Hiába vártam a telet...

Sajnos úgy kellett eljönnöm Buffaloból, hogy a nagy tél és a rengeteg hóvihar elkerült minket. Magyarországon hasonló volt az idő mint nálunk. Pedig nagyon bíztam egy kalandos télben.

Utolsó rotációmat, a neurológiát újra Epivel együtt csináltuk. Először két hetet töltöttünk a stroke osztályon, aztán pedig általános neurológiával folytattuk, a végén pedig letettük a szokásos neurológia vizsgát.

A stroke gyakorlaton nagyon jó csapat jött össze, öten voltunk orvostanhallgatók. Nagy szerencsénk volt, mert az egyik hallgató közel lakott hozzánk, ezért abban a két hétben mindig volt fuvarunk reggel és este is. Fél 8kor kezdődött a nap, és általában 5kor végeztünk. Ebéd után, kora délután mindig volt egy kis csendes pihenő, amikor szuper oktatást kaptunk. A rezidensek nagyon kedvesek voltak, minden kérdésünkre válaszoltak, és ha látták, hogy éppen unatkozunk, rögtön oktatásba kezdtek. Az attending-ek szerdán váltják egymást, és egy héten ketten vannak beosztva. Mindenki leviziteli a saját betegeit, ami 5-15 beteget jelent egy nap, és mellette fogadják az akut stroke riasztásokat. Ha jön a riasztás, hirtelen mindenki felpörög, gyors vizsgálat a CT-ben, tPA döntés, terápia, aztán vissza a vizit folytatásához. Az attending-ek is rengeteget magyaráztak, minden esetben találtak olyan dolgot, amit kiemeltek és fontosnak gondoltak számunkra. A fotón a stroke team látható.

A két gyakorlat között szombat este csatlakoztunk a University of Buffalo szociális programjához, ami egy koncert volt. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a hírlevelet, amire megékezésetek után rákerültök. Mi is ott olvastunk a koncertről és az akciós diák jegyekről. Szinte minden hétvégén szervez valamit az egyetem, érdemes rá elmenni, ha éppen nincsen más program. Mi nagyon jól éreztük magunkat, bár ismerkedni nem nagyon tudtunk más hallgatókkal.

A következő két hetet általános neurológián töltöttük, szintén három másik hallgatóval. Mindenki azt mondta, hogy mennyire kemény lesz a gyakorlat és rengeteg a beteg. Ennek ellenére mi az év legnyugodtabb két hetét fogtunk ki. Többször is előfordult, hogy 4 előtt már hazaengedtek minket. Ebédre pedig minden nap befejeztük a vizitet. A rezidensek és attending-ek itt is nagyon-nagyon kedvesek voltak, de a stroke-on sokkal több oktatást kaptunk mint az általános részlegen.

Utolsó nap megírtuk É. néninél a szokásos neurológia vizsgát. Érdekes volt látni, hogy mennyire más rendszer alapján van az ottani hallgatók vizsgája, teljesen más a nézőpont, sokkal jobban tünetorientáltak, még mi inkább diagnózis központúan tanuljuk a dolgokat.

A lakás nagyon családias volt 8 fővel, ahogy a következő turnus megérkezett. Lassan berendezkedtek, megkapták a túléléshez szükséges információkat.

Hihetetlen élményekben gazdag három hónap van mögöttem, mérhetetlen hálával tartozom a HMAA-nak amiért létrehozták és megtartják ezt az ösztöndíjat. Nagyon köszönöm!

Minden jót,

Zsófi

2017. március 13.

Drobni Zsófia