Buffalo blog: Understand, Prevent, Cure…

… így szól a mottója az Urológia osztálynak, ahol a gyakorlataim második hónapját töltöttem. Ahogy ez a szlogen is jelzi, erre a három alappillérre helyezik a hangsúlyt a Roswell Park urológiai daganatokra (prosztatarák, hólyagrák, veserák) specializálódott osztályán. A reggeli kezdés itt már sokkal barátságosabb volt, pár korai műtéttől eltekintve reggel 8 órakor kezdődött egy átlagos nap. Lehetőségem volt mind a klinikán, mind pedig a műtőben is segédkezni; tapasztalni a ,,Roswell way” azaz a helyi módszerek és szemlélet sajátos kombinációját. Egészen elképesztő volt látni, hogy milyen részletes és használható adatbázissal rendelkezik a kórház a betegekkel kapcsolatban. Ez egyrészt megkönnyítette a betegellátást másrészt pedig a Roswell Park együttműködve a többi nagy amerikai rákkutató és gyógyító intézettel olyan ajánlásokat tudott így kidolgozni, ami új szintre emeli az itt ellátott betegek esélyeit és életkilátásait.

Már első nap elképesztő volt látni a klinikán, hogy az új betegekkel való beszélgetés és szokásos betegfelvételek után az orvosok elkezdték böngészni a nemzeti rákkutató regiszterüket, hogy az itt felhalmozott gyakorlati tudás alapján eldöntsék, hogy melyek azok a beavatkozások amelyek a legtöbbet segítenének a betegen. Ezután újra visszamentek a beteghez és elmondták, hogy a várható életkilátásoknak, életkornak, egészségi állapotnak, daganatos stádiumnak megfelelően milyen kezelést ajánlanak. Itt az utolsó a szón van a hangsúly: az orvos itt kezelési ,,csomagot” ajánl, amiből a beteg választ aztán miután teljes körűen tájékoztatva lett az állapotáról. Kifejezetten jónak tartottam, hogy a betegek így beleszólhatnak a kezelésükbe. Gyakori érv ez ellen, hogy a beteg nem tudja orvosilag megítélni az állapotát, azonban azt tapasztaltam, hogy a betegek túlnyomó többsége nagyon jól tájékozott (és az orvos által aztán tájékoztatott) volt és egy olyan beteg sem volt, aki véleményem szerint nem azt a kezelést választotta, ami orvosilag is indokolt és a legmegfelelőbb lett volna.

A műtő légköre is nagyon izgalmas, volt lehetőségem DaVinci robotos prosztata és hólyag műtéteket is látni, valamint bemosakodhattam segíteni a nyitott műtéteknél is. Elképesztő volt látni Dr. G. műtéteit, aki benne volt abban a csapatban, amelyik a sebészeti robotot fejlesztette még a kétezres évek elején. Szokták mondani, hogy Hültl Hümér a szike Paganinije volt, tehát akár azt is mondhatjuk, hogy Dr. G. pedig a robotos műtéteké! :)

Időm nagy részét Dr. S. mellett töltöttem, aki egy elképesztő figura, a betegei imádják, ami nem meglepő, hiszen nagyon jól kommunikál, és törődik a betegeivel. Én is nagyon jól kijöttem vele, szinte mentorként foglalkozott velem ebben az egy hónapban, volt szerencsém első asszisztensként több műtéten is részt venni vele. Mikor pedig klinikán voltunk, akkor részt vehettem a betegfelvételben, egyre nehezebb feladatokat adott, aminek köszönhetően sokat fejlődtem és úgy éreztem, hogy én is már-már része vagyok a klinika napi működésének, amit borzasztóan élveztem.

Már korábban is hallottam róla, hogy elérhető az orvostanhallgatók számára egy, a DaVinci robot kezelését tanító kurzus. Egy kis utánajárással sikerült is megtalálni ennek a módját, így elvégeztem a kurzust, így a hónap végére egy oklevéllel és sok tapasztalattal is gazdagodtam! :)

Természetesen ebben a hónapban is igyekeztünk minden lehetőséget megragadni az utazásra, így sikerült eljutnom Bostonba, New Hamsphirebe, az Atlanti-óceán partján lévő Rockportba, Washingtonba, a Letchworth State Parkba, Fillmoreba egy 5 évente rendezett nemzetközi magyar cserkész dzsemborira és misére valamint életem egyik legnagyobb bakancslistás programját is sikerült összehozni, ami egy amerikai foci meccs volt.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített ezekre a helyekre eljutni, hatalmas élmény volt minden egyes utazás és hétvége!