Az utolsó hónapot gyermekneurológián töltöttem az egyik legújabb buffalói kórházban, a John Oshei
Children’s Hospital-ban. Fantasztikusan gyerekbarát a környezet, minden egyes
szint külön téma szerint elnevezve és feldíszítve. A neurológiai betegségek
széles körével találkozhattam és tanulhattam róluk, mind ezt a neurológia team
részeseként. Részt vettünk a hetenként megrendezésre kerülő üléseken, ahol
majdnem minden alkalommal előadást tartottunk egy kiadott témáról. Ebben a
hónapban már nem voltak mellettünk amerikai diákok, de így is nagy
lelkesedéssel oktattak minket a rezidensek és szakorvosok a csapatban. Sokan
írtak már a gyakorlat menetéről, illetve ez az utolsó bejegyzésem, ezért úgy
gondoltam, hogy lezárva ezt az utazást leírom az elmúlt pár hónapban szerzett
élményeimet és tapasztalataimat.
New Yorkból írom az utolsó
bejegyzést a blogba, és el sem hiszem, hogy holnap indul a gépünk haza...
Egészen pontosan 3 hónapja
érkeztünk meg Amerikába, tele izgalommal és kíváncsisággal, hogy mit
tartogatnak nekünk a következő hónapok: „vajon helyt tudok állni majd a
gyakorlaton?” „vajon jóba leszek a lakótársakkal? „mennyire fognak hiányozni a
családtagok és barátok?”.
Aztán telt az idő és szép lassan
belerázódtunk a mindennapokba, már nem tévedtünk el a kórházban, egyre több
ismerős arcnak tudtunk köszönni a folyosókon és már-már otthonunknak érezhettük
ezt a kis amerikai várost. Megkönnyítette a beilleszkedést az amerikaiak
rendkívül kedves fogadtatása, segítőkészségük és figyelmük felénk. Mind az
orvosok, hallgatók és a személyzet minden tagja segített abban, hogy ez alatt a
3 hónap alatt sokat tanuljunk és emellett jól érezzük magunkat.
Úgy érzem nagyon sokat tanultam a
kint töltött idő alatt. Amit talán kiemelnék, hogy milyen jó volt látni az
orvos-beteg kommunikációt, amivel nap mint nap dolgoznak; azt a türelmet és profizmust ahogyan
tájékoztatták a betegeket és a hozzátartozókat is. Mind emellett pedig az
oktatásunkra is szenteltek energiát és időt minden egyes nap.
Természetesen voltak nehézségek, leginkább
a kezdetben új és idegen környezet, és a szeretteink távolléte miatt. Viszont
mindig volt egy-egy élmény a gyakorlaton, egy kedves szó vagy dicséret, netán
egy új barátság, ami segített átlendíteni ezeken a pontokon.
Én nagyon-nagyon jól éreztem
magam ebben a három hónapban, hálás vagyok, hogy részt vehettem a
csereprogramban, és köszönöm lakótársaimnak is, hogy ilyen türelmesek kedvesek
és segítőkészek voltak mindvégig!! Remélem, hogy haza tudok vinni sok mindent
az itt tanultakból és az itt szerzett tapasztalatokból. Hatalmas élmény volt és
egy életre szóló emlék!
És nem utolsó sorban szeretném
megköszönni a Magyar Amerikai Orvosszövetségnek és a Campus Mundi ösztöndíjnak,
hogy lehetőséget nyújtottak és támogattak abban, hogy részt vehessek a
csereprogramban!
2019. június 4., Vattay Borbála
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése