Kedves Olvasó!
Amerikai kintlétem második nagyobb
állomásához értem január 14-én, amikor is elkezdtem a sebészet gyakorlatomat a
buffalói Roswell Park Cancer Centerben a GI Surgery osztályán. A Roswell Park
fő profilja a rákgyógyítás, pontosabban a világon itt gyógyították először a
rákos betegeket, illetve az első citosztatikumokat és azok jótékony hatásait a
daganatos betegeken is itt találták fel.
A klinikára beérve az aulában vagy zongora, vagy
egy felkért énekes hangja szól, ami rögtön egy nagyon kellemes légkört ad mind
a betegek mind az épületbe betévedők számára. Az aulában találni egy harangot
is, amit az a beteg kongat meg, aki meggyógyult és az ottlévők megtapsolják őt.
2 alkalommal is részesültem ebben a látványban. Tényleg olyan érzése van itt az
embernek, hogy ez az egész munka, ami a Roswellben folyik többről szól, mint
gyógyítás. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a gyakorlatom során egy hónapot
itt tölthettem.
A Cancer
Centerben különböző kutatások is folynak, amelynek épületébe is volt szerencsém
bekukkantani a DaVinci robotok szimulációs gyakorlata során. A gyakorlat utolsó
hetében sikerült felvennünk a kapcsolatot egy olyan hölggyel, aki intézi a
robotos szimulációs gyakorlatok engedélyeztetését és segít hozzáférni ezekhez a
gyakorlási lehetőségekhez. Jómagam is végig csináltam egy ilyen „tutorial”
programot, amit nagyon élveztem. Sajnos otthon nincs lehetőségünk ilyen
eszközöket látni, és itt nemcsak láthattam őket, de meg is tanulhattam az alap
sebészeti technikákat is a roboton való gyakorlás segítségével, nem kell
mondanom, hogy imádtam. Akinek van kedve ilyen robotokon gyakorolni, illetve
érdeklődik a sebészet iránt annak mindenképpen ajánlom, ha jön a programba,
hogy vegye fel a kapcsolatot az illetékesekkel még a rotációk elején. Nekünk is
igy sikerült, hogy időben szóltunk.
A sebészet
gyakorlatom során kaptam egy fellow-t, aki a rotációm programját beosztotta és
segített az érdeklődésünknek megfelelően összeállítani a programot. Sokszor
éreztem úgy, hogy bizonyos műtéteknél nincs szükségük rám, de próbálták ezt nem
éreztetni velem és ahol csak lehetett segítettek abban, hogy kivehessem a
részem a műtét alatt. Érdekes volt látni a tumoros műtétekből kiindulva, hogy
itt nincsenek rövid műtétek, és egy robotos műtét is 2-3 óránál kezdődik. Ennek
ellenére mégis azt tudom mondani, hogy aki érdeklődik a sebészet iránt vagy
érez magában affinitást, hogy egy hónapot a sebészeten töltsön, annak nagyon
ajánlom, mert máshogy működnek a dolgok, mint otthon és az emberek is sokkal
barátságosabbak, mindegy, hogy mennyit kell dolgozniuk ugyanúgy fognak
mosolyogni rád és segíteni bármiben.
Ez a hónap
se telhetett el nagy amerikai élmények megszerzése nélkül. A lányokkal
elterveztük és persze a fellow-al is megbeszéltük, hogy elmehessünk és megnézzük
1-2 nap keretén belül New York City-t illetve a floridai Tampa Bay-t. Erre a
legalkalmasabbak a hétvégék voltak. New York City egy fantasztikus város,
monumentális és mindenképp látnia kell annak, aki egyszer Amerikába téved,
főleg azért is mert szöges ellentéte az európai kultúrának.
Egy másik
alkalommal pedig Tampa Bay-re juthattunk el szintén nagyon minimális időre, de
ez elég volt ahhoz, hogy kapjunk egy kis szeletet a nyárból, hiszen itt az
időjárás valami szőrnyű volt. A téli turnus egyik hátránya a nehezen tűrhető
havas idő. Mi most megtapasztalhattuk milyen is az az amerikai hideg. Be kell valljam,
hogy életveszélyes állapotokat is megkörnyékezett az időjárás szélsősége.
Büszke vagyok rá, hogy túléltem és bízom benne, hogy most már csak jobb és jobb
lesz.
Az utolsó
előtti hétvégén pedig meglátogattunk egy fantasztikus embert, a HMAA legidősebb
tagját Prof. Dr. F. P.-t Torontóban. Kanada egyik legszebb városának felfedezése
mellett őt is megismerhettük és elmesélt nekünk olyan történeteket, legendákat,
amik a magyar kardiológia születésével kapcsolatosak voltak, minden szavát
ittam. J Azt mondanám, hogy minden turnusnak, aki jön legyen
ez egy kötelező program, mert P. bácsi megismerése egy felejthetetlen élmény
orvostanhallgatóként.
A hónap
nem zárulhatott egy sportesemény nélkül sem. Egy kedves amerikai ismerősnek
hála megnézhettük a buffalói college fiú kosárlabda meccsét. Nagyon izgalmas
volt, hiszen a csapat a C. Michigan-nel játszott és elég lentről felhozták
magukat. Az élményt még az is színesítette, hogy átélhettük a buffalói szurkolók
örömét és izgalmát. Ha valaki tervez ezzel a programmal kijönni, egy-két ilyen
meccset ki ne hagyjon főleg, ha szereti a sportot.J
Összességében
elmondhatom, hogy ez a hónap valami fenomenális volt, nemcsak az átélt
élmények, hanem a megismert amerikai és magyar emberek miatt is. Nagyon sok jó
barátságra tettem szert, akikkel tartom a kapcsolatot és hálás vagyok, hogy
ennek mind a részese lehetek.
Szeretnék
köszönetet mondani a Magyar Amerikai Orvosszövetségnek (HMAA), a PADI
pályázatnak, a Campus Mundi Tempus Alapítvány pályázatának és a családomnak,
akik nélkül ez nem jöhetett volna létre.
2019. 02.07., Szadai
Leticia (VI. éves orvostanhallgató, SZOTE)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése