Buffalo Wings – második felvonás

Buffalo Wings – második felvonás

Az első blogbejegyzésemben még nyitva hagytam a kérdést, hogy jó ötlet volt-e télen Buffaloba jönni? Úgy érzem erre a kérdésre egyértelmű igen a válasz. Időjárás ide vagy oda, az elmúlt hónapokra visszatekintve mindenképpen az egyik legjobb döntésem volt, hogy részt vettem ebben a csereprogramban. Ritkán van lehetősége az embernek közvetlenül betekinteni egy másik ország egészségügyének hétköznapjaiba, ott diákként kisebb beavatkozásokat végeznie, főleg, ha az Egyesült Államokról van szó. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gyakorlat után volt alkalmam elutazni azokba a városokba, ahova már régen szeretnék eljutni.

Még egy pipa a bakancslistán.

Először néhány szót szeretnék szólni a második gyakorlatomról. Hat hetet tölthettem el a Women & Children’s Hospital of Buffalo-ban. Az itt töltött idő túlnyomó részében a gyermekneurológiai osztály csapatát erősítettem. Erről a részlegről tudni kell, hogy nincs saját fekvőbeteg osztálya, hanem a kórház mindegyik osztályáról érkező konzilium kéréseket teljesítik. Ennek megfelelően viszonylag korán megismertük a zegzugos épület minden emeletét, mert 10 szint között kellett ingázni. A másik érdekesség az az, hogy nincs egy állandó team, hanem minden héten más szakorvos vezeti a csapatot, aminek a tagjai is néhány hetenként vagy hónaponként cserélődnek. Kiemelendő a képen is látható Dr. F., aki a leginkább bevont minket a munkába, és lehetőséget adott arra is, hogy a neurológiai osztály heti esetmegbeszélős találkozóján egy alkalommal prezentálhassam az általam is követett egyik beteg esetét. Kisebb témákból rendszeresen kellett készülni. Ezeket a „csapaton” belül egymás okítására adtuk elő. Ezen kívül speciális témákat érintő kórházon belüli konferenciákra is meghívtak minket.

A gyermekneurológián kívül néhány napot a gyermek fül-orr-gégészeten is eltölthettem a magyar származású Dr. N.-nél. Itt is lehetőség volt beteget vizsgálni, aminek nagyon örültem.

Azt hiszem a gyermekgyógyászat gyakorlattal kapcsolatban is érdemes megjegyezni, hogy érdemes nem csak egy, hanem több osztályt is látogatni. Ha pedig erre nincs hivatalosan mód, néhány napra szerintem akkor is elengedik az embert, hogy bepillanthasson más szakmákba is.

A gyakorlat alatt is igyekeztünk feldobni a hétvégéket. Elsőként az Old Fort Niagara-hoz tett utunkat említeném meg. Ez egy olyan erőd az Ontario-tó partján, amit a franciák építettek, és még a ’60-as években is katonai célokra használtak. A másik kirándulás, ami eszembe jut, szintén hasonló témájú. Arra gondoltunk, hogy már ha Amerikában vagyunk, mi is kipróbálunk egy két fegyvert, és elmegyünk egy ott elég népszerűnek számító beltéri lőtérre. Nem volt olcsó mulatság, de egyszer megérte kipróbálni!

Nem lehet megfeledkezni a Kleinhans Music Hall-ról sem. Itt két kiváló koncertet hallgattunk meg.

Buffalo ideális helyen van, hiszen nagyon közel fekszik hozzá Toronto, és a keleti part.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a gyakorlatom végén meglátogatott a barátnőm, és vele együtt utazhattuk körbe Amerikának ezt a részét. Röviden összefoglalnám az utazásainkat, és csak egy-két tippet vagy jó tanácsot írnék minden városhoz.

Toronto

tipp: Mindenképp érdemes besötétedés utánra asztalt foglalni a CN Tower 360 nevű éttermébe, ami tényleg körbe forog! Az asztalfoglalással rendelkezőknek nem kell belépőt fizetni, hogy följussanak, de az étteremben egy teljes menüt végig kell enni... Ez így csak kétszer annyi, mint a belépőjegy, viszont jobb a kilátás és a konyha is remek.

másik tipp: Nem szabad kihagyni a Casa Loma-t és a Distillery District-et. Az utóbbiban van egy nagyon jó mexikói hely!

Boston

tipp: Itt csak 6% az adó (New York államban kb. 3%-kal több), illetve az Apple Store-ban 10% kedvezményt adnak a MacBook-ból ha bemutatod az ottani egyetemi igazolványod.

másik tipp: A város majdnem összes nevezetességét végig lehet nézni, ha követjük a „Freedom Trailt”-t. A Faneuil Hall Marketplace-ig érdemes várni az ebéddel!

New York

tipp: Az Empire State Building-re nappal a Rockefeller Center tetejére pedig éjjel érdemes felmenni.

másik tipp: Ha időben (hónapokkal előtte) foglalunk jegyet az interneten, elég jutányos áron el lehet jutni egy Broadway show-ra vagy a Metropolitan Opera egy előadására.

Washington

tipp: A Capitolium és az Air and Space Museum persze kötelező, de a Library of Congress-t sem szabad kihagyni!

másik tipp: Szinte ingyen lehet közlekedni, ha igénybe vesszük a DC sok pontján bérelhető piros városi bringákat.

Még két dolog a közlekedéssel kapcsolatban. A keleti parton érdemes vonatozni, mert gyors kényelmes és viszonylag olcsó.

Az Buffaloba oda-vissza megvett repülőjegyet (HAESF-el utazók különösen figyeljenek!) érdemes úgy megvenni, hogy utólag lehessen rajta kicsit módosítani. Sosem lehet tudni. :)

Remélem valaki hasznát veszi egyszer ennek!

Jó utat!

2014. 04. 18.

Birtalan Ede

A második félidő

A sebészet gyakorlat után a gyermekgyógyászat gyakorlatomat kezdhettem meg a WCHOB gyermek neurológiai osztályán.

Már az első héten feltűnt, hogy itt bizony aktívabb munkát várnak el, mint a sebészeten. A többi amerikai orvostanhallgatóval együtt minden nap kiselőadást kellett tartsunk egy olyan betegségről, amely aktuálisan előfordult az osztály páciensei között. Ez mindig alapos felkészülést igényelt, így ezentúl a délutánjaink is szorgos munkával teltek.

A második héten nagyon lelkiismeretes szakorvost kaptunk. Dr. F. nagyon sokat foglalkozott velünk diákokkal. Az a nagy megtiszteltetés ért minket Edével, hogy ránk bízták a hetente egyszer megtartott osztályos referáló anyagának előkészítését, és az előadás megtartását. Eleinte kicsit féltünk a feladattól, ugyanis mindez másnapra kellett, de egy nagyon hosszú nap és a rezidensek segítsége után másnap készen álltunk életünk első amerikai prezentációjára.

Az előadások nagyon jól sikerültek, a feltett kérdésekre is tudtunk válaszolni.

Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk az osztály orvosaitól, Dr. F. is azt mondta, hogy ha lenne a diákok között díjazás, akkor mi mind a magyar, mind az amerikai diákok között aranyérmesek lennénk.

A következő hetek viszont sajnos nagyon unalmasak voltak, ugyanis az új rezidensek egész délelőtt az egyik vizsgájukra tanultak, így nem sok érdekes dolog történt velünk az idő hátralevő részében.

Én saját szervezés útján két napot eltölthettem a kórház kardiológiai részlegén Dr. L. felügyeletével, ami nagyon hasznosnak bizonyult számomra.

A maradék hétvégéket utazással töltöttük. Nórával eljutottunk Toronto-ba, Chicago-ba és New York City-be is. Nagyon jól esett ilyenkor egy kicsit elmenekülni a zord, szürke és havas buffaloi időjárás elől.  Sokkal nagyobb kedvvel dolgoztunk egész héten, amikor tudtuk, hogy hétvégén újabb utazás vár ránk.

A gyakorlatok végeztével sikeres da Vinci vizsgát tettem. Ennek az oklevelére azóta is várok. A neurológia gyakorlat végén mindhárman sikeres írásbeli vizsgát tettünk.

Az este folyamán T. Éva néni meghívott minket magához egy búcsúvacsorára, ahol nagyon finom magyar ételeket készített nekünk.

Nagyon jól éreztem magam ezalatt a három hónap alatt. Még ha szakmailag nem is volt mindig annyira hasznos, mint arra számítottam, mégis egy örök élménnyel és sok új baráttal lettem gazdag, így csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy éljenek ezzel a kiváló lehetőséggel.

2014. 04. 07.

T.-V. Gergely

Hópelyhes Buffalo

Sziasztok!

Én pár héttel később érkeztem, mint a januári turnus többi hallgatója, így Ede és Gergő által felvázolt lakásállapot, hála a fiúk takarításának, engem már nem igazán érintett.

Kiutazásom előtt minden második hír az USA-ban tomboló kemény, több évtizede nem látott, télről szólt, így kisebb-nagyobb félelemmel és szülői féltéssel útnak indultam:). Szerencsére a repülőutam problémamentes volt, késés és csomagprobléma nélkül. Nagyon jól esett, hogy a hosszú repülőút után, Ede és Gergő kedvesen fogadtak az általuk készített ’Welcome to Buffalo’ vacsorával.

Az időjárásnak utánanéztem még otthon, így tudtam, hogy símaszk és sínadrág nélkül nem indulhatok útnak. Erre az első hetekben valóban nagy szükség is volt, hiszen sarki hideg (-17 Celsius fok), hóvihar volt, ami miatt jó pár napon pl. a buffaloi iskolákban szünnapot rendeltek el. Néha a kórházba menetel kisebb sarki expedíciónak tűnt (széllel szembeni erőltetett gyalogmenet:) ), de nem lehetetlen a kórházi út megtétele.

Az első hét pár napja a biztosítás és oltások intézésével telt, előbbiben nagy segítséget nyújtott T. Éva néni férje, T. Pista bácsi, aki autóval elvitt a hivatalos ügyek intézésének helyszínére. A hét következő felében megkezdtem belgyógyászat gyakorlatom a Roswell Park Cancer Institute onkológiai osztályain. A gyakorlat első felét az emlő, a további felét pedig a GI és Fej-Nyaki-tumoros osztályon töltöttem. Nagy hatással volt rám az orvosok beleérzéssel teli, megértő ám mégis objektív magyarázata betegeik felé, akár egy 4. stádiumú, sokszor gyógyíthatatlan daganat esetében is. Mivel a számítógépes rendszerhez, mint orvostanhallgató, hozzáférésem volt, így minden beteghez való menetel előtt, lehetőségem volt átolvasni a kórtörténetet, korábbi leleteket. Általában először a fellow-val megvizsgáltuk közösen a beteget, majd még egyszer visszamentünk hozzá az attendant kíséretében, aki még részletesebben választ adott a betegekben felmerülő kérdésekre. Nekem a GI onkológiai osztály tetszett a legjobban a három onkológiai osztály közül. Szerettem volna pár hetet az endokrinológiai osztályon, egy távolabbi kórházban is eltölteni, azonban az időjárásviszonyok és a buszok kiszámíthatatlan közlekedése miatt, sajnos ezt nem sikerült megvalósítani.

A gyakorlat mellett természetesen a környék felderítésére is maradt időnk. Érkezésem utáni napon már azon kaptam a fejem, hogy a Niagarához menő buszon üldögélek:), mit sem törődve az esetleges jetlag-gel. Sokan mondták, hogy nem mindennapi természeti látvány (több évtizede nem látott) a befagyott Niagara vízesés. Sajnos a pára, köd miatt korlátozottak voltak a látási viszonyaink, de ennek ellenére megérte elmenni.

A következő hétvégén Gergővel úgy döntöttünk, hogy Toronto lesz az új úti célunk, busszal mindössze 2,5 órába telt eljutnunk a kanadai nagyvárosba. Érkezésünk napján nagyon hideg, szeles idő volt, ez látszott a helyiek ’eszkimó megjelenésén’ is. A hosszú hétvége további napjain szerencsére enyhült az idő. Igyekeztünk kihasználni az ott töltött idő minden percét. Toronto nagy előnye, hogy gyakorlatilag minden főbb látványosság könnyűszerrel megközelíthető gyalog, tömegközlekedés használata nélkül, amennyiben a szállás a központban van. Ezt érdemes figyelembe venni a hotel választásánál. Ott töltött idő alatt megnéztük a CN Tower-t, a Royal Ontario Museum-ot (ROM), Ripley’s Aquarium-ot ill még egy bevásárlóközpontba is benéztünk. Szinte minden nagyvárosban lehet ún. City Pass kombinált jegyet venni, amivel 5 látványosság kedvezményesebb áron megnézhető, mintha külön venné meg az ember a jegyeket, ezt érdemes jegyvétel előtt végiggondolni. (De csak akkor, ha mindegyik hely terítékre kerül.) Számomra a CN Tower éjszakai kivilágítása örökre belevésődött az emlékezetembe, fantasztikus látvány, ahogy a szivárvány minden színében pompázik este. A ROM dianoszauruszokról szóló állandó kiállítása nagyon tetszett, ráadásul kínai napok voltak a múzeumban, így a kínai hagyományokkal is megismerkedtünk (kínai tea, szerencsejóslás, thai chi…). Az Aquariumtól kezdetben ódzkodtam, de csak ajánlani tudom, óriási és nagyon interaktív, amit nagyon szeretek. Sokat sétáltunk szerencsére már napsütésben a városban, a rengeteg felhőkarcolót csodálva. Összehasonlítva az USA-val, szinte semmi különbséget nem mutatott, mintha nem is lépte volna át az ember a határt. A pénzváltás miatt nem kell aggódni, szinte mindenhol lehetett amerikai dollárral fizetni és mintegy érdekesség, hogy szinte minden második bolt Starbucks volt.

Rákövetkező héten, sikerült eljutnunk egy igazi Buffalo-Kanada Hockey meccsre, természetesen óriási adag popcorn és hot-dog kíséretében. Fantasztikus volt látni a nagy embertömeget, és átérezni a leírhatatlan hangulatát, a sok ember együttes ’Go-go Buffalo!’ kiáltását. Hétvégén szombaton kissé rekreálódtam, vasárnap pedig T. Éva nénivel elmentem a vasárnapi misére a magyar közösséget befogadó kis kápolnába. Jó volt látni, hogy mennyire összetartanak a kint élő buffaloi magyarok.

Folyatatás következik….

2014.02.15.

Kovács Nóra

Nőgyógyászat gyakorlat a Roswellben

            A Roswell Parkban a nőgyógyászati onkológián töltöttem az utolsó hónapot. Ha hasonló terveitek vannak, azt vegyétek figyelembe, hogy itt csak nőgyógyászat és csak onkológia van, tehát szülést, terhesgondozást, stb nem fogtok látni. Én egy napra átkéredzkedtem egy másik kórházba, ahol Dr. M. István magyar szülész-nőgyógyász dolgozik, nála láttam egy császármetszést, meg utána a rendelőjében terhesgondozást is.

            A napunk reggel jó korán,átlag fél hét - hétkor indult, de volt, hogy reggel hatra rendeltek be. Egy gyors vizit az attending-gel, majd mindenki átnézi az aznapi műtétre váró betegeket. A műtő fél nyolc körül indul, háromnál előbb sose jöttünk ki. Lehet még menni az ambulanciára, ahol napi 50-60 beteget néznek meg, olyan nagyon sok mindent nem engedtek csinálni, párszor a bimanuális vizsgálatot igen.

            A műtőben sokszor mosakodhattam be, bár mindig volt rezidens, és nyilván ők elsőbbséget élveztek. Tehettem be katétert, branült, itt is volt bimanuális vizsgálat. Számomra meglepő volt, hogy amikor először kérdeztem, tehetek-e be branült, a nőgyógyász supervisor-öm azt mondta, hogy úgy tudja,én nem érhetek beteghez. Ezen fennakadtam, és elmagyaráztam neki, hogy de igenis érhetek beteghez, mert van felelősségbiztosításom (malpractice insurance), mire mondta, hogy akkor oké. Ez a gyakorlat közepén derült ki, szóval lehet, hogy az elején azért nem nagyon ajánlgatták, hogy csináljak ezt meg azt, mert azt hitték nincs biztosításom. Szóval ha ide kerültök, tessék hangsúlyozni, hogy van biztosítás, és engedjenek titeket beteghez nyúlni. Nem minden orvos van vele tisztában, milyen státuszban vannak ott a magyar hallgatók.

            Ilyen apróbb fennakadásoktól eltekintve nagyon jól telt a gyakorlat, napi 8-10 órát benn voltam, főleg totalis abdominalis hysterectomiák voltak salpingo-oophorectomiával, illetve ennek a robotos megfelelője. Volt pár curette, illetve laparoszkópos oophoropexia, és láttam egy condyloma acuminatum eltávolítást, olyat képzeljetek el, ami a bőrgyógy könyvben van, csak háromszor akkorában. Szóval voltak érdekes dolgok. Az anesztesekkel érdemes összespanolni, van köztük pár nagyon jófej.

            Összességében nagyon élveztem ezt a gyakorlatot (is), szóval tudom ajánlani, főleg ha a nőgyógyászat és annak is a műtétes része érdekel valakit.

2014. 01. 29.

B. Anna

Buffaloi élmények - a kezdetekről...

December 11-én érkeztem meg Buffaloba. Mivel már hosszú ideje tudtam, hogy azon szerencsések között vagyok, akik lehetőséget kaptam a kiutazásra, nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a kinti gyakorlat.

Az utazás sajnos nem sikerült teljesen zökkenőmentesen. Késő este, a reptérre való megérkezés után kellett azzal szembesüljek, hogy a bőröndöm elkeveredett, és csak másnapra várható. Végül két napot kellett rá várni.

A megérkezés után lehetőségem volt találkozni az előző turnus három tagjával. Ők annak ellenére, hogy nem sokkal előtte tudták meg, hogy aznap este érkezem, nagyon kedvesen fogadtak. Már az első este sok hasznos tanáccsal láttak el. Megtudtam, hogy mik azok a nehézségek, amelyekkel ők szembesültek, hova és hogyan érdemes utazni és arról is megnyugtattak, hogy habár ez a 3 hónap nagyon hosszúnak tűnik, gyorsabban el fog repülni, mint azt képzelem.

Másnap megmutatták nekem a kórházat, és bemutattak T. Éva néninek.

December 12-én érkezett meg B. Ede.

A lakás sajnos borzalmas állapotban volt, amikor megérkeztünk. Mindenhol vastagon állt a kosz, a konyhaszekrényekben több éves lejárt élelmiszerek, és az előző turnusok megunt és itt hagyott ruhái voltak. A fiókokban a legkülönfélébb papírokon és kacatokon kívül több kibontott rozsdás sebésztűt is találtunk... Ezért Edével az első napokat a takarításnak szenteltük. Két nap alatt körülbelül 12 nagy zsáknyi szemetet szedtünk össze, a szekrényeket kipakoltuk és letakarítottuk.

Az első pénteken T. Pista bácsi segített nekünk elintézni a biztosítást az egyetem északi campusán. Arra érdemes figyelni, hogy a biztosítás minden hónap közepétől a következő közepéig érvényes. Így ha valaki például 13-án érkezik meg, akkor is köteles kifizetni az arra a hónapra szóló kb. 100 dollárt. A következő héten részt vettünk egy kötelező orientation-ön.

A gyakorlat kezdése nem volt problémamentes. Mi vagyunk az első turnus, akik nem kaptunk külön kártyát a Roswell Parkba. A kártya, amit kaptunk, azon kívül, hogy tartalmazza a nevünket, semmire sem tudjuk használni. Semmit sem nyit, még műtősruhát sem lehet vele szerezni.

Én személy szerint rengeteget szenvedtem a különböző oltások elintézésével. Erről sajnos senki sem írt korábban, és a többi turnus hallgatói is azt mondták, hogy nem törődtek vele túl szigorúan a kórházban. Már az első alkalommal mindketten kaptunk egy-egy MMR és influenza oltást. Nekem szükségem volt a PPD-m megújítására is. Emellett, mivel nem volt biztos, hogy valaha is voltam bárányhimlős, kellett csináltassak egy titert. A vérvételre másnap mentem vissza. Ennek az eredményére, az ígéretekkel ellentétben, nem egy napot, hanem négyet kellett várni. Addig maradtak a hosszú séták, és a város felfedezése.

Az eredmény alapján úgy gondolták, hogy mégis szükségem lenne egy újabb oltásra. Fontos, hogy mindent olvassatok el, amit aláírtok, ugyanis a papíron világosan szerepelt, hogy az MMR és a bárányhimlő oltást vagy egy napon adják, vagy négy hét különbséggel. Erre figyelmeztettem a nővért, aki meglepetten vette tudomásul, hogy ilyen létezik, így az oltást csak később kaptam meg.

Sajnos még ekkor sem tudtam kezdeni, mert az ünnepek miatt nem volt elég orvos az osztályon, emiatt nem tudtak senkihez sem beosztani.

A karácsony nagyon szépen telt. Már az első hétvégén hallhattam a kétszeres Grammy-díjas Buffalo Philharmonic Orchestra-t. Mégis egy jó nagy adag keserűséggel indultam a denveri rokonokhoz, mert így akár otthon is tölthettem volna a karácsonyt, de a kedvességük mindenért kárpótolt. A hideg buffaloi időjárás után felüdítő volt a kicsit enyhébb coloradói időjárás.

A sebészet gyakorlatot az urológián kezdtük meg. Az én mentorom, dr. G., aki a robotos sebészeti képzést vezeti, nagyon elfoglalt ember. Emiatt sajnos nem nagyon volt ideje arra, hogy velem foglalkozzon. Amikor már mindenki, orvosok és nővérek is tudták a nevemet, ő még akkor is csak "med student"-nek szólított. Az idő nagy részét Edével a műtőben töltöttük, ahol rengeteg robotos operációt láttunk. Annyira megtetszett nekünk, hogy elhatároztuk, hogy részt veszünk egy robotos tréningen. A labor költözése miatt csak január 27-én tudunk kezdeni.

Egy ideig úgy tűnt, hogy új lakásba fogunk költözni. S. Ágnes volt is a lakásban, felmérte az állapotát, és megnézett két másik lakást is. De az ügyintézés sajnos megakadt, így maradtunk a Lexington 18-ban.

A gyakorlaton nagyon sokat tanulunk, többször lehetőséget kaptunk bemosakodásra is. Az orvosok, akik sokszor ugyanúgy más országból jöttek, akárcsak mi, mindig nagyon segítőkészek, türelmesek, és szívesen magyaráznak.

A szilvesztert csendesen töltöttük Ede új barátaival.

A január eleji sarki hideg két napig nem tette lehetővé, hogy kilépjünk a lakásból. A tévét korábban megszereltük, így nem ért miket váratlanul a helyzet, jó előre fel tudtunk készülni. Viszont be kellett lássuk, hogy az egyrétegű ablakok nem sokat érnek, amikor kinn -30 °C és szélvihar van.

A következő pénteken érkezett meg K. Nóra.

Másnap hármasban kibuszoztunk a Niagara vízeséshez. Sajnos egy ajándékbolt kivételével minden be volt zárva vízesés környéken, de kellemes napot töltöttünk együtt, ami arra is kiváló alkalom volt, hogy egy kicsit összecsiszolódjunk.

A következő hétvégét Clevelandben töltöttem. Egyedül valóban veszélyes ez a város, de olyan kiváló szállást sikerült foglaljak, hogy a Cleveland Art Musem, Botanic Garden és a Severance Hall mindössze pár perc sétányira voltak tőlem. Az este folyamán hallottam a világhírű Cleveland Symphonic Orchestra-t. Egy életreszóló élmény volt.

A lakásban időközben kicserélték a zuhanyrózsát, és leszigetelték a kád szélét. A többi felújítási munkálatra ígéretet kaptunk.

A következő hétvégén utazunk Torontóba, és utána kezdjük a gyermekgyógyászat gyakorlatot.

2014. 01. 23.

T.-V. Gergely