Március elején érkeztünk meg Buffaloba Gáborral egy
kis kalandos úttal a hátunk mögött. Volt egy kis probléma az Amszterdamból
induló járatunkkal (kilyukadt a gép szárnya :)), így egy nap amszterdami
városnézéssel összekötött vesztegelést követően érkeztünk csak meg. Az előző
turnussal, Nórival, Gergővel és Edével azért még találkoztunk, akik azonnal
tartottak egy kis gyorstalpalót a buffaloi hétköznapokról (hova menjünk vásárolni,
enni, szórakozni stb.)
Másnap reggel felkerestük Éva nénit, aki amiben csak
tudott segített nekünk. Nekünk az oltásokkal nem volt semmilyen problémánk,
gyakorlatilag a Mantoux próbán kívül (2 Mantoux próba volt szükséges az elmúlt
egy évben és nekünk csak egy volt) minden rendben volt, így az első hétfőn már
meg tudtuk kezdeni a gyakorlatokat. Még aznap Pista bácsi kivitt minket a
campusra, ahol bejelentkeztünk az egyetemi rendszerbe és megkötöttük a
szükséges biztosítást.
Hétfőn a
Buffalo General Hospitalban neurológia gyakorlattal indítottam a 3 hónapos
buffaloi kintlétemet. Egy reggeli eligazító előadás keretében egyrészt
megtudtuk, hogy kit milyen osztályokra osztottak be (a magyar hallgatók general
neurology és stroke osztályokon mozognak), másrészt egy részletes neurológiai
betegvizsgálati oktatásban is részesültünk. Emellett kaptunk segédanyagokat és
egy könyvet is, amelyek segítségével szerintem egy nagyon gyakorlatias
neurológiai tudás sajátítható el.
Az első két hétben a general neurology teammel
(aminek tagja volt egy attending, három (+/- 1) rezidens és három
orvostanhallgató) dolgozhattam együtt. A hallgatók feladata általában az
attendingtől, tehát a szakorvostól függött. Volt olyan szakorvos, aki a betegek
felvételén, kivizsgálásán és prezentálásán túl napról napra témákat osztott ki
közöttünk, amiből másnapra egy rövid beszámolóval kellett készülni. Ugyanakkor
volt olyan is, aki egyenesen leszidta a rezidenst, amiért hallgatókra bízta
betegek állapotának nyomon követését. A két hét alatt 6 szakorvos fordult meg
az osztályon (általában hetente forognak, ebben a két hétben valamiért többször
cserélődtek), így a feladatunk a fenti skálán váltakozott. Egy átlagos nap
reggel 8 órakor kezdődött, ekkor megkaptuk mely betegeket kell megvizsgáljuk/nyomon
kövessük, prezentáljuk. A szakorvosok reggel 10 órától délután 1 óráig tartó
intervallumba kezdték meg a vizitet, ami gyakorlatilag onnantól kezdve
kitöltötte a napunkat egészen a nap végégig, úgy délután 4-5-ig. Közben
általában a betegek kapcsán felmerülő betegségeket megbeszéltük, MR/CT képeket
nézegetünk.
A második
két hétben a stroke teammel lehetettem. Ez a véleményem szerint sokkal
hasznosabban és intenzívebben telt, mint az első két hét a general teammel.
Egyrészt az üresjárat sokkal kevesebb volt ebben a két hétben, másrészt a
csapat minden tagja folyamatosan magyarázott a hallgatóknak. Gyorstalpaló MR
elemző oktatásban részesültünk, vicces történetek segítségével a neurológia egy
két-bonyolultabb részét is elsajátíthattuk Dr. C. jóvoltából és persze a team
nevéhez híven a stroke-ról is egy általános orvos számára több, mint elegendő
tudást gyűjthettünk.
Összességében
nagyon tetszett a gyakorlat, a stroke teamet mindenképpen csak ajánlani tudom
mindenkinek!
2014. 05. 20.
Lázár Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése