A Manatee-k nyomában

A második gyakorlatom a Diabetes-Endocrinology Center-ben volt.  Erről Charlotte már nagyon jól fogalmazott az ez előtti blog-ban, úgyhogy csak néhány szót írok róla.  Egy nagyon barátságos rezidenst fogtam ki, aki sokszor engedte, hogy én kérdezzem és vizsgáljam a betegeket, miközben ő is ott volt velem.  Főleg cukorbeteg és pajzsmirigy betegekkel volt interakcióm, és sok gyónásban volt részem az édes guilty-pleasure-ökről.  A cukorbetegég kezeléséről nagyon sokat lehetett itt tanulni.


Dr. M. I. egy beach shirt-ben fel vett minket a St. Pete-Clearwater reptérről és hát ez igazán kedves volt tőle, mert ez a reptér egy órára volt a HMAA konferencia hotelétől.  Nagyon jól sikerült a 49. HMAA konferencia Sarasota, Floridában.  jelentem, hogy az amerikai (+1 kanadai :) ) vízilabda csapat megverte a magyar csapatot.  Egy kicsit segített azért, hogy volt egy veterán magyar nemzeti játékos a csapatunkban.  Volt azért egy kiállítás is a meccsen, úgyhogy "it was not all just fun and games".  Egy csoportos kayak túrát is rendeztünk a helyi öbölben, ahol mangrove kayak utakon is kalandoztunk.  Manatee-ket (tengeri teheneket) kerestünk, de hiába.  A manatee-k a hotel pooljában lebzse....elkalandoztam.  Kárókatonák úszkáltak a kayakok mellett és alatt, hiszen jól felzaklattuk a halakat és ezeknek a furfangos madaraknak "all-you-can-eat buffet"-ben volt részük.

Egy oyster bar-ba meghívott minket, Buffaloi diákokat, egy nagyon kedves sarasotai orvos.  Szerintem itt próbáltunk mindnyájan először aligátor húst.  Ez is csirke ízű volt, mint a béka.  Sok jó esti programban volt részünk. Külön köszönet Dr. H. G. - nak, hogy beengedett minket (négyünket) a kuckójába az utolsó ráadás esténken.  Végre tudott ő is aludni egy jót a sok korán kelés után: 

A sarasotai időjárásra fáj most vissza gondoldni. A 28 C fokbol visszajönni a 2 C fokos Buffaloba egy igazi öröm volt.  De legalább a Zámbo Jimmy hangja haza parádézott minket a hideg esőben.

Marcival még egy hétvégére Torontóba mentünk Dr. F. P.  meghívására.  Péter bácsi egy élő legenda (határtalan kedvességgel fogadott minket).  Nagyrészt autóból tudtam Marcinak megmutatni Torontonak a jellegzetesebb részeit, mert -12C fok volt a hétvégén.  Két perces ultimátumot kapott Marci, hogy ugorjon ki az autóból és fényképezze le a CN Tower-t.  Másfél perc után puskaropogás szerű hangra kaptam oldalra a fejem.  Egy összefagyott kopogó jégtömb rimánkodott az életét jelentő bebocsátásért.  Kivártam a két percet.
Jó hely az a Florida.

2017. november 22.

Vass Gergely