Az
utolsó hónap is fantasztikusan telt Buffalo-ban. Két hónap sebészet után a
Buffalo General Hospital (BGH, „bídzsíécs”) neurológiai osztályán voltam.
Közben sikerült utazgatni is, és lassan egységes egésszé állt össze az is, hogy
mennyi minden történt három hónap alatt. El tudnék képzelni hosszabb időt is
Buffalo-ban, de most már jó lesz hazamenni is.
A
neurológia gyakorlat nagyon érdekes volt. Az ország harmadik legnagyobb
stroke-centrumában voltam két hétig, majd az általános neurológiai osztályon
újabb két hétig. A „stroke-on” megtapasztaltam, hogy milyenek egy protokollokat
betartó, nagyon magas színvonalon működő osztály mindennapjai. A legjobb az
volt, amikor az angiográfiai műtőbe is bekérezkedtem, és a szemem láttára kezdte
el mozgatni a beteg az addig bénult tagjait a vérrög eltávolítása után (mindössze
40 perccel azután, hogy belépett a kórház ajtaján). De az általános neurológia
is érdekes volt, nagyon sok különleges esetet láttam. Utólag csak azt bánom,
hogy előtte nem készültem fel egy kicsit jobban neurológiából, mert néha csak
kapkodtam a fejem, hogy kinek mi a diagnózisa, és mi miért történik.
A
gyakorlat utolsó napjára pedig dr. M. Lászlótól is kértünk egy találkozót.
Meglátogattuk a Dent Towerben, vagyis a világ legnagyobb neurológiai
magánklinikáján, amelynek ő a vezetője. Különleges tapasztalat volt látni egy
orvosi és üzleti szempontból is jól átgondolt intézmény működését. Meg jó volt
újabb magyar orvosokkal megismerkedni.
 |
|
Dr. M. László magyarázza, hogy hogy
szokott a betegeknek magyarázni.
|
Az
utolsó hónap ezen kívül az utazásokról is szólt. Előbb a Niagara kanadai
oldalát néztük meg, utána Pittsburgh-be néztünk le egy fél napra, aztán
Washington D. C.-be egy hosszú hétvégére. A gyakorlat után pedig (már egyedül)
meglátogattam az amerikai magyar cserkészek hagyományos nagy akadályversenyét
Fillmore-ban, végül pedig New York Cityben búcsúztam el a májustól.
Mielőtt
a kalandok további apró részleteibe bocsátkoznék, el kell mondanom, hogy
Buffalo mennyire nagyszerű város elhelyezkedése szempontjából (is). Egy csomó
nevezetes látnivaló elérhető távolságra van onnan. Szinte minden hétvégén
béreltünk egy autót, és kinéztünk valami jó helyet, amit mindannyian látni
akartunk. A pár órás autóutak nagyon jó hangulatban repültek el, a költségeket
megosztva pedig az ár-érték aránya is kiváló volt ezeknek a kirándulásoknak.
 |
| A pittsburgh-i esőben nem volt őszinte a mosolyunk |
A
Niagara másik oldalához elvittük Avat is, a kedves amerikai lányt, akivel itt
barátkoztunk össze, sőt vele együtt lementünk hajókázni is a vízesés közvetlen
közelébe. Pittsburghben, Andy Warhol szülővárosában a Warhol múzeumot sikerült
megnézni, illetve az eső miatt sietve a belvárost és a város mellett emelkedő
dombot (és onnan a várost). Washington D. C., a főváros gyakorlatilag egy élő
múzeum, rengeteg látnivalóval. Sok érdekes dolgot megnéztünk, de ennél is
élénkebben él bennem a találkozás és a közös beszélgetések kedves
vendéglátónkkal és egymással. Fillmore-ban jó volt egyet cserkészkedni
kicsikkel és nagyokkal, találkozni öt-tíz éve nem látott vezetőkkel és
befogadva lenni a közös munkába és szórakozásba. New Yorkban azt mondta a
vendéglátóm, hogy „csak a Central Park egy hét”. Ennek ellenére igyekeztem öt
napba sűríteni az egész város megnézését. Egész jól haladtam, de azért hagytam
legközelebbre is. Hátha eljutok még valamikor ebbe az öt Budapestnyi
hihetetlenül színes városba!
 |
| Úton Washington D. C. felé |
 |
| Niagara Falls |
Ami
még egy szép élmény volt, hogy bárhová is mentem, mindig találkoztam
vendégszerető magyarokkal Washingtonban is, Fillmore-ban is, New York Cityben
is, ahogyan azelőtt Bostonban és természetesen Buffalo-ban is. Jó tudni, hogy
egy ilyen hatalmas vendégszerető közösség, a magyar nemzet tagja vagyok – ebben
az érzésben egészen megerősödtem az elmúlt három hónap alatt. Aki csak kijön
ide, azt ajánlom, hogy igyekezzen minél többet megtapasztalni ebből. Tanulni,
utazni és új embereket megismerni – én ezért jöttem ki ide, és minden percért
hálás vagyok!
Sajnálom
is, hogy vége. Most kezdtem csak igazán belejönni az itteni életbe. Maradnék
még újabb három hónapot. De azért a szívem és a kötelességek hazahúznak. Köszönök
mindent, remélem, otthon ugyanott folytatjuk öten, ahol most a gyakorlat
végével abbahagytuk!
 |
| New York-i taxi |
 |
| Naplemente Manhattan mögött a Brooklyn hídról |
2017.06.09.
Bárdos Dávid
