2014. november 17., hétfő

My second month in Buffalo





Lassan de biztosan beleszoktunk az itteni életbe. Az emberek továbbra is nagyon kedvesek.
Második gyakorlatom során elkezdtem a 8 hetes sebészet gyakorlatomat, amit a nőgyógyászathoz hasonlóan szintén a Roswell-ben végzek. Az első 4 hetet az urology surgery-n töltöttem, a következő 4 hetet majd a thoracic surgery-n fogom. Nagyjából ezen a két osztályon van lehetőség sebészetet végezni, de a nőgyógyászat keretében is nagyon sokat lehet az ember a műtőben.
Urológián, csak úgy, mint otthon is nagyon jó fej, vicces dokik vannak. Az egyik attending a nagy szaktekintélyű Dr. S. német származású, és minden egyes műtéte egy külön műsorszámnak számít, szóval már csak ezért megéri bemenni hozzá a műtőbe :) Komolyra fordítva a szót, itt is volt lehetőségünk a bemosakodásra, sok kisebb beavatkozást végeznek az endoscopos műtőben. Majdnem minden reggel itt kezdtük a műtétes napokat. Ezen alkalmakkor cystoscopiákat néztünk, J katéter cserék, cystographiák, biopsiák. Majd folytattuk a napot a nagy műtőkben, ahol néztünk nephrectomiát, splenectomiát, prostatectomiát, circumcisiot.
A legtöbb beavatkozást DaVinci robottal végezték, a nőgyógyászaton is előszeretettel műtenek ezzel a technikával, de itt az egyik műtőben van egy hatalmas 3D-s kivetítő, amit 3D-s szemüvegben néztünk, és ezáltal teljesen azt láttuk, amit a műtétet végző operatőr. Ha nem a szakorvos operált, hanem a fellow, akkor ezen a képernyőn be is rajzolhatta merre menjen, mit vágjon, mert azt az operáló szintén látja a saját képernyőjén.
Amikor nem a műtőben voltunk lementünk a klinikára és betegeket vizsgáltunk a fellow-kal, egy-két orvos kifejezetten szeretett oktatni, így egész sok új dolgot tanultam ezen az osztályon is.
A hétvégéink is nagyon tartalmasak. Érdemes megismerkedni az itteni magyarokkal, sokszor szerveznek programokat, így eljutottunk többször is kifejezetten magyar összejövetelekre, ahol rengeteg féle embert megismertünk, nagyon érdekes történetekkel.
        Ilyen módon jutottunk el Torontóba is, ahol F. Péter bácsinál laktunk. Péter bácsi egy rendkívül kedves, vendégszerető 92 éves magyar, immáron nyugdíjas orvos, aki hihetetlen szeretettel fogadott és látott vendégül minket a házában egy egész hétvégére.
Azon a hétvégén mentünk Torontóba, amikor volt a híres Carabiana fesztivál, aminek nagyon kellemes hangulata volt, csak mi kicsit későn találtuk meg a helyszínt, ahol tartották, de azért a végére még elcsíptük a felvonulást.




2014. 11. 10.

Kőrösi Beáta

2014. november 14., péntek

Rotations in the Roswell Park...



Nagyon gyorsan elrepült az első hónap! Mielőtt a belgyógyászat gyakorlatomat a Roswell Park Cancer Institute-ban megkezdhettem volna, az elmaradhatatlan papírmunka-hegyeken át kellett vergődni (biztosítás, egyetemi igazolások, teszt). Ehhez Pista bácsi kedvesen felajánlotta, hogy kivisz bennünket az egyetemi campusra, mert elég messze volt. A kórházban T. Éva és Rosette irodájában ismét adminisztrációval (és egy kórházhigiénés teszttel) kezdődött minden, majd egy tréningen kellett részt vennünk, ahol a számítógépes rendszer rejtelmeibe avattak be bennünket. Ez számomra rögtön igen hasznosnak bizonyult, amikor is pár perccel később bedobtak a mély vízbe, és az osztályon meg kellett néznem az első beteg laborleletét, CT-jét és korábbi anamnézisét.
Az első két hétben a Melanoma-Sarcoma, Breast és Thoracic Clinic között forogtam, minden nap más attendinghez (szakorvos) beosztva. Az attendingek és a fellow-k (szakorvosjelöltek) hozzáállása, ahogy a betegekhez és a nehéz diagnózisokhoz hozzáálltak, az első pillanattól fogva megragadott, ahogy az is, hogy rögtön csapattagként bántak velem. Különösképpen sokat lehetett tanulni az indiai származású Dr. K.-tól a Melanoma osztályon, aki a szakmájához is nagyon értett, de a betegekkel való kommunikáció és empátia is az erőssége volt. Eléggé más a rendszer az itteni járóbeteg klinikán. Az biztos, hogy emlegetni kell, hogy van felelősségbiztosításunk, (ugyanúgy, mint az amerikai diákoknak), így mikor már jó néhányszor láttam-hallottam, mit várnak itt el, volt lehetőségem referálni is a szakorvosnak.
Egyik reggel az attendinget és a nővéreket követve egy kommunikációs tréningbe csöppentem, ami nagyon megtetszett – nemcsak meghallgattuk, hogyan kell az ideges, szorongó beteggel beszélni, hanem kis csoportokban mindenkire sor került: előadtuk és kielemeztük a különböző jeleneteket. Bár otthon az egyetemen is volt hasonló óránk, de mégis meglepődtem, hogy milyen rövid idő alatt milyen hatékonyan tudják a fő problémáit megfejteni, és milyen kevés plusz kell, hogy a páciens tényleg úgy érezze, törődnek vele (ami az itteni biztosítási és egyéb rendszerben A legfontosabb).
A második két hétben a GI és a Head & Neck Clinicen forogtam egy kedves indiai fellow-val együtt, viszont így kevesebb lehetőségem volt beteget vizsgálni. Azonban pl. a GI Clinicen a szintén indiai Dr. I. a gyakorlatban is pontosan bemutatta, amit az előző héten a kommunikációról tanultunk, és a kevés ideje ellenére sokat magyarázott.
Reggel általában 8-kor vagy 8:30-kor indult a nap, kezdődött a gyakorlat az attendingtől és attól függően, volt-e aznap Conference. A 7 órási conference a fellow-knak szólt, de mi is bemehettünk. A GI Clinic-en minden szerdán 9-kor Multudisciplinary Conference-t tartottak a kérdéses esetek átbeszélésére, péntekenként pedig 8-tól pedig egy-egy tudományág jeles képviselőjét hívták meg előadást tartani (pl. az aplasztikus anémiáról vagy a csontvelő-átültetésről), utána a fellow-kal átmentünk a számukra biztosított egy órás Discussion-re, ahol kérdezhettek az előadótól.
Ami még fontos: az influenza elleni oltást fel kell venni itt, legalábbis nov. 1 és ápr. 1 között csak úgy lehet betegek közelében dolgozni a Roswell Parkban, ha megvan róla a matricánk a fényképes beléptetőkártyán :) Nekünk is ingyen beadják, csak mondani kell, hogy rendszeresen beteget vizsgálunk. Az első rotációra nem kaptam kártyát, de sok kellemetlenséget megspórol magának az ember, ha sikerül szerezni.
Sok mindenért érdemes az őszi turnust választani, de a lélegzetelállító színkavalkád mindenképp ilyen: piros-narancs-barna-bordó-lila-sárga… így még kellemesebb volt a reggeli séta a kórházba és a futás a Delaware Parkban.


 Az egyik hétvégén S. Ágnes és István meghívtak bennünket egy finom vacsorára. Nagyon kellemes estét töltöttünk náluk!


Szabadidőnkben természetesen a Niagara-vízesés sem maradhatott ki (1 busszal el lehet jutni). Többek között azért is fontos volt elintézni az egyetemen a papírokat (DS-2019), hogy átmehessünk Kanadába, megnézni a vízesést a még gyönyörűbb, túlsó oldalról is. :)

Az egyik hétvégét Torontoban töltöttem. Hála Istennek, még épp az eső előtt feljutottam a CN Towerba gyönyörködni a kilátásban. (Érdemes Toronto City Pass-ot venni, amiben 5 fő látványosságot lehet megnézni, nekem csak 3-at sikerült, de még így is megérte.) Nagyon sok helyre gyalog is el lehet jutni, de a közlekedés is kicsit barátibb, mint Buffaloban: bár 3 kanadai dollár a jegy, de ugyanazért az árért átszállójegyet is lehet kérni, sőt van, ahol a buszok/villamosok bemennek a metróállomáshoz, így arra nem kell külön jegy. A távolsági buszt itt volt a legolcsóbb foglalni: www.greyhound.com, és közel van a végállomása a főbb látnivalókhoz). A belvárost, a Royal Ontario Museum (ROM)-ot, a Queen’s Gardent (a fekete mókusokkal), a Casa Lomát és a tó melletti naplementét is mindenképpen ajánlom! 

Kilátás a CN Towerből


2014. 11. 04.

Seprenyi Kati

2014 Fall - First month in the Endocrinology



Sziasztok!

Fenyves Bánk vagyok Budapestről. Igyekszem nem ismételni a korábbi bejegyzések szerzőit, és az élménybeszámolón kívül néhány fontos tudnivalót is megosztani veletek.
Először a gyakorlatról: az első hónapot az endokrinológián töltöttem a Diabetes and Endocrinology Centerben, a 115 Flint Road-on. Ez csak azért lényeges, mert ez a clinic még csak közel sincs a kórházakhoz, ezért aki ezt választja, annak tömegközlekednie kell. Én vettem egy 30 napos bérletet, de igazából nem érte meg, mert csak hétfő-kedd-csütörtökön kell kiutazni, szerdán benn a kórházban van rendelésük (ami a szokásos gyaloglás, mint mindenki másnak), a péntek pedig procedures day, ami leginkább pajzsmirigy-biopsziákat jelent, ezt max egyszer érdemes megnézni, egyébként nem kell bemenni aznap. A fentiek miatt ezt a gyakot télre nem javaslom a buszok kiszámíthatatlan közlekedése miatt. Az utazás kb. 40-50 perc.
A gyakorlatot viszont nagyon javaslom a belgyógyászat részeként! Ha meg akarod egyszer végre rendesen tanulni, hogyan is kell kezelni egy cukorbeteget, akkor itt a lehetőség. Ha csak ezt az egyet tanultam volna itt, már akkor is megérte volna. De nem csak ezt tanultam. A diabetes után kb. sorrendben a hypo- és hyperthyreosis, Graves, prolactinoma, transgender, hypophysis adenoma fordul elő gyakrabban. Mindenféle beteget láttam, és motivált voltam az otthoni tanulásra. És hogy mit csináltam? Az ellátás lényege, hogy a szakorvos (attending) sosem az első, aki a beteget látja, ez mindig a medikus/rezidens/fellow feladata. Így miután bemegy a beteg egy szobába, elolvasom a dokumentációját és hogy miért van itt, majd bemegyek, beszélek vele és megvizsgálom. Ezt mindenki máshogy csinálja, érdemes több orvoshoz is csatlakozni az elején és ellesni a praktikákat. Pár nap múlva pedig már egyedül is megy, 2 hét után pedig jobb rutinod lesz, mint az újonnan érkező hallgatóknak. A betegek többsége egyébként follow-up, azaz kontrollra jött. Miután végeztem, referálok egy éppen szabad attendingnek, esetleg javaslatot teszek, majd együtt visszamegyünk a beteghez és innentől övé a szó, én figyelek. Adminisztrálni is lehet/kell, de ebbe is könnyen bele lehet jönni. Lényeg, ami a lényeg: hosszú évek után először éreztem azt, hogy a betegellátásban szükség van a munkámra. Nagyon sok beteget láttunk el egy nap, és igenis nagy segítséget nyújtottunk medikusok, köztük én is. Ami különbség van tudtommal az összes többi lehetőség és az endokrin között, hogy ez kizárólag járóbeteg-szakrendelés, itt nincsenek kórházi ágyak, így napi 6-7 beteget is láthatsz egymagad. Itt kevés az üresjárat, aminek én nagyon örültem. A munkaidő fél 9-től 4-ig /fél 6-ig (szerdán csak délig) tart, a betegszámtól függően. Legtöbbször egyébként hazahozott valamelyik medikus/rezidens, már csak ezért is érdemes jóban lenni velük.

Én egyébként már az első hetekben is nagyon sok új ismerőst szereztem, akikkel a hétvégéken hamburgerezni mentünk, házibuliztunk, pubokba jártunk. Szóval egy hónap alatt is be lehet integrálódni annyira, hogy otthon érezd magad. És ez jó:)
A kulturálódásra ajánlom a Kleinhans Music Hallt, a Frank Lloyd Wright által tervezett házakat, az Albright-Knox Galeryt, és persze az Elmwood street összes pubját a könnyűzenére vágyóknak. A következő két hónap alatt pedig még garantáltan bővítem a listát. Természetben is jártunk: a Letchworth Park egy gyönyörű, három vízeséssel megtört kanyon, „a kelet Grand Canyon-ja”, ahova másfél óra autózással lehet eljutni. Talán a legszebb időben kaptuk el, az októberi színváltós játéka során.




A következő bejegyzésig minden jót!

UI: Azoknak, akik majd jönnek, készítünk egy új Kisokost mindenféle hasznos tudnivalóval, a régi már eléggé frissítésre szorul.

2014. 11. 02.

Fenyves Bánk

OB/GYN - Last month



Sziasztok,

A nyolc hetes sebészet gyakorlat után az utolsó turnusban nőgyógyászatot hallgattam. A klinika elég híres, hiszen Buffalo-ban tökéletesítette Dr. Jack Lippes az intrauterin fogamzásgátló eszközt, melyet utána Lippes Loop-nak neveztek el. Ahogy az egész kórháznak, úgy a nőgyógyászatnak is természetesen a fő profilja a daganatos betegellátás. A kezelés bármely formája (stádiumtól függően hormonterápia, kemoterápia, radioterápia, lézerterápia vagy műtét) a Roswell Parkban a lehető legmagasabb színvonalon érhető el. Érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan működik egy, a hazai helyzethez viszonyítva, tulajdonképpen korlátlan forrásokkal rendelkező intézmény.
Az osztályvezető főorvos igazi tanár. Amellett, hogy nagyon szeret magyarázni, minden vizsgálatra beinvitált. Nagy öröm volt mellette tanulni. Ha valamelyikőtök nőgyógyászatra adja a fejét, akkor nagyon javaslom, hogy mentorának Őt válassza. A főorvost követve hétfőn és kedden a klinikán, majd szerdától péntekig a műtőben töltöttem az időm nagy részét. Az osztályon a más kórházból iránydiagnózissal továbbküldött illetve a kontrollra visszaérkező betegek ellátása folyik. A kezelési lehetőségek ismertetése a beteggel, illetve a megfelelő terápia közös kiválasztása egy külön teremben szintén az osztályos orvos feladatkörébe tartozik. Itt általában jelen volt, egy kemoterápiás szakember is, aki a beteg komorbiditásait, illetve rizikófaktorait figyelembe véve tervezte meg a gyógyszeres terápiát. Összességében irigylésre méltóan jól szervezett a nőgyógyászati betegellátás, mely mindvégig a betegek szempontjait, kényelmét tartja szem előtt.


A második és a harmadik rotáció között pár napot New Yorkban töltöttünk. Hihetetlen város! Persze nem élnék ott, de az a rövid idő nagyon érdekes és eseménydús volt. Mindössze három és fél napunk volt a fontosabb látnivalók körbejárására, és büszkén mondhatom, hogy nagyjából teljesítettük is a célkitűzéseket. Életembe nem gyalogoltam annyit mind az alatt a 80 óra alatt, és azóta sem jött rendbe a lábam, de megérte! :) Manhattan szívében, rendkívül jó környéken laktunk, olcsón! A színvonal természetesen vetekedett egy világháborús tömegszálló nívójával, de arra a pár óra alvásra majdnem, hogy mindegy volt. Ajánlom, hogy a három hónap alatt legalább pár napot Ti is szenteljetek a New Yorknak!



A gyakorlatok letelte után csak egy héttel később utaztunk haza. A köztes időt Beával a közelgő szigorlatok fenyegetését érezve nagyrészt a könyvtárban töltöttük. A Roswell könyvtára a főbejárattal szemben, a kutatóintézettel azonos épületben található. Hétfőtől péntekig, reggel kilenctől délután ötig tart nyitva. Elég könnyű megtalálni, de azért mellékeltem egy képet, hogy ne legyen mire fogni, ha inkább a mellette lévő hotdogos-hoz mentek :).
Remélem kedvet kaptatok a programhoz, és nemsokára mi olvashatunk a Ti élményeitekről.
Minden jót addig is!

2014. 09. 31.

Ruppert Mihály