Az első gyakorlatomat GI sebészeten töltöttem
decemberben. Epivel együtt csináltuk a gyakorlatot. Első nap kaptunk egy
beosztást, A és B hetet, amiről aztán elég hamar kiderült, hogy a legtöbb
esetben amikor x orvoshoz voltunk beosztva a műtőbe, a kiírásban aznap x
orvosnak nem is volt műtéte. Tehát a beosztást csak annyira használtuk, hogy
heti egy napot voltunk ambulancián a többit pedig a műtőben töltöttük.
A hét elején mindig kaptunk egy emailt a GI
titkárnőtől, aki elküldte a következő hétre, hogy ki mikor hol és mit operál. Ez
alapján mentünk be a műtétekre, bár néhányszor értek meglepetések
(korábbi/későbbi kezdés) , és ahogy korábban mások is írták már a GI
sebészetről, elég sok volt a két műtét közötti idő, amit legtöbbször
telefonozással töltöttünk. Nagyjából minden nap egy műtő ment.
Mivel ketten voltunk ezért felváltva
mosakodtunk be a műtétekre. Dr. N. legtöbb műtéte laparoszkópos volt és
robotos, ezeket általában egy kényelmes székből néztük. A robot műtéteknél
pedig 3D szemüveget is kaptunk, a mozi élményt pedig a hideg tette teljessé.
Ambulancián is Dr. N mellett voltunk
általában.
Dr. K. mindig megengedte, hogy valaki
bemosakodjon és általában kérdezgetett is minket. Nagyon sok pajzsmirigy
műtétet láttunk. Túl sokszor azonban nem tudtunk vele lenni, mert a
Karácsony/Szilveszter miatt több mint 1 hétig nem voltak műtétek.
Következő gyakorlatom a nőgyógyászat volt,
amit Elivel csináltam. Eli angolul tanul Magyarországon, és a HMAA évente 4
ilyen hallgatónak is elérhetővé teszi a Buffaloi ösztöndíjat. Elivel csak a
reggeli viziteken találkozunk az ambulancián és műtőben felváltva voltunk. A
nőgyógyászaton is naponta egy műtő ment. Reggel 6:30ra kellett járnunk, bár a
rezidensek örültek volna, ha 6 előtt odaérünk. Először a rezidens nézte meg a
betegeket, aztán a fellow, utána pedig az attending. A fellow vizit után az
aznapi műtős társaság elment, és az attending viziten az ambulanciás csapat
maradt csak. Esténként változóan volt vizit, 15-20 percre besűrítették.
A GI sebészettel ellentétben, itt sokkal
rövidebb volt minden műtét, viszont a várakozásaimmal ellentétben egyáltalán
nem volt „lazább” a gyakorlat. Mivel mindig meg kellett várni még a beteg
felébred, és bekísérni az ébredőbe, mire kiértünk hogy köszönjünk a következő
betegnek, egyszer kétszer előfordult, hogy a következő beteg már a műtőben
volt. Egy nap mindig egy attending volt a műtőben, de előfordult hogy
párhuzamosan ment kettő műtő ugyanazzal az attendinggel.
Nőgyógyászaton is volt bőven laparoszkóp és
robot. Ami itt ritkaságnak számít, az a nyitott műtét volt, de szerencsére elég
sokszor voltam Dr. L mellett, aki elmúlt 75 éves de még félállásban mindig
dolgozik. Ő szinte csak nyitott műtéteket csinál, és a félállást észre se
vettem volna ha nem mondják a rezidensek.
Utolsó reggelen a nőgyógyászat csapatnak
vettünk egy doboz fánkot búcsúzásként, aminek nagyon örültek. Itt már
szilveszter óta minden Valentin napi lázban ég.
Az utolsó héten Elivel megtaláltuk a Ross
szimulátort, amit bárki bármikor használhat, csak előre be kell jelentkezni.
Szuper élmény volt!
Az elmúlt hónapban sokat utaztunk, voltunk
együtt Torontoban Péter bácsinál, valamint én elmentem Bostonba is. A hétvégén
pedig születésnapi partyba voltunk hivatalosak, ahol nagyon jól éreztük
magunkat. Köszönjük a meghívásokat!
Drobni Zsófia
2017. február 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése