December 11-én
érkeztem meg Buffaloba. Mivel már hosszú ideje tudtam, hogy azon szerencsések
között vagyok, akik lehetőséget kaptam a kiutazásra, nagyon kíváncsian vártam,
hogy milyen lesz a kinti gyakorlat.
Az utazás
sajnos nem sikerült teljesen zökkenőmentesen. Késő este, a reptérre való
megérkezés után kellett azzal szembesüljek, hogy a bőröndöm elkeveredett, és
csak másnapra várható. Végül két napot kellett rá várni.
A megérkezés
után lehetőségem volt találkozni az előző turnus három tagjával. Ők annak
ellenére, hogy nem sokkal előtte tudták meg, hogy aznap este érkezem, nagyon
kedvesen fogadtak. Már az első este sok hasznos tanáccsal láttak el. Megtudtam,
hogy mik azok a nehézségek, amelyekkel ők szembesültek, hova és hogyan érdemes
utazni és arról is megnyugtattak, hogy habár ez a 3 hónap nagyon hosszúnak
tűnik, gyorsabban el fog repülni, mint azt képzelem.
Másnap
megmutatták nekem a kórházat, és bemutattak T. Éva néninek.
December 12-én
érkezett meg B. Ede.
A lakás sajnos
borzalmas állapotban volt, amikor megérkeztünk. Mindenhol vastagon állt a kosz,
a konyhaszekrényekben több éves lejárt élelmiszerek, és az előző turnusok
megunt és itt hagyott ruhái voltak. A fiókokban a legkülönfélébb papírokon és
kacatokon kívül több kibontott rozsdás sebésztűt is találtunk... Ezért Edével
az első napokat a takarításnak szenteltük. Két nap alatt körülbelül 12 nagy
zsáknyi szemetet szedtünk össze, a szekrényeket kipakoltuk és letakarítottuk.
Az első
pénteken T. Pista bácsi segített nekünk elintézni a biztosítást az egyetem
északi campusán. Arra érdemes figyelni, hogy a biztosítás minden hónap
közepétől a következő közepéig érvényes. Így ha valaki például 13-án érkezik
meg, akkor is köteles kifizetni az arra a hónapra szóló kb. 100 dollárt. A
következő héten részt vettünk egy kötelező orientation-ön.
A gyakorlat
kezdése nem volt problémamentes. Mi vagyunk az első turnus, akik nem kaptunk
külön kártyát a Roswell Parkba. A kártya, amit kaptunk, azon kívül, hogy
tartalmazza a nevünket, semmire sem tudjuk használni. Semmit sem nyit, még
műtősruhát sem lehet vele szerezni.
Én személy
szerint rengeteget szenvedtem a különböző oltások elintézésével. Erről sajnos
senki sem írt korábban, és a többi turnus hallgatói is azt mondták, hogy nem
törődtek vele túl szigorúan a kórházban. Már az első alkalommal mindketten
kaptunk egy-egy MMR és influenza oltást. Nekem szükségem volt a PPD-m
megújítására is. Emellett, mivel nem volt biztos, hogy valaha is voltam
bárányhimlős, kellett csináltassak egy titert. A vérvételre másnap mentem
vissza. Ennek az eredményére, az ígéretekkel ellentétben, nem egy napot, hanem
négyet kellett várni. Addig maradtak a hosszú séták, és a város felfedezése.
Az eredmény
alapján úgy gondolták, hogy mégis szükségem lenne egy újabb oltásra. Fontos,
hogy mindent olvassatok el, amit aláírtok, ugyanis a papíron világosan
szerepelt, hogy az MMR és a bárányhimlő oltást vagy egy napon adják, vagy négy
hét különbséggel. Erre figyelmeztettem a nővért, aki meglepetten vette
tudomásul, hogy ilyen létezik, így az oltást csak később kaptam meg.
Sajnos még
ekkor sem tudtam kezdeni, mert az ünnepek miatt nem volt elég orvos az
osztályon, emiatt nem tudtak senkihez sem beosztani.
A karácsony
nagyon szépen telt. Már az első hétvégén hallhattam a kétszeres Grammy-díjas
Buffalo Philharmonic Orchestra-t. Mégis egy jó nagy adag keserűséggel indultam
a denveri rokonokhoz, mert így akár otthon is tölthettem volna a karácsonyt, de
a kedvességük mindenért kárpótolt. A hideg buffaloi időjárás után felüdítő volt
a kicsit enyhébb coloradói időjárás.
A sebészet
gyakorlatot az urológián kezdtük meg. Az én mentorom, dr. G., aki a robotos
sebészeti képzést vezeti, nagyon elfoglalt ember. Emiatt sajnos nem nagyon volt
ideje arra, hogy velem foglalkozzon. Amikor már mindenki, orvosok és nővérek is
tudták a nevemet, ő még akkor is csak "med student"-nek szólított. Az
idő nagy részét Edével a műtőben töltöttük, ahol rengeteg robotos operációt
láttunk. Annyira megtetszett nekünk, hogy elhatároztuk, hogy részt veszünk egy
robotos tréningen. A labor költözése miatt csak január 27-én tudunk kezdeni.
Egy ideig úgy
tűnt, hogy új lakásba fogunk költözni. S. Ágnes volt is a lakásban,
felmérte az állapotát, és megnézett két másik lakást is. De az ügyintézés
sajnos megakadt, így maradtunk a Lexington 18-ban.
A gyakorlaton
nagyon sokat tanulunk, többször lehetőséget kaptunk bemosakodásra is. Az
orvosok, akik sokszor ugyanúgy más országból jöttek, akárcsak mi, mindig nagyon
segítőkészek, türelmesek, és szívesen magyaráznak.
A szilvesztert
csendesen töltöttük Ede új barátaival.
A január eleji
sarki hideg két napig nem tette lehetővé, hogy kilépjünk a lakásból. A tévét
korábban megszereltük, így nem ért miket váratlanul a helyzet, jó előre fel
tudtunk készülni. Viszont be kellett lássuk, hogy az egyrétegű ablakok nem
sokat érnek, amikor kinn -30 °C és szélvihar van.
A következő
pénteken érkezett meg K. Nóra.
Másnap
hármasban kibuszoztunk a Niagara vízeséshez. Sajnos egy ajándékbolt kivételével
minden be volt zárva vízesés környéken, de kellemes napot töltöttünk együtt,
ami arra is kiváló alkalom volt, hogy egy kicsit összecsiszolódjunk.
A következő
hétvégét Clevelandben töltöttem. Egyedül valóban veszélyes ez a város, de olyan
kiváló szállást sikerült foglaljak, hogy a Cleveland Art Musem, Botanic Garden
és a Severance Hall mindössze pár perc sétányira voltak tőlem. Az este folyamán
hallottam a világhírű Cleveland Symphonic Orchestra-t. Egy életreszóló élmény
volt.
A lakásban
időközben kicserélték a zuhanyrózsát, és leszigetelték a kád szélét. A többi
felújítási munkálatra ígéretet kaptunk.
A következő
hétvégén utazunk Torontóba, és utána kezdjük a gyermekgyógyászat gyakorlatot.
2014. 01. 23.
T.-V. Gergely