Rustbelt reloaded

Egy kellemesen hűvös márciusi délutánon érkeztem Buffalo-ba. Dani a téli csoportból (ezúton is ezer hála) kijött értem a reptérre egy négykerekű jégtömbbel. Tudniillik, az előző éjszakai eső páncélként ráfagyott az autókra. Gondoltam is magamban, hogy de jó, hogy hoztam magammal bárányszőrrel bélelt bakancsot tavaszra! Az időjárás azonban azóta nagyon kegyes hozzánk. Csak néhányszor havazott, és hónap végére a hóvirágok is kinyíltak.

Zsófi, Fruzsi és Dani az együtt töltött néhány napban beavattak minket a kórházak, az élelmiszerboltok és úgy általában a buffaloi élet rejtelmeibe. Fájó szívvel búcsúztunk el tőlük, de lelkesen vettük birtokba a kényelmes lakást, és fogtunk neki a gyakorlatoknak.

Az első gyakorlatom onkológia volt a Roswell Park Cancer Institute-ban. Egy átlagos nap reggel kilenckor kezdődött, és délután ötkor végződött. Két hetet töltöttem a gasztroenterológiai és fej-nyak ambulancián és további két hetet az emlő valamint urológiai ambulancián. Szabadságolások miatt a szarkóma-melanóma és a mellkas ambulancia munkájába is bepillanthattam. Rengeteget tanultam hála a lelkes fellow-knak és a végtelenül kedves és befogadó NP-knek és PA-knek. Kezdetben csak megfigyeltem a dokik és nővérek munkáját. A betegekkel való kommunikáció terén óriási tapasztalat volt ez az időszak. A beteget, mint partnert kezelik, minden lehetséges kezelési opcióról és gyógyszermellékhatásról részletesen tájékoztatják őket. Mindent a nekik legkényelmesebb módon, rugalmasan szerveznek. Minden ambulancián van klinikai farmakológus, aki a kemoterápiáról vagy éppen a thrombosis profilaxisról behatóan tájékoztatja a betegeket. Nagyon tetszett, hogy van külön fájdalom ambulancia, lymphoedema ambulancia, palliatív gondozás klinika és hospice. Ezekkel a szolgáltatásokkal a hátuk mögött az onkológusok figyelme a kivizsgálási és kezelési tervekre, kemoterápiára és a betegek utánkövetésére összpontosulhat. Ahogy teltek a napok, és elnyertem a dokik bizalmát, kikérdezhettem a betegeket, és referálhattam őket az orvosoknak. A hónap végére köptem-vágtam az emlő daganatok nccn guideline-ját, a colorectális carcinoma kezelési sémáját és hólyagrákok kivizsgálási algoritmusát. Fantasztikus volt ez a négy hét, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Az első hétvégénken elmentünk a Niagara-vízeséshez. Körülbelül fél óra autóútra van Buffalo-tól a vízesés. A kilátás a kanadai oldalról a legszebb, így átsétáltunk oda is.

Babi néni, M. doktor úr és tüneményes felesége, Kati meghívott minket egyik vasárnap ebédre. Megmutatták nekünk a DENT tornyot, ahol egy kivételes minden igényt kielégítő neurológiai magánklinika működik.

Húsvét vasárnap az mise után Éva néni és Pista bácsi meghívtak minket ebédre. Nagyon kedves volt tőlük, hogy megosztották velünk asztalukat, és igyekeztek családiassá tenni ezt a szép ünnepet.

Buffalo régen virágzó ipari város volt. Élen járt az acél- és autógyártásban, termékeiknek az Erie-tó és –csatorna kiváló szállítási útvonalat biztosított. A huszadik század második felének gazdasági hanyatlása kihatott Buffalo-ra is. Ma az egészségügyre, az oktatásra és a pénzügyi szektorra helyezik a hangsúlyt és a város újra fejlődésnek indult. Ahogy telnek-múlnak a napok, egyre otthonosabban mozgok, egyre több szépségét fedezem fel a városnak a Canalside-tól a helyi pékségekig. Kíváncsian várom a következő két hónapot is!

2016. 04. 21.

Boros Szilvia