Miután a többiek az előkészületekről,
az utazásról illetve az első napokról már részletesen beszámoltak, én
megpróbálnék olyan dolgokat érinteni, amelyekről még nem esett szó.
Az első ilyen a sport. Azoknak, akik
szeretnek mozogni örömmel jelenthetem, hogy kiváló lehetőségeitek lesznek kint
is aktívnak maradni. A lakástól körülbelül 10 percre található a JCC névre
hallgató szabadidő központ, ahol tényleg minden igénynek megfelelő konditerem
mellett uszoda, gőzfürdő és szauna áll rendelkezésetekre. A diák bérlet
barátságos ára havi 24.90 dollár (annyi beetetés volt a dologban, hogy az első
bérlet vételekor membership kártyát kellett igényelni, ami egy további 25
dollárt jelentett, de még így is a három hónapra kb. 100 dollár). Személy
szerint, én nagyon szeretek ide járni. Emellett, a lakás utcáját (Delaware Ave.) a másik irányba követve
egy hatalmas park található (Delaware
Park) számos teniszpályával, focipályával, futópályával. Ez a hely nyáron
nagyon közkedvelt, miután a sport mellett kulturális eseményeket is rendeznek
itt. Most például Shakespeare estek vannak… Az egyik hétvégén egy Roswell-es
kiránduláson nyert ismeretség révén pedig sikerült csatlakoznom a Roswell-es
kutatók röplabda csapatához. Ezekkel a srácokkal azóta is minden szerdán és
szombaton a helyi körversenyeken jó meccseket játszunk.
A másik dolog, amiről röviden tennék
említést a közlekedés. Miután a lakáshoz kaptunk 4 biciklit, és az időjárás
legtöbbször megengedi, szinte mindenhova biciklivel közlekedünk. Nem járok
messze az igazságtól, azonban ha azt mondom, hogy ezzel csak mi vagyunk így
Buffalo-ban. Rajtunk kívül ugyanis mindenki autóval jár. Ebből az okból
kifolyólag nagyon kell vigyázni, mert a sofőrök sokszor nem is számolnak
biciklisekkel. A harmadik héten egyik este a konditeremből tekertem haza, mikor
az egyik lámpánál váratlanul a szembe jövő autó hirtelen lehajtott az egyik kis
utcába. A bonyodalmat az okozta, hogy én is ott voltam, úgy hogy felkenődtem a
kocsijára és egy tisztességes repüléssel landoltam. Tanácsként így csak annyit
üzennék, hogy bármilyen ciki is megéri bukót viselni…
A három hónap alatt én sebészetet és
nőgyógyászatot hallgatok. Mindegyik rotációt a Roswell-ban teljesítem. Az első
turnusban Urológián voltam. Reggelente átlagosan 7 és 8 között kellett
megjelenni, attól függően, hogy volt-e aznap reggel előadás vagy korai műtét. Az
Uro-sebészet alapjába véve két tevékenységre oszlik a Roswell-ban. A csapat
egyik fele a klinikán megjelenő betegeket látja el, míg a másik fele a műtőben
tevékenykedik. A szakorvosok ennek megfelelően két team-be vannak besorolva
(Team1: Dr. M., Dr. G. és Team2: Dr. K., Dr. S.). A műtétek zömét
robotsebészettel hatják végre. Az első ilyen eljárás, amit láttam hatalmas élmény
volt. Robotsebészet során műtéttől függően 3-4 video-laporscopot vezetnek a
beteg hasüregébe a hasfalon át, majd ezeket csatlakoztatják a leginkább
poliphoz hasonló DaVinci robothoz. Maga az operáló orvos a terem végébe
elhelyezett operáló fedélzetnél ül. A hasüregbe bevezetett kamerák összesített
képe jelenik meg a kijelzőjén, ami ennek megfelelően 3D hatást biztosít. (A
mikroszkópba betekintve tényleg olyan érzése van az embernek mintha a beteg
hasüregébe feküdne). A medikusok és a szakorvosjelöltek a műtétet egy
interaktív vetítőn követik. A szakorvosok erre a képernyőre rajzolva
utasításokat, javaslatokat tehetnek az operatőr számára. A gyakorlatok
technikai szempontból tehát kiváló lehetőségeket kínálnak. Az orvosok nagyobbik
része emellett feladatának érzi az oktatást, így a hetek alatt tényleg sok mindent
magába szívhat az ember.
2014. 08. 19.
Ruppert Mihály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése