Második hónap… ha visszagondolok megint az az
első gondolatom, ami eszembejutott, hogy: wooow… háát nem telt eseménymentesen!
Rögtön ezután a címszavak ugranak fel: thoracic surgery vége, neurológia nagy
dózisban, Torontó, New York, művészeti fesztivál, sok buli és még több kávé :)
Ha az előző blogom folytatását szeretném írni,
akkor azt a napot kell felidéznem, amikor felkeltem reggel 5-kor: ekkor még
mindenki teljes gőzzel REM fázisait élvezi, én szintúgy a műzlim és kávém által
biztosított életenergiát, majd gyors tekerés a Roswell-be a reggeli nagy
vizitre, gyorsan két betegből felkészülni, prezentálni. Irány a műtő,
bemosakodni és thoracoscopiához első asszisztálni majd ebéd és egy
lobektómiánál másod asszisztálás. Ekkor gyakorlatilag már este 6 volt,
felrohanok elköszönni a csapattól, majd irány haza. Az esti ünneplésnek is okát
adó utolsó napok nagyon furák: gyakorlatilag két/négy hetet töltesz el egy
osztályon, ahol összeszokik a csapat, te is megszokod a napi ritmust, a
beteganyagot/betegségeket, illetve egyes betegségek kezelési protokollját is
megismered, majd mindennek egy csettintésre vége szakad és sokszor nem csak mi,
hallgatók, hanem a rezidensek, szakorvosok is más-más területen kezdenek a
hétvége után…
A mellkassebészet után a számomra leginkább
várt neurológia hetek következtek: két hét az általános, majd még kettő a
stroke osztályon. Mivel neurológus szeretnék lenni (ezt az itt megtapasztalt
élmények is megerősítették) nekem ezek a hetek rendkívül fontosak voltak és
nagyon jól is éreztem magam közben. Az talán elmondható, hogy az itteni
gyakorlat (a képalkotók teljes palettája rendelkezésre áll, a protokollok követése minden esetben, aránylag sok rendelkezésre álló idő) nem feltétlen
adaptálható az otthonra, legalábbis teljességgel biztosan nem. Azonban, ami minimális
és nem eszközigényes, az az attitűd, ahogy a munka, illetve a betegek felé az
orvosok/nővérek fordulnak (ezt talán az előző blogban is kiemeltem, de hé!
tényleg nagyon fontos!). A neurológián a napjaink azért rövidebbek voltak
(7-16), mely azért be kell vallanom, már jól esett a sebészet után : )
És akkor, hogy még mivel is telik egy hónap a
munka mellett?
Turistáskodás: Legyen az New York vagy
Torontó, nyilván arról a tényről, hogy kihagyhatatlan nem szükséges írnom, ezt
már korábbi blogbejegyzések részletesen taglalják. Ezek a városok tényleg
merőben mások a túltervezett, üres Buffalohoz képest. Az ittlétet nekem még
tovább szépítette, hogy nővéremmel is találkoztam, még ha csak egy rövidebb időre
is. Mindenképp ajánlom, hogy egy free
city tour-t vegyetek igénybe, ha mentek, főleg NYC-be, mert egy helyinél jobban
nem tudja más megismertetni veletek a várost (sajnos Couchsurfing nem igazán
járható út, mi tényleg jó sokáig próbálkoztunk, bár lehet hogy ha jó korán
kezdi az ember, akkor szerencsés lehet).
- Művészet: na jó... ez nagyon túlzó
és nagyzó pontnak tűnik, mert tulajdonképpen három alkalomról beszélünk: az
egyik egy művészeti fesztivál, ahova M.K. vitt el minket, ahol egy pohár bor szürcsölgetése
mögül lehetett megnézni, ahogy különféle híresebb és kevésbé híres művészek
alkotnak 45 perc alatt, majd aukció keretén belül el is adják a frissen készült
(általában) remek műveket. A második egy múzeum volt (fontos, hogy minden hónap
első péntekjén a múzeumok belépődíj nélkül látogathatók), az Albright Knox Gallery,
ami egy modern galéria, ennek megfelelően rengeteg (sztereotípiába beleillő) modern
(kevésbé) remek művet vonultat fel. A harmadik a közeli hatalmas Delaware
Parkban minden este megtartott Macbeth előadás volt, amelynek művészeti
értékéről nehéz ítélkeznem, tekintve, hogy a középkori angoltudást nem méri a
TOEFL (bár én nem vitatkozok ez ellen!:) ).
-
Szórakozás: Itt Buffaloban az
éjszakai élet nem épp világhíres, de péntek este lehet beleütközni nagyobb tömegbe,
ha jó helyen jár az ember (Allentown, Sky Bar és környéke stb.), ezzel szemben
a torontói éjszakai élet híresebbnek van minősítve (sajnos, mi itt
szerencsétlenek voltunk, így nem sikerült megtalálni a megfelelő helyet).
-
Problémák: na jó, ezekre is kell
szánni pár sort, ezzel megelőzve, hogy más ilyenbe ütközzön.
szabály1: Ha kiutazáskor új
telefonszámot tervezel szerezni (tehát prepaid SIM kártyát venni) és az otthoni
számodat addig szüneteltetni, akkor ne feledd, hogy ezt a szándékot a bankoddal
is közölni célszerű, különben az internetes belepéshez szükséges (mobil aláírás)
kódot nem fogod megkapni és az apró hiányosság korrigálása igényelhet akár két
hónapot is (mint esetemben)!
szabály2: Kamera! Mindenképp
hozz, mert a telefonod elejtheted és a kamerája tönkre mehet. A fenti szituáció
esetén az eredmény, hogy semmit nem bírsz lefotózni, igencsak felőrlő.
2017. augusztus 30.
Dobronyi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése