Biztosan sokan írtak már a csengőről/harangról, de az érzés, amikor
valaki megcsengeti és a lobbyban lévő összes ember tapsol és együtt örül egy
ismeretlennek: felemelő! Meggyógyult valaki, és mi is ezért vagyunk itt, hogy
tanuljunk, később mi is ilyen szinten tudjunk segíteni valakin. Főleg az
onkológián értékeltem ezt igazán, ahol betegek nem jelentek meg a
szakrendelésen, mert elhunytak és egy tollvonással kihúztak a listáról. A
második gyakorlatomnak az első két hetét gastrointestinalis osztályon, a
hátralévő két hétben pedig a lymphoma osztályon töltöttem. Belátást nyertem a
kemoterápias kezelésekbe, annak mellékhatásaiba, illetve rengeteg studyba,
clinical trialba. Meghatározóbb volt az utolsó két hete az
onkológia rotációmnak, lymphoma és myeloma szakrendelésen voltam. Nagyobb
szabadságot kaptam betegvizsgálat, referálás és dokumentálás szempontjából.
Amikor pedig a repterén jártunk ismerős arcokat láttam, ugyanis hatalmas
Roswell Parkos reklámok vannak kiplakátolva az itteni orvosokkal.
Valamiért nem tudok megbarátkozni a biztosításos rendszerrel, nekem
idegen, hogy egy betegnek (akinek van biztosítása) x% önrészt kell fizetnie.
Például az egyik betegnek minden egyes kemoterápia 800 USD-ba került, és
gyűjtést szervezett neki a család. De legalább látni, itt se tökéletes a
rendszer.
Valamiért itt elég nehezen tudják kiejteni a nevemet, ezért a
legtöbbször úgy mutatkozom be mint Dóra (ez a középső nevem). De még ez se
olyan egyszerű, voltam már Nora, Laura és a rávezetés hogy Dóra vagyok általában
úgy zajlik, hogy mondom “like Dora the explorer” (ez egy gyermek rajzfilm).
Az időjárás
tekintetében nagy szerencsénk van, azóta egészen enyhe idő volt és túl sok hó
sem esett.
Utazás szempontjábol sem volt unalmas ez a hónap, jártunk Torontoban
Péter bácsinál, Lacival pedig New Yorkban.
Toronto gyönyörű város azoknak, akik szeretik a pörgős nagyvárosi
életet. Velünk tartott Adorján is. Megnéztük a Casa Lomat, Royal
Ontario Museumot, az Aquariumot, CN tornyot, Torontoi egyetemet, a City Hallt és ezalatt rengeteg sétáltunk. Komppal átmentünk a Toronto Island Parkba,
ahonnan látni a skylinet és a kompról néztük a naplementét. Csodálatos élmény
volt nekem, aki még nem járt ennyire messze otthontól. Még ezeknél is többet ér
talán, hogy megismerhettük Péter bácsit akinél jobb mesélővel rég találkoztam.
Az estéinket vele töltöttük egy finom vacsora mellett és sok süti kíséretében.
Megleshettük az áltála írt szakácskönyveket is!
New York egy másik univerzum, nagyon jól éreztük magunkat Lacival.
Három napot voltunk ott, és egész nap mentünk megállás nélkül de nem is lett
volna időnk pihenni illetve nem is azért mentünk oda. A nevezetességek 99% -át megnéztük, de ennyi idő alatt épp hogy Manhattant tudtuk felfedezni.
Ezen a pénteken pedig M. I. születésnapi buliján voltunk,
ahol én személy szerint nagyon jól éreztem magamat.
Merkel Eperke
2017. február 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése