2017 szeptember 13: szinte egész este nem aludtam. Előző
nap még szigorlatoztam, majd éjjel pakoltam és izgultam az utazás miatt. Zsúfolt
napokon vagyok túl, ráadásul a repülőút sem megy simán, mert a választott (időközben
csődöt jelentő) légitársaság járatai nem indulnak. Remek…Marcit másik
légitársasághoz tették át, see you in New York.
Nagy nehezen megérkeztünk New Yorkba én és a húgom, aki
kijött velem a gyakorlat kezdete előtti szűk két hétre. Marcit sikeresen megtaláltuk
a hatalmas JFK-n és nyakunkba vettük a várost az éjszaka kellős közepén, mert így
ugyebár még izgalmasabb. Charlotte (aki egy amerikai-magyar diák a
turnusunkban) és a szülei voltak olyan nagyon-nagyon kedvesek, hogy elszállásoltak
minket az otthonukban, így az úti cél a tömegközlekedéssel 2 órányira lévő, New
Jersey-i Edison volt. A filmekből már ismert amerikai kertvárosba csöppentünk,
ahol reggelente sárga iskolabuszok szedik össze a csemetéket, éjszaka pedig őzek
legelésznek (rosszabb esetben kukáznak) a házak előtt és 5 percenként legalább
2 mókust lát az ember.
New York szívébe minden nap vonattal jutottunk be, ahol a
következő 3 napban a kötelező turistalátványosságokat néztük meg.
Selfie Micimackóval és a többiekkel a New York Public Libraryben
Selfie a Rockefeller-centernél...
...és a Times Square-en.
A rohanós és zsúfolt nagyváros után felüdülés volt továbbutazni
a csendes és nyugodt connecticuti kisvárosba, Stoningtonba, ahol 4 napot
töltöttünk egy kedves magyar ismerősömnél. Vitorláztunk, sétáltunk az
óceánparton, megettük életünk lecsóját, majd autót béreltünk és a gyakorlat
kezdete előtti csütörtökön felvezettünk Buffaloba.
Az előző csapat welcome bulival fogadott minket a
hatalmas lakásban, majd ránk zúdították a hasznosabbnál hasznosabb információkat.
Én a sok, akkor még semmitmondó utcanévtől, navigációs tipptől és párbetűs
rövidítéstől egyre jobban kezdtem pánikolni, Marci viszont mindent lejegyzetelt.
Minden következő turnusnak: ez a kezdeti kétségbeesett, elveszett érzés hamar el
fog múlni, ne aggódjatok!
Gyakorlat
Pénteken megkaptuk a badge-ünket és az útravaló tudnivalókat
a hétfői kezdéshez. Gerivel az általános neurológián töltöttük az első két hetünket,
ahol minden reggel fél 8-ra kellett járnunk. A neurológiai csapat egy
konzultációs team, vagyis a kórházban felmerülő minden neurológiai esethez őket
hívják. Az amerikai medikusok és mi is naponta kaptunk új beteget, akinek a
helyi Medsolban elolvastuk a dokumentációját, kikerestük a friss labor-,
képalkotó- stb. eredményeit, megvizsgáltunk, majd pár óra múlva ezeket
összegezve prezentáltunk az attendingnek (szakorvos). Ez után a csapat
végiglátogatta az összes beteget ( „rounding”). Leginkább rohammal jelentkező esetekhez
hívtak minket, így ennek a diagnosztizálását és gyógyszeres kezelését jól el
tudtuk sajátítani, illetve sok intenzív osztályos, kómában, vagy kóma közeli
állapotban lévő beteget láttunk, amely során megtanultuk az eszméletlen betegek
neurológiai vizsgálatát.
A következő két hétben a stroke teammel voltunk, akiket csak
a stroke gyanús esetekhez hívnak. Ha beérkezik egy „stroke page”, rohan az egész
csapat a beteghez, az NIH stroke scale szerint pontozzák (ebből minden diáknak
kell tenni egy ingyenes online vizsgát, nagyjából 2-3 órát vesz igénybe, de
nagyon hasznos, minden nap ezt használják itt bent), elkísérik a beteget a
CT-be és az eredmények alapján meghozzák a döntést, miszerint a beteg kap-e
tPA-t vagy sem. Amilyen nagy betegforgalom volt itt az előző hetekben, annyira
kevés stroke page érkezett a csapathoz ameddig mi velük voltunk. Ennek ellenére
láttunk jó néhány izgalmas esetet, pár tPA-zást, ahogy elmúlik a beteg
aphasiája, vagy épp ismét tudja mozgatni a végtagjait. A nap itt 7-kor
kezdődik, ami hosszú távon elég fárasztó, viszont betegek híján sokszor már
délután 4-kor otthon voltunk. A napi rutin itt is ugyanaz volt: kaptunk egy-egy
beteget, utánanéztünk a helyi Medsolban, megvizsgáltuk, NIHSS szerint
értékeltük, elreferáltuk az attendingnek, elindultunk a roundingra. Hasznos
volt mindkét gyakorlat, sokat tanultam.
Hétvégék
Nem igazán utazgattunk ebben az első hónapban, de így is
jól telt minden hétvégénk. Még Buffaloba érkezésünkkor megnéztük a Niagarát az
amerikai oldalról, ami mondanom sem kell, hogy elképesztő. Elmentünk az év utolsó
„food truck tuesday” eseményére, ahol nem túl egészséges, ám annál amerikaibb
ételeket próbáltunk ki.
Minden hónap első péntekén a buffaloi múzeumok ingyenesen
látogathatók, így kapva kaptunk az alkalmon és megnéztük a közeli Knox Art
Gallery modern művészeti kiállítását. Tündivel és Charlotte-al minden szombaton
elsétáltunk a közeli farmers’ market-ra kávézni, sütizni, kiskutyázni és
válogatni az aktuális zöldségkínálatból. Egyik nap M. doktor és tündéri
felesége szerveztek magyar mozi estet, ahol sok itt élő magyarral és HMAA
taggal, valamint más program keretében itt lévő diákokkal ismerkedhettünk meg.
Vasárnaponként a magyar misére járunk, majd a közeli
edzőterembe, hogy a buffaloi „high carb diet-et” ellensúlyozzuk (ami annyira
komoly dolog, hogy a „Buffalo unit” itt a túlsúly mértékére használt vicces,
ironikus fogalom).
Néhány praktikus tipp a következő turnusoknak: a mindennapokra
elegáns ruhákat hozzatok, fekete nadrág vagy csinos szoknya/ruha, nem kék
farmer (!!), ing/blúz, fiúknak nyakkendő (elvégre: „it’s not a country club!”).
Ha akartok amerikai SIM kártyát (hasznos), akkor figyeljetek arra, hogy a
telefonotok „unlocked” legyen, mert különben nem fog működni. A DS-2019 és
minden egyéb Buffaloval kapcsolatos papírotokat hozzátok magatokkal, mert
igencsak félelmetes érzés mikor a reptéren kéri tőled az amerikai hivatalnok,
te pedig tudod, hogy Magyarországon az asztalodon pihen a kért dokumentum (true
story).
2017. október 20.
Kiss Anna Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése