Bolondos április

Eljött az Április. Buffaloban annyira szeszélyes az időjárás. Általában szeles az idő, áprilisban sokat esett is. Háromszor is esett jelentősebb mennyiségű hó. A kevés napos időjárást nagyon megbecsültem, és ki is használtam egy kis kocogásra a Delaware Parkban.

A második rotációm a Roswell Park Cancer Instituteban volt a nőgyógyászati onkológia osztályon. A nap 6:30 és 7:00 között kezdődött a fekvő betegek körüli éjszakai történések és kezelésükre vonatkozó tervek megbeszélésével. Ezen a fellow-k és a rezidensek vettek részt. Utána következett a reggeli vizit. Egy másik orvostanhallgatóval osztoztunk, hogy ki szeretne a műtőbe vagy az ambulanciára menni.

Minden nap másik orvos operált. Meg lehetett figyelni nyitott, laparoszkópos és Da-Vinci robotos műtéteket is. Bemosakodni engem sosem kértek meg, mivel egy rezidens és egy fellow is mindig a műtőben tartózkodott. Nagyon érdekes volt, hogy hogyan működik a Da-Vinci robot. A műtét úgy indul, mintha laparoszkópos műtét lenne. Miután több kulcslyuk metszésen behelyezték az eszközöket, a robot karjait csatlakoztatják az eszközökhöz. Úgy néz ki, mint egy hatalmas űrpók. Az operatőr a sebész konzolba ül bele, ahol 3D-ben látja a kamera által belátott teret. Az eszközöket a sebész több joystick-szerű karral irányítja.

A Roswell Park lobbyja

Dr. K.-val a RPCI előtt

Az ambulancián minden nap rengeteg beteg volt. Megismertem a különböző nőgyógyászati tumorok kemoterápiás kezelési protokolljait, a gyógyult betegek utánkövetésének szabályait. Sokan műtétre jöttek, az ő tájékoztatásuk a beavatkozásról és a lehetséges kimenetekről nagyon nehéz kommunikációs kihívás volt a dokiknak. A gyakorlat legjobb része volt, hogy megtanítottak nőgyógyászati vizsgálatot csinálni spekulummal és bimanuálisan is.

A műtétek illetve az ambuláns betegek ellátása után délután különböző megbeszélések voltak. Az előző illetve következő héten klinikai studykban résztvevő betegeinek tumormarkereinek,  és az elkövetkező műtétek rövid ismertetése vagy aktuális cikkek bemutatása színesítette a délutánokat.

Mivel ez a blog a jövő HMAA-s diákjainak segítésére és tájékoztatására van, most őszinte leszek: általánosságban elmondható, hogy az attendingek tudomást sem vesznek a diákokról. Egyetlen kivétel Dr. Zs. Emese, aki honfitársunk lévén nagyon szívén viselte sorsomat és mindenhova vitt magával. Ezúton is köszönettel tartozom neki. Sajnos ő egy napot operált és egy napot rendelt, így a többi napon nagyon nehéz volt helyt állnom. A fellow-k most fejezték be a képzésüket, mialatt én ott voltam, az utolsó heteiket töltötték Buffaloban. Nagyon remélem, hogy a következő diákoknak több szerencséje lesz a fellowkkal, mert engem szabályosan kerültek, az oktatásra egyáltalán nem adtak. Szerencsére a rezidensek között volt olyan, aki szívesen elmagyarázott néhány esetet, és lehetett tőle kérdezni. Továbbá óriási szerencsémre ott volt az osztályon egy látogató orvos Indiából, aki nagy tapasztalattal és tudással rendelkezett a nőgyógyászati onkológia terén. Ő a betegellátásban nem vehetett részt, így volt alkalma engem tanítani. Ismeretségünkből barátság is szövődött.  Kiemelném a pályakezdő PA, M. türelmes és befogadó hozzáállását a hallgatókhoz. Tőle rengeteget tanulhattam. Az osztályon a nővérek is rendkívül kedvesek, mosolygósak és segítőkészek voltak mindig.

A napjaim délután 5 körül végződtek a kórházban, így egy kis kikapcsolódás is belefért. Jártam például egy fülledt jazz klubban az Allen streeten. Nagyon szeretem a jazzt, igazi felüdülés volt a zene lüktetésére kikapcsolódni. Éppen jazz fesztivál volt akkor, így egy este három helyi zenekar koncertjét is meghallgathattam.

Jazzklub az Allen Street-en

2015. május 19.

Boros Szilvia