2013. március eleje és május vége között
a hatodévesként kötelező sebészet illetve belgyógyászat gyakorlatomat a Roswell
Park Cancer Institute-ban töltöttem a HMAA jóvoltából.
Az első 7 hetemet a kórház sebészeti
onkológiai osztályán töltöttem, azon belül is lehetőségem nyílt arra, hogy
gasztroenterológia részlegen tevékenykedjek, mivel ez a terület érdekel a
legjobban és a későbbi pályám során is majd ebbe az irányba szeretnék orientálódni.
A
gyakorlatom során egy sebész szakorvoshoz, ún. „attending doctor”-hoz voltam
beosztva, aki igyekezett végig felügyelni a tevékenységemet. Minden feladatot
egy ún. „fellow doctor”, azaz szakorvos jelöltek társaságában végeztem, akiknek
lehetőségeimhez mérten igyekeztem segíteni a munkájukat. Ezen az osztályon fő
feladatom a műtéteken való asszisztálás illetve a betegek posztoperatív nyomon követése
volt. Az itt töltött idő alatt volt lehetőségem arra is, hogy ún.
robot-asszisztált műtéteken is részt vegyek, ami bár még hazánkban nem túl
elterjedt, de az USA-ban már egyre több sebész szakosodott rá. A klinikán
ráadásul még lehetőségem nyílt arra is, hogy a kórház jól felszerelt
szimulációs tanuló laborjában én magam is elsajátíthassam az robottal
kivitelezett műtétek alapjait először egy szimulációs programmal, majd az
utolsó órákban egy „gyakorló” robottal. A kurzus „vizsgafeladattal” zárult, ami
abból állt, hogy egy műanyag preparátumon kellett anasztomózist készítenünk a
robot segítségével. A sikeresen elvégzett, kurzust követően hivatalos
dokumentumot lehetett arról kapni, hogy ebben a programban részt vettünk.
Volt szerencsém rengeteg időt tölteni a
klinika endoszkópos laborjában is, ahol az ott dolgozó orvosok szívesen
fogadták érdeklődésem, és mindig lelkesen magyaráztak. Néhányszor lehetőségem
nyílt rá, hogy az endoszkópos eszközt kézbe vegyem, próbálgassam, lássam,
hogyan működik illetve alkalom adtán engedték, hogy felügyelet mellett
biopsziás mintákat is vegyek, ami számomra szintén nagy élmény volt.
Az osztályon eltöltött majdnem 2 hónap
alatt az ottani életben is aktívan részt kellett venni. Minden hét kedd
reggelén ún. „video conference” zajlott, ami egy multidiszciplináris
megbeszélést takart, amin a gasztroenterológus sebészek mellett radiológusok,
onkológusok és patológusok egyaránt részt vettek, részletesen megbeszélve az
aktuális eseteket és közösen állították fel a terápiás tervet. Szerdánként
pedig ún. „M&M” azaz „mortality&morbidity” konferencia zajlott. Ezeken
a megbeszéléseknek a klinika összes orvosa minden szakterületről részt vett.
Minden héten más szakterületnek az elmúlt havi posztoperatív komplikációi
illetve esetlegesen bekövetkezett halálesetei kerültek megbeszélésre, amin a
többi orvos okulhatott, illetve hasznos megjegyzésekkel, észrevételekkel
kommentálhatták a prezentált eseteket. Volt párszor olyan hét is, amikor nem
esetmegbeszélés volt, hanem meghívott vendégelőadók más egyetemekről tartottak
előadásokat, leginkább a rákkutatás legújabb vívmányaival kapcsolatban. Nem
rendszeresen, de nagyjából 2 hetente pedig cikk referálókon kellett részt
vennünk. A cikkeket általában az azt megelőző hét vége felé kaptuk meg
e-mailben és egy rezidensnek vagy szakorvos jelöltnek kellett a többieknek
összefoglalnia. Utána pedig mindannyian megbeszéltük az adott cikk előnyeit,
esetleges gyengeségeit vagy éppen hiányosságait.
Az maradék heteimet szintén a Roswell
Park-ban töltöttem, ahol a belgyógyászat gyakorlatom egy részét a kórház
medical oncology osztályain tölthettem. Az 5 hét alatt volt szerencsém a
hematológia, urológia illetve emlőrák osztályokon hasznos tapasztalatokat
szereznem. Külön örültem, hogy bár ezek a szakterületek az egyetem alatt
véleményem szerint talán kevésbé kerülnek kihangsúlyozásra, de most lehetőségem
nyílt rá, hogy kicsit mélyebben belelássak. Itt minden nap ún. „clinic”-en
kellett részt vennem, ami szerintem kb. nagyjából az itteni szakrendelésnek
felel meg. Itt a szakorvos jelöltekkel együtt vettük fel a beteget,
kikérdeztük, megvizsgáltuk. Majd az esetet ezt követően referáltuk a
szakorvosnak, akivel négyszemközt megbeszéltük az adott pácienst, átnéztük az
eredményeit, laborjait, radiológiai leleteit. Ezután a szakorvossal kiegészülve
ismét felkerestük a beteget, együttesen megbeszélve a további terápiás tervet.
Nagyon tetszett, hogy az USA-ban a betegeket partnerként tekintették, teljes
körűen felvilágosították és aktívan bevonták a terápiás döntésekbe.
Persze a gyakorlatok mellett hagytam
időt a kikapcsolódásra is rendesen.:) Hétvégenként gyakran kerestem fel
különböző városokat, amik vagy busszal vagy helyi repülő járatokkal egyszerűen
és viszonylag jó árban igénybe vehetők. Így jutottam el Philadelphiába, New
Yorkba, Bostonba. És ha már Buffalo-ban vagytok, akkor a Niagara felkeresése
kötelező!:)
A Buffalo-ban eltöltött 3 hónap
meglepően gyorsan szállt el, és azon kaptam magam, hogy némi szomorúsággal tölt
el, hogy fel kell szállnom a hazafelé tartó gépre. Persze vigasztalt, hogy
láthatom végre az otthoniakat, de a sok élményt nehéz volt hátrahagyni.
Összességében csak ajánlani tudom a
buffaloi cseregyakorlatot, mivel a szakmai és angol nyelvtudásban tapasztalt
fejlődésen túl rengeteg felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb.
2013.
09. 17.
L.
Dorottya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése