Három felejthetetlen hónapot töltöttünk Buffaloban 2013. januártól áprilisig. Először leírtunk néhány általános benyomást a városról es a gyakorlatokról, aztán összeszedtünk néhány hasznos tanácsot is.
Buffalo gyakorlatilag a
kanadai határon fekszik. Itt a határ a Niagara folyó, aminek a csodás
nevezetességéhez háromszor is kimentünk. Maga a város egy jobb időket is
megélt, tipikus amerikai közepesen nagy kereskedelmi és ipari központ. Régen,
amikor a Hudson folyót a Nagy Tavakkal összekötő Erie-csatorna megépült, akkor
vált fontos gócponttá az Amerika belsejét az Óceánnal összekötő vízi útvonal
őreként. Ma ez az útvonal, így Buffalo is sokat veszített jelentőségéből, és
gyárainak nagy részét is elveszítette. Sokat nőtt a kriminalitás, és a tehetős
értelmiség a külvárosokba költözött. A belváros üres, a boltok kirakatai
bedeszkázva, az utcasarkokon pedig kapucnis négerek próbálják eladni
portékájukat… Ha ezt tudtuk volna előre, akkor talán nem ért volna olyan
meglepetésként az első napi séta, amit a Main streeten a belvárosba tettünk. A
belvárosban látható néhány fontosabb épület, amiket azért érdemes volt
megnézni. A legszebb az art-deco stílusú városháza, aminek a tetejébe
hétköznapokon fel is lehet menni (9-16 óráig), és el lehet látni egész a
Niagaráig, sőt, akár Torontoig is. Idővel aztán rájöttünk, hogy merre érdemes
kocogni, és hol vannak a csodálatos zöld sugárutak, hatalmas villák és parkok.
A buffaloi magyar
közösségnek nagyon köszönjük a befogadást, ez adta az ittlétünk savát-borsát.
Az első héttől kezdve aktívan részt vettünk a buffaloi magyar cserkészek
életében, ami az itteni magyar fiatalok nemzeti identitásának megőrzésében
nagyon nagy szereppel bír. Otthonról hozott cserkészvezetői tapasztalatunkkal
próbáltuk az összejöveteleiket még színesebbé tenni. Nagyon érdekes volt látni
az itteni magyarok hihetetlen erős igényét arra, hogy magyarul beszéljenek,
ismerjék a népszokásokat és népdalokat, és erre neveljék a gyerekeket is. Van
egy magyar ház is Buffaloban, ahol a jeles napok alkalmával összejönnek egy
vacsorára és egy műsorra, vagy meghívnak különböző hazai előadókat. A márcus 15-i
megemlékezésen mi is szerepeltünk, és szinte hihetetlen, de életem egyik
legmeghatóbb nemzeti ünnepe volt ez. A közeli parkban még egy Petőfi-szobor is
tanúsítja a régen még aktívabb itteni honfitársak nemzeti érzületét…
A magyar mise is egy unicum volt, ahol Éva néni
orgonált, és mi is sokszor olvastunk „otthoni”, helyes kiejtéssel… A pap
angolul misézett, de a nép magyarul válaszolt, és énekelt. Meghívtak minket
magyar moziba is, ahol hazai remekműveket vetítenek kéthavonta a Dent Institute
konferenciatermében. Egy másik ösztöndíjprogram (Calasanctius Training Program)
keretein belül rajtunk kívül sok magyar diák tanul még Buffaloban más
területeken, akikkel szintén összejártunk. Így társaságban és programokban nem
volt hiányunk. Hívtak vendégeskedni húsvétra, és Éva néni elvitt a Fort
Erie-hez is minket, ami tényleg érdekes (200 éves) történelmi látványosság.
Utazások: New York-ban
Greyhounddal voltunk, az 9 óra, és olcsó, ha jóval előre foglal az ember.
Chicago-ba elég olcsó repülőt fogtunk ki, es nagyon megérte, mert Chicago-t látni
kell, még talán New York-nál is jobban tetszett. Las Vegas-ba is elrepültünk,
az volt a fénypontja a 3 hónapnak. Kocsit olcsón lehet bérelni, Las Vegas-ban
nagyon olcsó a szállás (ha nem költ az ember a casinoban), és a környéken pedig
lehet az autóban aludni. :) Torontoban is jártunk ismerősöknél, a határon nem
lehet áthozni gyümölcsöt, és kell a ds2009 nyomtatvány ALÁÍRVA!
2013. 04. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése