A második hónapunk is eltelt. Hihetetlen, mennyire gyorsan
telik az idő. Ebben a hónapban a gyakorlat mellett hétvégéken és egy-két
szabadnapon sikerült utazgatnunk kicsit Amerikában, illetve Kanadában.
A gyakorlat ebben hónapban más volt, mint az előző. Most is
neurológia gyakorlatot végeztem, de teljesen más volt, mint a gyerekneuró. A
hónap első felében általános neurológia osztályon voltam. Reggel nyolcra
kellett bemenni, a vizit előtt a saját betegeinket megvizsgálni, majd kezdődött
a végeláthatatlan vizit. Míg a gyerekneurón napi maximum 6 beteg volt, itt
naponta 20-30 beteget kellett megvizsgálni, plusz az aznapi konzultációk.
Hatalmas a kórház és minden beteg másik emeleten, másik szárnyban van. Nagyjából
délután 4-re végeztünk általában a vizittel, de közben kaptunk ebédszünetet.
Nagyon sok érdekes beteget láttunk, sok informatív tünettel. Ami talán a
legmeglepőbb volt számomra, hogy itt nem Emergency Room van, hanem Emergency
Department. És nem véletlen. Legalább 50 ággyal felszerelt a Sürgősségi Osztály
és minden ágy külön szobában van. Ettől függetlenül az akut betegeket a folyosó
közepén vizsgálják meg, de azt is azért, mert sietnek vele vizsgálatra. A hónap
második felét a Stroke Osztályon töltöttem. Itt mindenkinél megszokott és
elvárt, hogy a NIH Stroke Scale-t megtanulja és használja. Pillanatok alatt
felszabadul egy CT, ha a stroke teamnek van rá szüksége. Rengeteg típusú
stroke-ot láttam két hét alatt és aranyos meséket hallottam a neuroanatómia
könnyebb megértésére.
Ebben a hónapban mégis a kirándulásokat élveztük a legjobban. Először New York
szívét, Manhattant fedeztük fel két és fél fárasztó és csodás nap alatt. Anna
családjának köszönhetően a Time Square-en kaptunk szállást, így minden gyorsan
és gyalog megközelíthető volt. Néhányszor kellett csak metróznunk, de az is egy
élmény volt. Rengeteg látnivalót néztünk meg, de talán mégis az volt a legjobb,
hogy a Central Parkban korcsolyázhattunk.
New York
után Washington D.C.-ben töltöttünk másfél napot. A kormányzati leállás miatt
sajnos a múzeumok zárva voltak, de így legalább a legtöbb látványosság belefért
másfél napba. Itt Letti ismerőse által sikerült gyönyörű szállást kapnunk,
illetve volt olyan tündéri, hogy kocsival körbevitt minket a város
nevezetességein, így nem fagytunk meg. Ezekben a napokban kezdett az idő
elromlani. A keleti parton hó ugyan még nem volt, de olyan hideg szél fújt,
hogy sapka nélkül 5 perc után nem éreztem a fülem.
Amikor visszaértünk Buffaloba, itt már magas hó várt, amit
úgy takarítanak, hogy a járda és az úttest közé kupacolják a havat.
Szerencsére
pár napon belül indultunk is Floridába, ahol finom meleg és napsütés várt.
Tampában szálltunk meg egy nagyon kedves magyar családnál. Első este a
tengerpartot néztük csak meg, de másnap elkocsikáztunk a Kennedy Space
Centerig, ahol egy teljes napot eltöltöttünk. Láthattuk teljes nagyságban az
Atlantist, amiről egy olyan mérnök mesélt nekünk, aki részt vett e
megépítésében és karbantartásában. Találkoztunk egy úrhajóssal, aki kétszer is
járt az űrben, illetve megnézhettük az Apollo program kiállított járműveit. Az
utolsó napunkon egy akváriumot néztünk meg, ami a sérült állatok megmentését
tűzte ki célul. A vendéglátóinknak köszönhetően itt még delfint is etethettem.
Florida után pocsék idő várt minket Buffaloban. Pár nappal a visszatérés
után kaptuk a figyelmeztetést, hogy hóvihar van a városban és nem ajánlatos
kimenni, mert a nem fedett bőrfelületeken kevesebb, mint 10 perc alatt fagyási
sérülés alakulhat ki. Őszintén szólva pár nap pihenő a lakásban talán még jót
is tett a sok mászkálás után.
Utolsó kirándulásunk a hónapban Kanadába vitt. Egy
tündéri magyar kardiológust látogattunk meg Torontóban. Amellett, hogy a
negyvenes-ötvenes évek óta nagyon sok első köszönhető neki a magyar kardiológia
területén, még receptkönyvet is írt és csodásan főz. Egy napunk volt Torontó
városát megnézni, de szerintem abból is kihoztuk a maximumot. Felmentünk a CN
Towerbe, sétáltunk a befagyott Ontarión és megnéztük a világhírű Ripley’s
Akváriumot.
Összességében elég izgalmasan és mozgalmasan telt a hónap,
nagyon jól éreztük magunkat!
2019. 02.07., Balogh Dorottya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése