gyakorlatom, egy eligazító előadás után egyből küldtek is az osztályra, ahol belecsöppentem a dolgok közepébe. Miután a "fő/chief" resident megértette, hogy ki vagyok, mi vagyok, megadta arra a lehetőséget, hogy egy két napig őt kövessem, és így beletanulhassak a rendszerbe. Ez hasznos is volt, mert így első hét csütörtökén már saját beteget kaptam, és tudtam már ,hogy hogy álljak neki a dolognak. Ez azt jelentette, hogy megkaptam a nevét reggel 7:30-kor az eligazítón, és a beteg követésének és vizsgálatának teljes terhe az enyém volt arra a napra (és ha egyszer megkaptál egy beteget, a többi napon is te "vitted" ameddig nem mehetett haza).

A Buffalo General Hospital robusztus épülete

Ez az első nagy akadály, amit meg kell a magyar diáknak oldania informatikai jellegű: nem kapunk hozzáférést a számítógépes rendszerhez, így vadászni kell valakit mindig aki éppen nem használja a saját hozzáférését. Amint ez megtörtént, a teljesen ismeretlen (de amúgy meglepően logikus felépítésű) kórházi rendszeren meg kell találni a beteget, és kiírni az értékeit azon kevés időben amíg nem zavarod az acces code-od tulajdonosát, valamint elolvasni és megjegyezni a lehető legtöbb PMH-t (past medical history-t).

Ezután meg kell találni a beteget a kórházban: több mint 10 szinten lehetnek a betegek (plusz intenzív, szubintenzív), úgyhogy sokszor kell majd az elején eligazítást kérni. És itt meg is fogod tapasztalni az egyik legnagyobb tanulságot: sokat dob az egészségügy hangulatán, ha az emberek segítőkészen állnak egymáshoz.

Naplemente a lakásból nézve

Miután ezt sikeresen megtetted ki kell kérdezni és vizsgálni a beteget, s ha valamilyen laborját megkérték, akkor annak az eredményét is le kell kérned napközben (újabb acces code vadászat :) ). Majd jön a lényeg, a prezentálás. Mivel ez egy consult service ezért a kórház teljes széltében-hosszában folyik a vizit, oda ahova kérik. Az első nap este 19:00-kor lett vége a vizitnek, jobb napokon pedig 17:30 fele, máskor pedig e kettő között ingadozott.

Mindenkinek javaslom, hogy próbáljon előre aludni valamennyit, mert ezen gyakorlat alatt nem fog. Hihetetlenül sokat lehet tanulni, de ehhez fizikai erőnlét kell, valamint az, hogy a zsebben ott legyen a harapni való egész nap, ugyanis az ebédszünet az nem egy fix része a napnak, hanem van, amikor van, a többi nap pedig, nos, nincs.

Nagy élmény volt sok év magolás után végre megkapni a jogot arra, hogy saját betegem legyen, akiért én voltam felelős teljes kórházi benntartózkodása alatt. Ezt és az orvos beteg viszony teljes újraértelmezését köszönhetem ennek a gyakorlatnak.

2015. 10. 18.

Zs. Benjámin

Urology in Buffalo

Az utolsó gyakorlatom ebben a három hónapban az urológia volt a Roswell Parkban. Egy "fellow"-val dolgoztam együtt, aki nagyon sokat tanított, és támogatta a műtéteken való részvételt. Sok beteget/betegséget láttam mind a műtőben, mind a rendelőben, így sokat tanultam mindkét helyen egyaránt.
A műtétek többsége robotsebészeti, így kevesebb volt a lehetőség bemosakodni, de varrni mindig engedtek a műtét végén.

Robot

Innen irányítják

Döntően prostatectomiákat és nephrectomiákat láttam, de volt egy “neobladder” műtét is, melyben eltávolítják a húgyhólyagot, és egy újat képeznek az ileumból. A nyitott műtéteken nagyobb szükség volt több kézre, úgyhogy érdemes figyelni, hogy azok mikor vannak. Bemosakodhattam orchiectomia műtéten, és itt is volt ritkább – ún. “urethral sling” – műtét, amit stressz-inkontinencia kezelésére szoktak elvégezni. Ezen kívül sok cystoscopia is volt mind a műtőben, mind a rendelőben.
A Roswell Park nagy központja a robotsebészetnek. Van az intézményen belül egy tanfolyam, melynek az "Introduction to Robotic Surgery" részét hallgatók is elvégezhetik. A gyakorlat mellett 1-2 hét alatt el lehet végezni, de a haladás többnyire egyénfüggő. A végén oklevéllel igazolják a bevezető tanfolyam elvégzését.
Ebben a hónapban voltunk valamelyik hétvégén laser tag-ezni Amherstben. Ez egy nagyon jó játék! :) Voltunk itt-ott vacsorázni is. A különböző helyek közül ajánlatos a “The Cheesecake Factory”, ami nagyon enyhén vércukorszint-emelő, de nagyon finom ott minden.

The Cheesecake Factory

Nagyon jól éreztem magam Buffalo-ban. :) Gyorsan eltelt ez a három hónap, de nagyon sokat kaptam a gyakorlatoktól, amiken voltam, és az emberektől, akiket megismerhettem. Örülök, és hálás vagyok, hogy itt lehettem.

Goodbye Buffalo

Goodbye Buffalo

2015. 09. 21.
Adeghate Jennifer

Thoracic surgery in Buffalo

Sziasztok!

Ebben a hónapban a Roswell Park Cancer Institute-ban voltam mellkas sebészeten. Általában reggel 6-ra kellett menni, és változó volt, hogy mikor mehettünk haza (volt, hogy délután 5-kor, de előfordult, hogy este 11-kor). Ezt leszámítva egy nagyon jó gyakorlat volt. Sokat lehetett tanulni az orvosoktól, mindig válaszoltak a kérdéseinkre, belevontak a mindennapi tevékenységekbe, és számítottak is arra, hogy orvostanhallgatóként asszisztáljunk a műtéteken, és hogy részt vegyünk az osztályos feladatokban (pl. nagyviziten referálás, Journal Club-on előadás, rendelőben besegítés).

A nagyvizit péntekenként van. Ezen általában elvárják, hogy a hallgatók is referáljanak egy-egy betegről. Ott szokott lenni az összes mellkas sebészet "attending", a rezidens (akihez be vagyunk osztva), az intenzív osztály valamennyi képviselője, a gyógytornász, a gyógyszerész, a "physician assistant"-ek és "nurse practitioner"-ek, és nem utolsósorban a beteg ápolója/ápolónője az osztályról. Többnyire arra kíváncsiak ezen a referálón, hogy miért van a beteg a kórházban, milyen műtéten esett át, hogyan érzi magát, objektíven mi észlelhető a beteg állapotán, és hogy mi a terv vele kapcsolatban. Ezt röviden és tömören kell elmondani (kb. 1-2 perc alatt).

Havonta egyszer van egy "Journal Club", amire az egyik doktornő kiosztogat cikkeket szakmai folyóiratokból a hallgatóknak, illetve rezidensnek. Ezeket el kell olvasni, és 10 percben röviden beszélni kell róla az "attending"-eknek, majd feltesznek kérdéseket. Bármennyire ijesztőnek is tűnik ez elsőre, nagyon közvetlen volt mindenki, és inkább beszélgetés-jellegű volt.

Ezen kívül mindegyik orvosnak van egy-egy rendelési napja, amikor meg lehet figyelni, hogy hogyan megy a betegeknél a pre-operatív felmérés, a poszt-operatív kontroll, és a “surveillance”. Emellett nagyon jó lehetőség volt azt is látni, hogy hogyan folyik itt is az orvos-beteg kommunikáció. Révén, hogy ez egy daganatos megbetegedésekkel foglalkozó intézmény, nemegyszer fordult elő, hogy rossz hírt kellett közölni a beteggel, viszont hasonló benyomást keltettek számomra itt a Roswell-ben is, mint a BGH-ben (a neurológia gyakorlatomon), abban, hogy kiváló színvonalban közvetítették az információt a beteg felé úgy, hogy a végső döntés a beteg kezében volt, és közben több lehetőség közül is választhatott.

A hétvégéken több programunk is volt:

Egyik vasárnap voltunk Filmore mellett egy magyar cserkésztábor zárónapján. Ott az erdőben voltak 10 napig a cserkészek, és az utolsó vasárnapi misére voltunk hivatalosak, ami egy Fenyőkatedrálisban lett megtartva. Nagyon különleges volt! :)
 

Erdő

Fenyőkatedrális

Utána elmentünk a Letchworth State Parkba, ami egy hatalmas nemzeti park, vízeséssel, szakadékkal, erdővel, uszodákkal és nyaralókkal.

Letchworth State Park

Letchworth State Park – Genesee River

Letchworth State Park – Vízesés

Letchworth State Park – Híd

Letchworth State Park – Szakadék

Ezután az Abbey of the Genesee-be mentünk, ami egy apátság, ahol a papok kenyeret sütnek ("Monk's Bread"- nek hívják). A világ minden tájára szállítják, de itt a környéken a Wegmans-ben is található. Nagyon finom! :)

Augusztus végén pedig voltam az Erie County Fair-en. 

Erie County Fair

Ez egy tipikus Amerikai karnevál-szerű rendezvény, ami szinte olyan, mint a filmekben! Voltak hinták, plüssállatok, különféle étel-ital-fagyis kocsik, medvének beöltözött emberek, és egy nagyon jó trombita-zenekar. Voltak istállók tehenekkel, lovakkal, mindenféle állattal, és állítólag volt valahol vaj-szobor és óriás-zöldség ültetvény is. :)

Erie County Fair – Állatok

Erie County Fair

Erie County Fair

Erie County Fair

Erie County Fair – Medve

2015. 09. 07.

Adeghate Jennifer