Buffalo and Sarasota :)

Az egy hónap neuromaging után belevágtam a gyerekneurológia érdekes világába, ami útban is sokkal közelebb volt, mint a Dent Neurological Institute, mert az apartmanból is látszódó gyerek és női kórházban volt. Ez egy elég nagy és komoly intézet, de ugyanazon szolgáltató alá tartozik, mint a Buffalo General, így nem kellett új badget csinálni vagy az egész procedurán végigmenni. A gyerekneurologián elég jó és profi team volt, de pár dolog szokatlan volt a magyar egészségügyhöz szokott szemünknek. Nem igazán értettük, hogy miért nincs egy osztály ahol csak egy szakma alá tartozó gyerekek vannak, miért kell mátrix rendszerben tartani az összes beteget, de így utólag ennek is látom az értelmét.

Itt 2 hetente váltották egymást az amerikai diákok, és hetente más volt az attending is. Itt Amerikában, gondolom, ahogy már előttem sokan leírták a rezidens képzés teljesen más, mint otthon. Először rezidens vagy pár évig, aztán fellow és utána attending. És akkor még vannak alcsoportok is pl. chief rezidens. Egy osztályon a rezidens és a fellow csapat az végig ugyanaz volt, viszont az attendingek váltották egymást folyamat, akinek épp nem a saját hete volt, azt csak a megbeszéléseken láttuk. Első héten kifogtuk dr F.-et, aki végtelen rendes volt, nem lehetett rosszat mondani plusz még a sebtében elkészített előadásokat is agyon dicsérte, ami azért jót tett a hangulatnak.

Közben a szállásunk tetejéről egyik hajnalban végignézhettük a közeli Gates Circle kórház felrobbantását, ami a kegyetlen fagyos szél ellenére is hangos, ellenben látványos volt. Ebben volt régen a Dent, meg még egy csomó osztály, csak a helyi politika miatt bezárásra ítélték állítólag.

 

Aztán elérkeztünk a híres-neves Sarasotai Kongresszushoz. Elég jól esett pár nap kikapcsolódás így a gyakorlat közepén, nem azért, hogy sok lett volna már, de azért Florida az Florida. Tampában szálltunk le, ami egy jó órányira volt Sarasotától, béreltünk kocsit a reptéren, és azzal egy új világ is kinyílt előttünk, az olcsó benzin és utak világa. Amerikát úgy igazából kocsival lehet átérezni. Minden arra van kitalálva, hogy kocsival érkezz meg, vásárolj be, bankolj, egyél, bulizz, élj. Jó érzés persze, hogy milyen egészségesen élünk mi Buffaloban a sok biciklizéssel, de azért boltból, két szatyorral a kormányon, az egy gallonos tejjel a hátadon, nem erre gondolsz. Egyszerűen még a béna sofőrök, lassú forgalom és a félrevezető kitáblázás ellenére is tökéletes élmény volt.

Sarasota elég jó hely. Ha nyugdíjas gazdag amerikai lennék, akkor térdre rogytam volna, és engem semmi el nem tudott volna mozdítani a maradék életem végéig. Hófehér homok, jó idő, mindenki kedves, mindenki cabrióval jár (aztán kiderült, hogy a cabrióval főleg a magyar csapat érkezett a kongresszusra). Jó hangulatban telt a konferencia, sok régi meg új ismerőssel összefutottunk. A szervezők jóindulatából adódóan (Köszönjük ezúton is a S. familiának) az előadásainkat az első nap letudtuk, ami után azért a teher is lehullott a vállunkról. A szervezés nagyon jól sikerült szerintem, mi is próbáltunk részt venni benne…

 Színvonalasak voltak az előadások, elég sok érdekelt is, meg mivel többször vállaltam az idő-mérő és csengető hálátlan feladatát, sokat végig is hallgattam. B. tanár úrral kegyetlenül és következetesen bele is csengettünk, még a legérdekfeszítőbb előadásba is, hiszen a program az program, tartani kell magunkat hozzá.

 Különösen érdekes volt meghallgatni ugyanazt a témát, ami az enyém is, G. professzor előadásában, akik szintén az endovasculáris és a nyílt műtéti technikát hasonlították össze hasi aorta aneurizma kezelésében, csak a Mayo klinikán kicsit más számokkal dolgoztak. (1116 vs. 120 beteg) Láthattunk látványos eszközöket is, egyenesen a NASA top laborjaiból, ami mindenkinek elnyerte a tetszését.

 

 

Sok extra program is volt, többek között egy élet-halál vízilabda meccs amerikaiak vs. magyarok felállásban, sarasotai kórházlátogatás, gulyás est, és a végén még egy bankett a sarasotai yacht klubban, ami egy pont olyan hely, mint amilyennek hangzik. Jó.

Esténként informálisabb találkozókat is tartottunk, amiken nem csak a fiatalok, hanem a már befutott orvosok is részt vettek, hatalmas eszmecseréknek és vélemény-ütköztetéseknek lehettünk tanúi, amik tanulságosak és szórakoztatóak is voltak egyben. Az éj leple alatt előjöttek mosómedvék a maradék kajákra, jól elszórakoztam velük addig, míg nem mondta valaki, hogy kb. mind veszett.

 

Először csodálkoztam, hogy miért pont itt tartják az évente megrendezett kongresszust, de az egy hét után minden kitisztult, ezt nem lehetne jobb helyen tartani és remélem a jövőben is eljutok még ide valahogy.

Utolsó nap átmentünk Miamiba, gondoltuk azért azt csak megnéznénk, illetve innen indult a gépünk Mexikóvárosba is, ahova átugrottunk pár napra, ami ugyancsak életre szóló élmény volt. Aki szeret utazni és nem csak a tömegturizmus végtelen vizein sodródni, annak kötelező.

Nem volt egyszerű ezek után visszatérni Buffaloba, de megtettük.

 

Utána hétvégén kihasználtuk a jó időt és elbicikliztünk az elhagyatott buffalói állomáshoz, ami az ablakunkból is látszik és egy elég szép lenyomata a régi, iparváros Buffalónak. Közelről simán akár Gotham Cityben is lehetne. Épp fotózkodó Ázsiaiakba botlottunk, velük megpróbáltunk bejutni az épületbe is, de azt túl jól lezárták sajnos.

 

2015. 12. 07.

Rosta Gábor