Gyakorlat a gyermekneurológián

Kedves Olvasó!

 Buffaloba márciusban érkeztem meg hosszas, késésekkel tarkított repülőút után. A szállásra könnyen eljutottam, hála az előző csapatnak, akik kijöttek értem a repülőtérre. Az előző turnus tagjai emellett sokat segítettek az ottani mindennapokba belerázódni, azáltal, hogy megosztották saját élményeiket, tapasztalataikat a gyakorlatról. Remélem az én blogbejegyzéseim is majd segítséget nyújtanak a jövőben kiutazó diákoknak. :)

 Első hónapomat gyerekgyógyászat gyakorlat keretén belül a gyermekneurológián töltöttem. Nekem mind a 4 hét nagyon jó élmény volt, sok érdekes esetet láttam.

 Minden reggel fél 9-re mentem a Women and Children’s Hospital-ba, ami a szállástól 15 perc sétára van, habár a tervek szerint az egész kórház 2017 végére már a Buffalo General Hospital (BGH) mellé költözik át. A gyermekneurológiai osztály a járóbetegeket fogadó épületrészben, a második emeleten található. Itt a konferenciaszobába kellett menni, ahol a rezidens egy-egy beteget osztott ki minden hallgatónak, akit ki kellet kérdezni, meg kellett vizsgálni, illetve a jelenlegi és korábbi dokumentációjának utána kellett nézni a gépben. Ennél kifejezetten jól jött, hogy a gyakorlaton nemcsak egyedül, hanem más ottani hallgatókkal voltam együtt, akik segíteni tudtak abban, hogy hozzáférhessek a számítógépekben levő adatokhoz a betegekről, mivel nekik volt megfelelő hozzáférési azonosítójuk és jelszavuk a kórházi rendszerhez. Miután mindenki végzett a maga páciensével, ismét a konferenciaterembe gyűltünk össze, ahol mindezeket prezentálni kellett a főorvosnak. A közös megbeszélés után pedig indult maga a vizit, és így közösen is minden beteget megnéztünk.  A vizitek során mindig rengeteget sétáltunk, ugyanis nem volt külön bennfekvő része a  gyermekneurológiai osztálynak, hanem a másik épületrészben levő, különböző osztályokra mentünk el konzultációs jelleggel. Így 10 emelet között sétáltunk fel-le. Én mondjuk nagyon élveztem a sok mozgást :). Ezzel általában el is ment a délelőtt, délután pedig a járóbeteg rendelés zajlott. Itt is egy-egy beteget kérdeztünk ki, vizsgáltunk meg. Persze ha sürgős konzultáció kérelem jött az egyik osztályról, akkor oda mentünk át az egyik rezidenssel. Nagyjából így zajlott le egy nap, átlagban 4-fél 5 körül végeztünk.

Közös reggeli amerikai orvostanhallgatókkal

 Ezenkívül minden héten csütörtökön a neurológiai osztály továbbképző előadásokat tartott a BGH-ben.  Itt nagyon változatos témák jöttek elő, az orvostörténettől kezdve a kannabinoidok legújabb alkalmazásáig mindenféle előfordult. A BGH-ben továbbá változó napokon, de leggyakrabban talán péntek délelőtt a neurológiai oktatás keretén belül több konzultációs órát is szerveztek a hallgatóknak. Ezek mind nagyon érdekesek és hasznosak voltak. Érdekes volt látni, hogy az oktatás szemlélete nagyon más, mint otthon. Sokkal interaktívabb, didaktikusabb és gyakorlatorientáltabb. Ezenfelül nagyon jó volt az ottani egyetemi hallgatókkal találkozni, kicsit megismerkedni.

Az oktatás keretén belül továbbá minden héten csütörtökön „csak” a gyermekneurológiai osztály (azért ez is volt tizenvalahány fő) referálóján pár diában be kellett mutatni a hét során látott egy-egy érdekes esetet, illetve az esethez szorosan kapcsolódó valamely témakörnek kellett utánanézni az irodalomban. Magát a bemutatásra szánt beteget és témát mindig a főorvos választotta ki a hét elején. Sajnos volt, hogy erre csak a referáló előtti délután került sor. Első alkalommal elég ijesztő volt ennyi ember előtt szerepelni, de tényleg mindenki nagyon kedves, érdeklődő volt, és a feltett kérdések is azt jelezték vissza, hogy nagyon érdeklődnek az eset/téma iránt. Meglepően jó élmény volt ezeken részt venni, és persze nagyon hasznos tapasztalat is volt egyben.  Volt olyan alkalom is, amikor nem esetet, hanem az irodalomban, gyermekneurológiához kapcsolódó, frissen megjelent cikket kellett bemutatni a hallgatóságnak.

A gyakorlat végül a „shelf exam”-mel zárult. Én ezt a többi hallgatótól külön, T. É. néni szobájában írtam meg. Számomra persze nem volt tétje (szemben az ottani hallgatókkal), de nagyon érdekes volt látni, hogy néz ki egy ilyen. A többi hallgató által én is hozzájutottam az erre felkészítő PreTest nevű könyvhöz, amit végül én is végigolvastam és csináltam, mert annyira hasznosnak találtam. Másoknak is csak ajánlani tudom a könyvet, hogyha a neurológiai ismereteit szeretné érdekes eseteken keresztül felfrissíteni.

Egészében egy nagyon hasznos és érdekes gyakorlaton vettem részt. Ráadásul mindenki nagyon kedves és segítőkész volt a kórházban. Az egész környezet nagyon inspiráló volt. Külön jó volt a kinti hallgatókat megismerni, akikkel sokszor közösen ebédeltem, és ha a valami segítség kellet (pl. kocsival elmenni valahova), akkor, ha tudtak mindig nagyon szívesen segítettek.

Egyéb gyakorlatias tapasztalatom még az volt, hogy köpeny nem nagyon kellett. Az egész kórházban ugyanis nem nagyon hordtak köpenyt az orvosok, gondolom, hogy a gyerekek kevésbé érezzék kellemetlenül magukat. Mondjuk volt, hogy felvettem, mert azért jól jöttek a plusz zsebek. :) Viszont ha van reflexkalapácsod, pupillalámpád, hangvillád, azt érdemes magaddal vinni. Az egyéb cuccaidat amúgy a konzultációs teremben ott lehet hagyni. A biciklinek sajnos nem találtam külön tárolóhelyet a parkolóházban, viszont a főbejáratnál a kerítéshez lelakatolva fedett és bekamerázott helyen tudtam hagyni. Máshova inkább ne lakatoljátok le a kórház körül, mert az ott dolgozók mondták, hogy bizony lába kélt már azoknak a bringáknak is, amik az épület mellett levő valamelyik lámpaoszlophoz volt leláncolva..

Ázsiai étteremben M. doktor úrral

Persze a kórházba való bejárás mellett azért volt alkalmam eljutni a Niagara-vízeséshez. M. doktor úr és felesége meghívott minket egy nagyon finom ázsiai étterembe, ahol mi válogattuk össze, hogy mit szeretnénk enni. Húsvétkor pedig É. néni hívott meg minket magához egy ünnepi ebédre. Egy hétvégére ezek mellett sikerült Washington városába is eljutni, ami hatalmas élmény volt. Külön jó volt látni, hogy ott már végre tavaszi volt az idő márciusban (sajnos a cseresznyevirágzást pont lekéstük). Buffalo-ban lényegében egész márciusban kellett a téli kabát, bár igazi nagy mínuszok már nem nagyon fordultak elő. Az eső is jóval többször esett, mint hogy havazott volna. Én például rendszeresen el tudtam menni futni  a közelben levő kis tóhoz.

Washington-ban

Végül a Niagara-vízesés az amerikai oldalról

Sok más magyarral találkoztunk Buffaloban, így például egy másik ösztöndíj program keretén belül kinn levő magyar csapat diákjai is megismerkedtünk. Ráadásul vasárnaponként  magyar misét tartottak a BGH mellett levő kis kápolnában. Szóval sok-sok új emberrel találkoztunk. Mindenki nagyon kedves volt és nagyon szívesen segített bármiben, amiben tudott.

Egészében nagyon hamar sikerült belerázódni az ottani életbe.

2016. március
Farkas Alexandra