Kalandozások Amerikában

Sziasztok!

Kiss Krisztina vagyok, és 2013 tavaszán volt szerencsém 4 hónapot Amerikában tölteni. Azért négy hónap, mert a hatod év utolsó 2 gyakorlatát teljesítettem Buffaloban, és valami hihetetlen szerencse folytán 1 hónapot csúszott a kinti gyakorlataim kezdése. Így 1 hetet töltöttem Washington D.C.-ben, majd 2 hetet New York City-ben, mire megérkeztem április elején Buffaloba. Az előző két városhoz képest éles volt a váltás (már-már „csalódás”), de életem legjobb 3 hónapját töltöttem Buffaloban.

Gyorsan a gyakorlatokról: én 4 hetet töltöttem a Women & Children Hospital gasztroenterológia osztályán, majd 3 hetet ugyanitt a radiológiai osztályon.

Az első 4 hétben végtelen mennyiségű alsó és felső endoszkópos vizsgálatot láttam, néha még ki is próbálhattam a vizsgáló eszközt. Heti 1x volt a szövettani leletek kielemzése, ill. az osztály munkatársainak minden héten volt megbeszélés. Ez egyik alkalommal nemzeti ételek bemutatásával végződött, azaz minden munkatársnak valami „hazait” kellett főznie. Ebből is kiderül, hogy igen sok külföldi munkatárs volt. Természetesen a legfinomabb a litván túrós palacsinta volt.

A következő 3 hétben Dr. T. szárnyai alá kerültem a radiológián, ahol nagyon sokat tanultam. Dr. T. Angliából származik, és talán az európai gyökerek miatt, nagyon jóban lettünk, e-mail-ben azóta is tartjuk a kapcsolatot.

A következő egy hétben szerencsém volt Dr. M. munkáját megfigyelni a neurológia ill. neuroradiológia témakörben. És a nagy tanulság az volt számomra, hogy magyar mentalitással, hozzáállással és tudással amerikai körülmények között (értem itt az anyagi, ill. tárgyi feltételeket) professzionális szinten lehet gyógyítani.

Az utolsó 4 hetet pedig a General Medical Center neurológiai osztályán töltöttem.

DE!!!! Ami sokkal érdekesebb, azok az élmények!

Áprilisban elég rapszodikus volt az időjárás, ami igen csak korlátozta a szabadidős tevékenységek lehetőségeit.

Nekem volt egy törzskocsmám, a Milkie’s on Elmwood. Minden pénteken élő zene volt, ahol nagyon kedves emberekkel ismerkedtem össze, és mivel minden pénteken ott voltam, 1 hónap után már kedves ismerősként üdvözöltek. Itt szereztem az egyik zenekartól egy igazi amerikai nemzeti zászlót és leltem olyan barátokra, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Jenny (a kocsma menedzsere) bemutatott a barátainak, elvitt grill-partyra, csajos estére, a Niagara Vízeséshez és shoppingolni az Outlet Centerbe. És a búcsú bulimat is ő szervezte, megannyi apró ajándékkal meglepve, sok embert meghívva.

Májusban már melegedett az idő, júniusra pedig kifejezetten nyárias lett a hangulat. Én is voltam 2 hétvégét Torontoba, és nekem nagyon tetszett. Hipermodern város, drágább az USA-nál, de nagyon jól éreztem magam ott. Azért, ha mentek minden hivatalos iratot vigyetek magatokkal, mert engem mind a 2 alkalommal alig akartak visszaengedni, és elég kellemetlen, ha egy busznyi ember várja, hogy rendeződjön a határátkelés.

Nekem Chicago tetszett a legjobban, talán azért, mert akkor már igazi nyári időjárás volt.

Buffaloban érdemes kipróbálni a hot chicken wings-et, megnézni a Niagara Vízesést. Nem vagyok egy nagy sportrajongó, de aki szezon alatt tölti kint a gyakorlatait érdemes megnézni egy hoki meccset és én egy baseball meccsre is beültem (bár ez utóbbi nem volt túl izgalmas). Tavasszal van a Pride Parade (homoszexuálisok felvonulása az Elmwood-on), igazi fesztivál hangulattal, kedves emberekkel, érdemes megnézni, hogy kint nincs szükség egy ilyen rendezvény biztosításához rohamrendőrökre…

Összefoglalva a 4 hónapot, azt gondolom, hogy az anyagiak miatt az amerikai egészségügy olajozottabban működik, mint a magyar, de én nem tapasztaltam nagy különbséget sem elméleti sem tapasztalati tudás szempontjából.

Az élmények, amelyek a kirándulásokon és a hétköznapokon, azonban felejthetetlenek. Velem az orvosok (az angol radiológus szakorvost leszámítva) nem igazán barátkoztak. A kórházon kívül azonban sikerült helyiekkel összebarátkoznom, akik megmutatták, hogyan telnek az átlag hétköznapok egy amerikai városban. Mit csinálnak az emberek szabadidejükben, miről beszélgetnek péntek esténként egy sör mellett.

Érezzétek nagyon jól magatokat, kedves Leendő Ösztöndíjasok!

2014. 07. 06.

Kiss Krisztina